A magyarság hosszú vándorlása során a Kaszpi-tenger és a Fekete-tenger között elterülő kazár birodalomban találkozott első ízben muszlimokkal.
A honfoglalás előtti magyarságot itt érte – a legkevesebb két évszázadon keresztül tartó kapcsolatok során – az ócsuvasos nyelvi és műveltségi török hatás. A bolgár-török nyelvet beszélő kabarokkal is itt, a kazár földön alakultak ki a kapcsolatok, majd folytatódtak a Kárpát-medencében, ahol az együttélés során kölcsönösen megtanulták egymás nyelvét. A magyarokról az arab forrásmunkák már a kilencedik században tudomást szereztek. Ibn Hurradádbih, Bagdad főpostamestere, valamint Ibn Ruszta híres lexikográfus és földrajzíró a magyarok országát a „masdzsarijja” néven említette.
A magyarsághoz még a honfoglalás előtt csatlakozott a kabarság, az alán-jász, valamint a kazár nép egy töredéke, a honfoglalás(896) idején pedig – már az új haza területén – a székelység, amelyhez a tizedik század folyamán egyes keletről menekülő besenyő csoportok és bolgárok csatlakoztak. A honfoglalásban részt vevő népek közül muszlimoknak tarthatók a kabar, alán-jász, kazár, és egyes bolgár és besenyő csoportok.
A XI-XII. századra a pénzügyi igazgatás és bizonyos vonatkozásban a kereskedelem is muszlim vallású, keleti származású népek (összefoglaló elnevezéssel izmaeliták) kezében összpontosult. Az izmaelitákat szaracénoknak is nevezték, ami nagy valószínűséggel az arab sarkijjún (keletiek) szóból ered. A másik elterjedt elnevezés – amely a mai napig fennmaradt néhány településünk nevében – a böszörmény. A szó eredete távolra vezet, mert az arab muszlim szóból származik, amely a török nyelvekben „müsülman, müsürmen”, a perzsában pedig „müslimán, müsülmán”.
A későbbi korok arab földrajzi irodalmában is találunk műveket, amelyek Kelet-Európa történetének értékes forrásai. Abú Hámid al-Garnáti, az egyetlen arab utazó, aki 1150-53-ban Magyarországra is ellátogatott. Három évig élt hazánkban, ahol a muszlim csapatok a magyar király legfontosabb egységei voltak. Kortársa, al-Idríszi Unkurijjának nevezi Magyarországot, ami a latin „Ungaria” vagy „Hungaria” arab átírása. Az arab szerzőknél gyakori a magyarok „básgirdnak” nevezése is. Így hívta - bár megkülönböztette őket az igazi baskíroktól - al-Isztakhri. II. Géza és IV. István király pénzérméket veretett arab feliratokkal. III. Béla és Imre, sőt utóda, II. András pénzérméin is feltűnnek az arab mintákra visszavezethető jelek, amelyeknek nincs olvasható értelmük. Forrás: www.cena.hu |
Kezdőlap 
