Igehirdetés, Sóly, 2008.05.04.

Istenünk, Mennyei Édes Atyánk, Te vagy ismerője az emberi szívnek, Te látsz minket, s tudod mennyire hálásak vagyunk néked, hogy itt lehetünk ma is a Te szent hajlékodban. Urunk és Istenunk a Te áldásodat kérjük életünkbe. Add, hogy megérthessük saját elrendelésünket, hogy tudjuk hordozni a szolgálatnak nehéz terhét, melyet az apostolok óta a Te gyermekeid hordoznak e világon a Krisztus nevében. Hogy tudjunk hűségesek lenni egymáshoz, s a Krisztushoz, s hogy ne az igazságot, hanem a Te rendelésedet szeressük e világon. Ámen.

Így szó hozzánk Istennek igéje, az Apostolok Cselekedeteiből írott könyvből, annak első részéből a 23.-tól a 26.-ig terjedő versekből:

Ekkor felállítottak kettőt: Józsefet, más néven Barsabbást, akinek mellékneve Jusztusz volt, és Mátyást, és így imádkoztak: "Urunk, minden szív ismerője, te jelöld ki e kettő közül az egyiket, akit kiválasztottál magadnak, hogy megkapja ebben a szolgálatban és apostolságban azt a helyet, amelyet Júdás elhagyott, hogy az őt megillető helyre jusson." Ekkor sorsot vetettek rájuk: a sors Mátyásra esett, és a tizenegy apostol közé sorolták őt.

Kedves Testvéreim, Áldozócsütörtök, a mi Urunk mennybemenetele után és még Pünkösd előtt ezen a vasárnapon elgondolkoztató, hogy miről is beszéljen a lelkész. Vajon mire emlékezzünk. Egyrészt ugye végig kell gondolnunk, amit az Áldozócsütörtökön, amit a mennybemenetelről hallottunk, végiggondolni azt, hogy eljött a saját nagykoruságunk ideje az egyház, az immár testben Krisztussal külön járó egyház kénytelen a maga lábára állni és kénytelen összeszedve azt a tudást, végiggondolva mindazt, amit a Mestertől tanult, elindulni hogy betöltse feladatát, hogy ő maga váljon Krisztus földi testévé e világban.