|
Tudjuk-e, hogy a 895-ös III. Honfoglalás
idején, mintegy 500 000 magyar érkezik a
Kárpát-medencébe, és ha összehasonlítjuk ezt aszámot a mai
népességi adatokkal (16 000 000), akkor láthatjuk, hogy
mi 1100 év alatt a harmincszorosára növekedtünk a
magyarságságlélekszámát illetően? A
mai Franciaország területén például a
IX.században 7 000 000 ember élt és ma mindössze 58 000 000
embertlehet találni Frank honban. Ez alig 8,5
szeres növekedést jelent.
Tudjuk-e,
hogy a Honfoglalás idején Európában csak a görögöknek és a rómaiaknak
volt írásbeliségük, és amikor mi megérkezünk a
Kárpát-medence területére, már kiforrott, kész, mintegy 1700
éves
írásbeliséget hoztunk magunkkal? Tudjuk-e, hogy
az Ómagyar Mária-siralom szövegét mi még a mai napig értjük, hiszen
szókincsét, mind amai napig használjuk? Shakespeare
drámáit, a művelt angol már csakszótár segítségével képes
elolvasni, mivel annyit változott nyelvük az
elmúl 440 év során. A miénk, megtartotta
nyelvtanát és szókincsét.Nem volt hajlandó
belesimulni, beleolvadni a nagy nyelvi forgatagba!
Tudjuk-e, hogy a Magyar Zenetudományi Intézet
regisztrálta a 200 000. magyar népdalt, amelyből 100 000 már
megjelent
nyomtatásban is. A 80 milliós Németországban összesen 6000
(!)
népdalt tudtak összegyűjteni.
Tudjuk-e, hogy a magyar mesevilág páratlan az egész
világon? Európában nem ismerik a tündért, hetedhét országot,
fanyüvőt,
hétfejű sárkányt, még nyelvtani szinten sem. Nincs szavuk rá.
Tudjuk-e, hogy Európa nem ismerte a magyarok
bejövetele előtt a hús megfőzésének módját? Nem ismerték
a villát és a kanalat. Kézzel és
késsel ették a sütött húst. Behoztuk
a sajátos fűszerezési
technikánkat, a darabolást, a fűszerekkel való összefőzést.
Az édes, sós, savanyú, keserű ízek mellé mi hoztuk az erős ízt
ételeinkben.
Tudjuk-e, hogy azért nem járnak tógában, ma Európában
az emberek, mert mi behoztuk magunkkal a nadrágot, a
zakót (kazak), a hosszú
kabátot (kaftán).
Amíg Európa saruban, csizmában, bocskorban járt addig mi
behoztuk a háromnegyedes sarkos cipőt. Sőt még az alsó
fehérnemű is általunk
kerül a világnak erre a részére. Gondoljuk csak meg, ma
Skóciában, ha
valaki igazán korhűen akar a skót népviseletbe felöltözni,
akkor nem
vesz alsónadrágot a kockás szoknya alá.
Tudjuk-e,
hogy a Honfoglalás idején, mi csodálatos növény és
állatvilággal rendelkeztünk, amit magunkkal hoztunk a belső-ázsiai
térségből? Tudjuk-e, hogy az elmúlt időszakban sikerült,
a parlament
által, hivatalosan is nemzeti kinccsé tenni
őshonos állatfajaink nagy
részét? A kilenc kutya fajtát, a három parlagi tyúk fajtát,
a szilaj
marhát, a három mangalica fajtát, a tincses kecskét, és a
galambjainkat. Ez egyben azt is jelenti, hogy nem lehet őket
keresztezni, az országból kivinni. Tehát meg kell tartani a
tiszta
vérvonalat. A szürke marhát sajnos az osztrákok már levédték előttünk.
Tudjuk-e, hogy a hollandok 400 éve termesztik a
tulipánt, mi 3000 éve? Mégis őket hívják a tulipán
hazájának. Az egyetlen európai
tulipán fajtának, a Tulipa Hungaricának géncentruma,
a Kárpát-
medencében van.
Tudjuk-e, hogy a világ második alkotmánya a miénk? Az
első az izlandi 720-ból, a második pedig: Szent István
király intelmei Imre herceghez.
Tudjuk-e, hogy a reneszánszt, mint művészeti stílust
Ausztria és
Németország tőlünk vette át?
Tudjuk-e, hogy az öntözéses gazdálkodást és a vetésforgót
is mi honosítottuk meg a világnak ezen a részén? Mára már
Európa
elfelejtette ezt a tudást, és jórészt ennek köszönhető, hogy
termőföldjeik tönkrementek, elhasználódtak. Ez az igazi indok arra,
hogy miért is kellettünk az EU-ba!
És akkor még egy szó sem esett a magyarok ősi
hitéről. Ezek persze
csak kiragadott példák, a teljesség igénye nélkül. Talán nem
hiába
íródtak le. Jó lenne, ha legalább addig eljutnánk
gondolatban, hogy
magyarnak lenni nem szégyen! S akkor talán nem támolyognánk
össze-vissza, abban a jogi, gazdasági és
kulturális csapdában, amit nekünk
állítottak Brüsszelben. S hogy nehogy azt higgyük, az író
fantáziája,
üldözési mániája mondatja velem ezeket a szavakat, álljon
itt egy
idézet bizonyságul:
Napoleon megkérdezte Francois Talleyrand-t, hogy mit tegyen a
magyarokkal.
Talleyrand válasza:
- Felség! Régi szokásuk a magyaroknak, hogy felnéznek nagyjaikra, és
büszkék a múltjukra. Vedd el e nép múltját, és
azt teszel velük, amit akarsz! A monarchia idején
megvalósították
Talleyrand elméletét. (Kitalálták a finn-ugor eredetet és hogy nyereg
alatt puhítottuk a húst.)
És végül, tudjuk-e, hogy 1805-ben 6 ember
mert beiratkozni a Pázmány Péter Tudományi Egyetemre, mert
féltek, hogy az osztrákok
megölik, kiirtják családjaikat? S nem sokkal később, 43
év múlva,
megremegett Föld. Most kereken 200 évvel később ugyanaz a helyzet. És 43 évvel később vajon újra lesz-e földindulás?
"Jó magyarnak lenni, igen nehéz, de nem lehetetlen!"
(Széchenyi István)
|
Kezdőlap 
