Isten hozott a Sólyi Virtuális Református Egyházközség honlapján

A SZDSZ egy politikusa odáig vetemedett, hogy felvetette az Árpádsávos lobogó betiltását, mondván, azt a nyilasok használták a második világháborúban. Ezzel az erővel betilthatnánk a keresztet is, miután az inkvizíció is használta. Mindenesetre az Árpádsávos zászló legitim történelmi szimbólum (ma még�), melynek legfeljebb annyiban van köze a nyilasokhoz, mint a vörös csillagnak a demokráciához. A SZDSZ az sem számít, hogy ez a legrégebbi magyar zászló, melynek motívumai benne vannak az ország címerében is. Bár lehetséges, hogy éppen ez az, ami számít nekik�, éppen ezért szeretnék minden más nemzeti jelkép mellett ezt is lerombolni, betiltani.

Magyarországon zavartalanul működik a Kádár János Baráti Kör. Senki nem szól ellene egy szót sem. Pedig bizonyított, hogy Kádár börtöneiben emberek tucatjait kínoztak halálra az 50-es évek második felében. Feltűnnek az utcán a nemzetközi terrorista, Che Guevara fejével és vörös csillaggal díszített pólók. Senki nem szól érte. Sőt, vagányságnak számít. A rendőrség megtagadja a nyomozást a sarló-kalapácsos díszletek ügyében�

A halottait sem gyászolhatja szabadon mindenki. Voltak akik tömeghisztériát csináltak, amikor mások megemlékeztek a második világháborúban elesett magyar és német katonákról. Megzavarták a megemlékezést, ordítoztak a Himnusz alatt. (!)Kék-fehér dávidcsillagos zászlót lobogtatva azt ordítozták, hogy �Mi vagyunk a magyarok, ti meg a gyilkosok�

Sajnos nálunk divat más népek hőseit isteníteni, más országok zászlaját lobogtatni, holott vannak bőven sajátjaink is. Azért gondolkodjunk el néha azon is, milyen magyarok azok, akik idegen ország zászlaját lengetik, Che Guevarás pólóban feszítenek és ordibálnak a Himnusz alatt?

2003. július 21-én Bárándy Péter előadta a fővárosi közgyűlésben, hogy az árpádsávos zászló elválaszthatatlanul kötődik a nyilas rémuralom időszakához, ily módon ma is joggal ébreszt félelmet, kelt megbotránkozást az azon időszakot átélt magyar állampolgárokban. Marsi Péter Pál, a fővárosi MIÉP frakcióvezető-helyettese egy nyilatkozatában úgy vélekedett, hogy az MSZP elveszítette realitásérzékét, és a városrendészeti bizottság elnökét valószínűleg csak az a megoldás elégítené ki, ha mindegyik zászlót betiltanák, a kék alapon vörös szegfű mintás kivételével. Kupper András, a városháza Fidesz-frakciójának vezetője szerint az árpádsávos zászló betiltása a Szálasi-rendszer előtti magyar történelem sárba tiprását jelentené, hiszen Szent István uralkodása óta az Árpád-házi királyok szimbóluma, amely motívum köztársaságunk címerében is felfedezhető. Történelmünk része, így betiltása olyan lenne, mintha a piros-fehér-zöld zászlót tiltanák be csak azért, mert a Rákosi-korszakban is ezt használták.

Történelmi áttekintés:

A zászlók használata elsősorban a hadviselés miatt fontos. A "zászlótartónak" fontos funkciója volt akkor, amikor még nem volt - mai szóval élve - kommunikáció a hadsereget alkotó csapatrészek között. Ha "elesett a zászló", akkor a csata is veszve volt, legalábbis annak tűnt a résztvevőknek.

Kezdetben címerben tűnik fel az Árpád-sáv az 1200-as évek elején Imre király korában, zászlóról csak az 1270-es években tudunk V. István regnálása idején, ez az Árpád-ház utolsó három évtizedét jelenti, márpedig több évszázados uralmukhoz képest ez nagyon rövid időnek számít. Így tehát majdnem bizonyos, hogy nem a Duna-Tisza-Dráva-Száva négyesre utal az "ezüstfolyóknak" hitt négy fehér (ezüst) sáv a zászlón. Rákóczi fejedelem zászlója is volt, az ő korában használták utoljára.

A zászló színeinek jelentése

Árpádnak, illetve a magyar királyság Kr. u. 1000-ben történt megalapításáig a többi magyar vezérnek alighanem vörös lobogója volt, amelyet sokak szerint turul (vagy valamilyen karvalyszerű) madár díszített. Erre utalnak a jóval később keletkezett bécsi Képes Krónika ábrázolásai. Akár igaz a turulos ábrázolás, akár nem, Szent István korában a turult már minden bizonnyal felváltotta a kettős kereszt a továbbra is vörös alapú zászlón. Ez jelentette az ezüst (fehér) szín első biztos megjelenését a királyi zászlón. (A turul színe változó: egyesek szerint fekete volt, mások szerint az ezüst sem kizárt, de még a turul léte is bizonytalan Árpád vezér zászlain, akiről egyébként sem tudunk olyan nagyon sokat.)

Érdekesség, hogy a sávok megjelenése, illetve - a heraldikában (címertanban) - a vágott pajzsmező feltűnése az Árpád-kor végére tehető. Sem Árpád, sem Géza fejedelem, sem István király nem használt - legalábbis mai ismereteink szerint - ilyen lobogót. Csak az 1200-as években tűnik fel az Árpád-sáv és nem igazán "ősmagyar", "hun", esetleg "ázsiai" mintára.

Egészen az 1200-as évekig tehát az "Árpádok" vörös, vagy vörös alapú lobogót használtak, amelynek a jelentése nem teljesen egyértelmű, de alighanem az erőre, esetleg az előkelőségre, a gazdagságra utalhatott. Más vélemények szerint az élet és a halál fölötti rendelkezés jogát is kifejezhette, a vér színeként. A mai magyar zászlóban egyébként a vörös (piros) szín az erőt, a fehér a hűséget, a zöld pedig a reményt jelképezi.

Hogyan lett sávos a vörös zászló, és miért került a fehér a lobogóra?

Az Árpád-sávok Bertényi Iván szerint spanyol, pontosabban ibériai mintákat követnek. Imre királyunk (1196-1204) ugyanis onnan, Aragóniából hozatott magának feleséget. Az aragóniai uralkodók címerében vörös mezőben arany cölöpök láthatók. A nyugat-európai szakirodalom szerint ezek Arles régi zászlójáról - más vélemények szerint viszont Svájcból - erednek. Bertényi ezután így fogalmaz: "Úgy tetszik, a magyar király sem akart szégyenben maradni messze földről érkező felesége és annak lovagi kísérete lőtt, s a függőleges osztású vörös-arany pajzsmező magyar párjaként a vörös-ezüst sávok vízszintes sorát feltüntető pajzsmezőt választott."

(Laikus "szimbólumkutatók" természetesen a világ számos más tájáról eredeztetik a magyar Árpád-sávos lobogót. Természetesen nekik egy svájci vagy aragóniai eredet nem tűnik elég egzotikusnak, így sokan sumér, iráni vagy más ázsiai hatásokat próbálnak igazolni. A helyzet az, hogy teljességgel az ő nézeteiket sem lehet kizárni. Ettől függetlenül perzsa (pontosabban) iráni hatás érhette a honfoglalás kor előtti magyar törzseket, ázsiai kapcsolatai pedig - akármilyen eredetű is a magyarság - még a honfoglalóknak is lehetett. A laikusok is cáfolják azonban a Duna-Tisza-Dráva-Száva-tézist. Szerintük ugyanis, ha négy folyóra utalnak az ezüstsávok, akkor is csak valamilyen ázsiai vagy legalábbis Magyarországtól keletebbre fekvő tájra utalhat ez a jelkép. A hullám alakú jelek lehettek az Ószövetségben is szereplő, de annál jóval korábbi hagyományban is szereplő négy szent folyó (Halüsz, Arakszész, Tigris, Eufrátesz) szimbólumai is. Ezek a folyónevek a Magyarok Istenének négy jelzőjéből (Élő, Úr, Egy, Jó) alakulhattak ki. A laikusok is elfogadják többnyire ugyanakkor, hogy az Árpádoknak eredetileg többnyire vörös volt a lobogójuk. Ők azonban azt is hangoztatják, hogy egyes törzsfőknek lehettek más zászlaik, s van olyan nézet is, hogy elsősorban a lázadóknak, a központosított hatalom elleni felkelőknek volt a jelképe az Árpád-sáv. Az árpádsáv az Árpádház isteni eredetére és küldetésére utaló, vizet ábrázoló jel, a sumér és a kínai víz és folyó jelek párhuzama.)

A Horthy-rendszer bukásával, 1944 októberében hatalomra került hungaristák államcímere a koronás kiscímer volt, mely alá nyilaskeresztet helyeztek. A nyilas tervekben szerepelt a nemzeti trikolór mellé kiteendő árpádsávos régi magyar nemzeti zászló rendszeresítése, de erre már nem került sor. A nyilasok ettől függetlenül, nem hivatalos jelképként használták, nyilaskereszttel. A hungarista verzióban az öt vörös sáv az új magyarság öt társadalmi csoportját, a négy fehér pedig a hungarizmus erkölcsi, szellemi és anyagi alapjait, valamint a Nagyhazát alkotó népeket jelképezte.

Mit jelképez ma ez a zászló a számunkra:

- Amikor még Magyarország nagy és erős volt.

- Amikor még magyarok töltötték ki az egész Kárpát-medencét.

- A magyar erőt és hatalmat.

- Egy jobb, nemzetibb kort.

- A kommunizmus előtti időket, igaz magyarságot.

Zárójelben megjegyezzük: azok akarják eme nemzeti jelképünk létjogosultságát megkérdőjelezni a néhány hónapos nyilas �rémuralomra" hivatkozva, akik ma is minden évben megünneplik az őszirózsás patkánylázadást, Tisza István gyilkosait, és a félbolond országveszejtő Károlyi Mihályt, akinek a szobra szégyenszemre a mai napig is bemocskolja a Parlament közvetlen környezetét. Azok, akik még soha nem nevezték rémuralomnak Kun Béla, Szamuelly Tibor, Korvin-Klein Ottó �köztársaságát" - a �Tanácsköztársaságot". Azok, akiknek sosem jutott eszébe rémuralomnak nevezni Rákosi Mátyás, Gerő Ernő és Péter Gábor regnálását. Összefüggésbe hozzák az Árpád-sávos zászlót a Dunába lövetéssel, arról azonban mélyen hallgatnak, hogy nem a nyilasok, hanem Cserni József (akinek hasonszőrű unokája szégyenszemre a mai napig bíró lehet hazánkban) hírhedt �Lenin-fiai" lövöldöztek először a Dunába embereket 1919-ben a Margit híd alatti rakpartról. Azok beszélnek nyilas rémuralomról, akik különbséget tesznek áldozat és áldozat között, akik vascipőket tesznek a rakpart azon részére, ahol a nyilasok folytatták a kivégzéseket, de megakadályozzák, hogy hasonló cipőket tehessünk a Margit híd melletti partszakaszra, ahol ők öldösték a Dunába magyarok tucatjait. Feltehetnénk a kérdést: hányan féltek a nyilas �rémuralom" idején? Hozzávetőlegesen félmillióan. Ez természetesen elfogadhatatlan, ahogy az is elfogadhatatlan, ha csak egyetlen törvénytisztelő embernek is félnie kell. De vajon hányan féltek a �dicső 133 nap" alatt?! Hányan féltek a Rákosi-rendszerben?! Hányan féltek Kádár puha diktatúrájában?! 10.000.000-an féltek. Az egész ország félt, maguk a diktátorok is! Az egész rendszer az intézményesített félelmen alapult.

De megkockáztatom a kérdést: hányan félnek ma - 2006-ban! - az országban, amikor egy elmebeteg szabadlábon tombol és garázdálkodik a kormány élén?! Amikor feje tetejére állt a világ, amikor a rendvédelmi szervek nem a józan világot, hanem az őrületet védik, sőt támogatják?!