Volt Csillagok háborúja, volt Batman, volt katasztrófafilm, volt klónozás, volt erotikus és politikai krimi. Volt szuperhõs és megátalkodott gonosz, fény- és hangeffektus, autós és repülõs üldözés, volt digitális csoda. Rendezett George Lucas és Steven Spielberg, fõszerepet játszott Tom Cruise, Angelina Jolie, Brad Pitt. És mégis, soha ekkora bukással nem zárta nyári szezonját a hollywoodi filmgyártás, mint az idén. Csupán a DVD és a letölthetõ mozik rabolták volna el a nézõket, netán hanyatlóban van a szuperszonikus-megawattos mozi, vagy igaz, amirõl már többen suttogtak, hogy az álomgyár súlyos kapcsolatteremtési zavarokkal küszködik, nem érti az amerikai közönség lelkivilágát? Végképp nem érti, miként vált a nyár szenzációjává a pingvinek életérõl szóló dokumentumfilm.
ÉRTETLENSÉG HOLLYWOODBAN
Michael Bay, a megbukott Sziget címû szuperprodukció rendezõje felháborodottan kommentálja a jelenséget: "Régóta vagyok vezetõ hollywoodi rendezõ, és azt gondoltam, már mindent láttam. Most mégis el kell tûnõdnöm, mi történik a szórakoztatóiparral, sõt mi történik az egész társadalommal. Hova süllyedt a színvonal, hova tûntek az értékek? Egyszerûen nem tudom elfogadni azt a tényt, hogy A pingvinek menetelése lett a legnagyobb nyári siker, és mindenki errõl beszél."
Michael Bay valószínûleg nem az egyetlen filmes, aki a jól képzett mesterember szemével semmit sem lát egy statikus, különleges technikai effektusok nélküli dokumentumfilmben, és aki a hollywoodi elefántcsonttoronyból hitetlenkedve szemléli, hogy egy, a hûségrõl, a nehézségek közötti kitartásról, áldozatkészségrõl, az utód iránti közös felelõsségvállalásról szóló dokumentumfilm elbûvöli a lealacsonyítottnak hitt közönséget.
A francia Luc Jacquet nyolcvanperces, gyönyörûen fotografált természetfilmje, A pingvinek menetelése (La marche de l empereur) az Antarktisz zord világában egy éven át követi a pingvinek életét, izgalmasan, humorosan, könnyekig meghatóan, Morgan Freeman narrációjával.
Minden év februárjában császárpingvinek ezrei ugranak ki a tengerbõl, hogy közel száz kilométeres zarándokútjukat megtegyék hóban, szélben, fagyban, mígnem elérkeznek rituális szaporodási helyükre, ahol párt választanak, és családot alapítanak. Az utódokat hordozó tojást elõször az anya takargatja szõrmés testének melegével, majd egy lélegzetelállító manõver segítségével átadja az apának, aki ugyanezt teszi, míg az anyának vissza kell térnie a tengerbe táplálékért.
HARC A TÚLÉLÉSÉRT
A magukra hagyott apák ezrei összekapaszkodnak, hogy a hóviharban, az addigra már mínusz harminc fokra süllyedt hõmérsékletben hasuk alatt védjék a tojásokat, majd a kikelt fiókákat. Nem mozdulnak, nem adják fel, bár a hónapok óta tartó éhezés során súlyuk kétharmadát elveszítik. Közben a feltöltekezett anyák visszamenetelnek a családhoz, hogy etethessék fiókáikat. A feszültség óriási: vajon idõben érkeznek-e, életben találják-e a hátrahagyott családot? Ha nem, a fájdalom szinte elviselhetetlen. Ha igen, a család boldogan egyesül, büszkén tekint gyermekeire. Azután a kimerült apákon van a sor, hogy õk meneteljenek a végeláthatatlan úton, míg a tengerben táplálékhoz juthatnak. Az anyák pedig óvják, nevelik, tanítják fiókáikat, és hûségesen várják vissza párjukat. Amikor a fiókák megerõsödnek, elérkezik az idõ, hogy a család visszatérjen a tengerbe.
Az elragadtatott hangon szóló vezetõ amerikai kritikusok a premier után egyetértettek abban, hogy tagadhatatlan a film allegorikus jellege és felemelõ üzenete. A pingvinek menetelésére ennek ellenére is a dokumentumfilmek szokásos sorsa várt: néhány fanatikus mozirajongó megnézi, aztán a mû eltûnik a süllyesztõben. (Jellemzõ, hogy az IDA, a Nemzetközi Dokumentumfilmes Szövetség a napokban jelentette be, mely filmeket jelöli a decemberben Los Angelesben átadásra kerülõ szakmai díjakra, és a tizenhárom jelölt között nem szerepel A pingvinek menetelése.) A nézõk azonban egymásnak adták a hírt a szívbe markoló élményrõl, a konzervatív csoportok, egyházközösségek pedig a monogámia, a tradicionális családmodell példájaként széles körben ajánlották egymásnak. A keresztény gyülekezetek egyértelmûen Isten teremtményeit és a Szentlélek kifürkészhetetlen útjait látják a filmben. Mára A pingvinek menetelése reklámok, botrányok, kétes értékû fesztiváldíjak nélkül is minden idõk második leglátogatottabb dokumentumfilmje lett, a júniusi premier óta hetvenmillió dolláros bevételt hozott, és a hírek szerint több kategóriában is indul az Oscarért.
És ez az a pont, ahol az ártatlan pingvinek veszélyessé váltak. A liberális lapok a rendezõ szemére vetik, hogy nem foglalt határozottan állást a teremtés kontra evolúció kérdésében, nem mutatott rá a globális felmelegedés veszélyeire. "Nyilvánvaló, hogy a globális felmelegedés hatással van a pingvinek reprodukciójára. Meg kell találni annak a módját, hogy errõl beszéljünk, de nekem más volt a célom a filmmel. Csupán egy mindenkihez szóló egyszerû, de mélyreható történetet kívántam elmondani" - védekezik Luc Jacquet.
A film megkapja a megbélyegzõ "kirekesztõ" jelzõt is, ugyanis szó sem lehet arról, hogy csak a hagyományos családmodellben lehet önfeláldozó módon gyermeket nevelni, és ezzel elidegeníteni az egyedülálló, valamint a homoszexuális szülõket. Bizonyítékképpen állítólag sikerült az egyik New York-i állatkertben egy homoszexuális pingvinpárt találni, amelynek szülõi szeretetéhez nem férhet kétség.
VEZÉRCIKK A THE NEW YORK TIMESBAN
A világ tekintélyes lapjaként emlegetett The New York Times is bekapcsolódik a polémiába. Vezércikkében leszögezi, hogy a kötöttségek nélküli életben edzett tiszta lelkiismeret fontosabb, mint a hagyományos morális értékek. Felesleges hát a pingvineket piedesztálra emelni. A legnagyobb probléma kimondatlanul is az, hogy az Amerikában egyre erõsödõ konzervatív bázis ismét látványosan kiállt az általa fontosnak vélt értékek mellett. A The London Times azzal vádolja az amerikai vallásos jobboldalt, hogy ideológiai frontkatonákká tette a pingvineket. A The New York Times "konzervatív menetelést" emleget, melyben a pingvinfilmet "hadi táplálékként" használják fel. Amerika többi liberális lapja is igyekszik cinikusan belerúgni a korábban agyondicsért filmbe, és lesajnálja azokat, akik többet látnak benne, mint egy nyolcvanperces havas életképet.
A filmipar moguljai hallgatnak, bölcsen kivonják magukat a vitából. Nem lehet véletlen, hogy a katasztrofális nyári szezon után arról adnak hírt a lapok, hogy Hollywood jobbra tolódik. Az sem meglepõ, hogy két amerikai televíziócsatorna, a CBS és az ABC II. János Pál pápa életérõl játékfilmet sugároz októberben. Szó sincs persze ideológiai pálfordulásról, de Mel Gibson mesés meggazdagodása, a pingvinek kasszasikere világossá tette, hogy az amerikai konzervatív közönség manapság óriási piac, érdemes értékrendjét szem elõtt tartani. Ám addig is, amíg elkészül az új lélekemelõ film, a kisszerû vitákkal mit sem törõdve a pingvinek összekapaszkodva mennek, menetelnek... - egyre több amerikai szívébe.
Hazai bemutató: November 3.
Forrás: www.hetivalasz.hu
Kezdőlap 
