A kisváros lelkesen készült a
karácsonyi színdarab bemutatójára. A darab rendezésére sikerült megnyerniük a TV
egyik befutott fiatal rendezőjét, Weis Lukácsot. Nem könnyen állt rá, aztán meg
különböző feltételeket szabott:
- Ragaszkodom a jó
megvilágításhoz, és a legfontosabb a jó hangosítás, hogy a terem leghátsó
sorában is értsék, ami a színpadon elhangzik. Ezenkívül korhű kosztümök
kellenek. Nem akarok öreg lepedőkből összetákolt felismerhetetlen remekműveket!
Sokkal jobbnak kell lenni mindennek, mint az előző években. Olyan karácsonyi
színdarabot akarok, amelynek ÜZENETE van, ami megszólít.
Mivel a szervezők is pont ezt akarták, készséggel teljesítettek minden
kívánságot. Hanem, amikor a gyermek-szereplőkkel elkezdett próbálni, majdnem
inába szállt a bátorsága! A 40 fiú és lány olyan lármát csapott, hogy az ember
azt hitte, kitört a forradalom. Szerencsére ott volt János bácsi, aki az
énekeket tanította be a gyerekeknek, és zongorán kísérte őket. Rá hallgattak,
könnyen lecsendesítette őket. Lukács legszívesebben a gyerekek felét rögtön
hazaküldte volna, de János bácsi erélyesen tiltakozott ez
ellen:
- Minden gyereknek játszania
kell! Nagy nehezen sikerült kiosztania a
szerepeket. Azok, akiknek már semmi sem jutott, az angyalok kórusában
énekelhettek. Sajnos, az egyik fiúcska, a kis Máté olyan hamisan énekelt, hogy
Lukács kénytelen volt pásztort csinálni belőle. Lukács nagy lelkesedéssel látott
munkához. Elmagyarázta, hogy mit vár a szereplőktől, mi a darab jelentése.
Gyakran elismételte:
-
Olyan karácsonyi darabot akarok, amelynek ÜZENETE van! Azt akarom, hogy
úgy énekeljetek és játszatok, hogy a nézők megértsék, miért jött el az
Úr Jézus ebbe a világba. A gyerekek átvették Lukács lelkesedését, a
próbák egyre jobban sikerültek. Csak egy gyermek okozott gondot, a kis
Máté. Csupán két szót kellett volna elmondania: "Nézzétek,
világosodik!" Értelmes fiú volt, de mire rákerült a sor úgy
elkalandoztak a gondolatai, hogy sosem jutott eszébe egy szó sem.
Lukács már el akarta venni tőle a szerepet, de János bácsi nem engedte,
mondván: - Ha becsúszik valami baki, a többiek majd tovább
játszanak. Ettől még nem szenved csorbát az előadás ÜZENETE. Az
előadás előtt egy héttel Máté megbetegedett. Lukács kissé fellélegzett,
s gyorsan egy másik fiúnak adta oda a szerepét, aki a fogadóst
játszotta. Mátét édesanyja nem engedte betegen a próbákra, így aztán
csak vágyakozva gondolt arra, hogy amikor János bácsi zongorázott, a
kórus énekelt, úgy érezte mindig, mintha igazi pásztorok és angyalok
között lenne Betlehemben, és az Úr Jézusra gondolt. Ezért, amikor
hírtelen meg kellett volna szólalnia, nem tudott gyorsan
visszaemlékezni a szövegére. No, de majd az előadáson menni fog!
Annyira szerette volna jól csinálni, hogy minden néző megértse, miért
jött az Úr Jézus a világba. Számára ez teljesen világos volt:
mindannyiunkért. Erről szóltak az énekek, erről beszélt nekik János
bácsi is: "Az Úr Jézus azért jött, hogy az emberek szívében lakjon. De
a legtöbben nem akarják befogadni Őt. Csak egy istállóban talált
helyet." De ő be akarja fogadni! János bácsi mondta, hogy ha valaki
szereti az Úr Jézust, akkor kérje meg Őt, hogy költözzön a szívébe. Ezt
Jézus meg is teszi, és mindig benne marad. Ez a karácsonyi színdarab
ÜZENETE.
Az idő gyorsan szaladt, s elérkezett az előadás napja. Már özönlöttek is
a terembe a várakozással teli nézők. Lukács rettenetesen ideges volt, a gyerekek
is, alig győzte nyugtatni őket. Egyszer csak ott állt előtte a kis Máté, s nagy
szemekkel nézett Lukácsra:
- Meggyógyultam.
- Örülök, de a szerepedet oda kellett adnom
másnak. Ülj le szépen a nézők közé! Máté szeme megtelt könnyel, s mielőtt még
teljesen összeomlott volna, János bácsi ismét visszaszerezte számára a rendező
úr bizalmát:
- No, nem bánom - szólt Lukács, - szerepelhetsz, de nem pásztorként, mert ezt Andrástól most már nem vehetjük el.
Viszont átveheted az ő másik szerepét, a fogadóst. Amikor jön József Máriával és
megkérdik tőled, hogy lenne-e szállás, semmit sem kell mondanod, csak rázod a
fejed, hogy nincs. Érted? Máté elsápadt, de Lukács
már ott sem volt, hiszen perceken belül indítania kell az előadást. Pontban 8
órakor felgördült a függöny. A díszletek olyan valósághűek voltak, hogy úgy
érezte az ember, mintha 2000 évvel ezelőtt Betlehem utcáin járna. A
hangosítással is minden rendben volt, a legvékonyabb gyerekhangot is tökéletesen
lehetett hallani a teremben. A gyerekek kitűnően játszottak, az angyalok
csodásan énekeltek. Olajozottan folyt az előadás. Mária és József megérkeztek
Betlehembe. Valóban olyan fáradtnak látszottak, mint akik napok óta úton vannak.
Bekopognak a fogadóba, mire kilép a vendéglős a feleségével. József
megszólal:
- Messziről jöttünk, és nagyon
elfáradtunk. A feleségem ráadásul gyermeket vár. Nem lenne egy kis helyük, ahol
meghúzhatnánk magunkat éjszakára?
Máté
megkövülten állt előttük, szemei tágra nyíltak döbbenetében. Nyitotta a száját,
mintha mondani akarna valamit, de nem jött ki hang a torkán. A nézők körében
nőtt a feszültség. Hiába súgták neki, mit tegyen, Máté csak állt, bámulta Máriát
és Józsefet, és patakzottak a könnyei. A "vendéglősné" mentette meg a helyzetet:
a kelleténél is kicsit hangosabban "nem"-et mondott, megragadta Máté karját,
behúzta a házikóba, és becsapta maguk mögött az ajtót. Odabentről azonban
szívettépő sírás hangzott fel:
- Nem hagyhatom kint
őket!... Nem akarom az Úr Jézust elküldeni! - zokogta
Máté.
Lukács magán kívül volt dühében. Tudta előre,
hogy ez a kis ügyefogyott elrontja az egészet. És ez a tökéletes hangosítás! Így
mindenki hallotta a fiú bömbölését. Tajtékozva fordult János bácsi
felé:
- Tönkretette az egész munkámat... - akarta
mondani, de torkán akadt a szó, amikor meglátta az öreg könnyes
szemeit.
- Azt akartad, hogy legyen a karácsonyi
darabnak ÜZENETE. Teljesült a kívánságod - súgta János bácsi a rendezőnek.
Lukács csak ekkor vette észre, hogy milyen mély csönd van a
teremben.
Kezdőlap 
