1 szazalek
2017. December 18.

Á l d á s ! B é k e s s é g !

Isten hozott a Sólyi Virtuális Református Egyházközség honlapján

istentisztelet
  readKezdőlap arrow Hírek arrow Hirek archivum
 

Miután tanácsot tartott a néppel, fölállította az Úr énekeseit, akik szent öltözetben dicsérték őt, és az arcvonal előtt vonulva így énekeltek: Adjatok hálát az Úrnak, mert örökké tart szeretete! (2Krón20 21)

Kezdőlap
Hírek
Hírolvasó
Programajánló
- - - - - - -
Írott prédikációk
Hallgatható prédikációk
- - - - - - -
Hitvallásunk
Gyülekezetünkről
Templomról és Sólyról
Biblia magyarázatok
Bibliai térképek
Eredményeink
- - - - - - -
Magyar Értékeink
Verstár
Értékmérő
Segitség
Irott predikációk --

 

 

 

 

Kalotaszegi hímzés a nemzet templomában PDF Nyomtatás E-mail
2010. November 28.

Kalotaszegi hímzett liturgikus textíliák szépítik eztán a Sólyi ezer éves Templomot.

A liturgikus textilek adományozói az esetek döntő többségében asszonyok voltak. Ezt a szép hagyományt követve készítette el azt a rendkívül pontos, nagy munkát, áldozatot, odaadást és szeretetet igénylő textil együttest Máthé Attiláné Farkas Emese, amellyel ő és testvére, Máthé Csabáné Farkas Ildikó a sólyi gyülekezetet ajándékozták meg.

Az átadón hangzottak el  S. dr. Lackovits Emőke alábbi gondolatai:

Sóly, 2010. november 21.

Tisztelt Vendégek, Nagytiszteletű Urak, Kedves Testvérek!

 

A magyar református egyházban a kezdetektől fogva szokásban volt az Egyház iránti hűség kifejezésére, Isten dicsőségének hirdetésére vagy valamilyen jeles alkalomra az ünnep méltóságát kifejező, hangsúlyozó, díszített textíliákat adományozni, amelyeknek sem alapanyagát, sem az ékítményét, de még a színét sem kötötték meg liturgiai előírásokkal. Csupán arra hívták fel hangsúlyosan az adományozók figyelmét, hogy az adományok egyszerűek legyenek – állapította meg Kiss Áron a 16. században tartott magyar református zsinatok végzéseit bemutató és elemző munkájában (Bp. 1881.). Ezek a díszített terítők és kendők az úrasztala és az úrvacsorai edények, a szent jegyek letakarására szolgáltak, a kor jellegzetes magyar munkái voltak, némelyik eredetileg nem is liturgikus céllal készült, csak később, világi használatból kegyes adományként került azután egy-egy egyházközség tulajdonába. Nagyszámú példáját ismerjük ennek, elegendő csak a győri, a pápai, a sárkeresztesi vagy az erdélyi székelyvajai gyülekezet úrasztali textiljeinek némely darabjára gondolnunk. Sok közülük olyan mintakinccsel rendelkezik, amely a magyar paraszti hímzéseknek volt sajátos díszítménye. Az egyház történetének legvészterhesebb időszakából valók a leggazdagabb és legnagyobb létszámú textil adományok, de ez a sor később sem szakadt meg, hisz a híveket adakozásra serkentette egyházközségük iránti elkötelezettségük, szeretetük és az Isten dicsőségére való jótétemény vágya. Adományaik a hűség megnyilatkozásának tanúi, a hála és a kegyelet jelei voltak. Ezeknek a textileknek a feldolgozása során megismerhettük mintakincsük rendkívüli változatosságát, benne olyan növényi elemeket, virágokat, amelyek részben a korabeli kertekben pompáztak, részben mintakönyvekből vették át őket, részben pedig a bibliai növények között találhatók meg előképeik. Többségük jelképes értelmű, a Biblia növényvilágát és a középkor eszményi kertjeit, azaz a kolostor kerteket idézik. Változatos, sokszor egészen bonyolult öltéstechnikával készültek és valóságos kertet varázsoltak velük az úrasztalára. Nemcsak a minták, hanem az alkalmazott színek is jelképes értelműek voltak, amelyeket többnyire Szentírásból vett részletekkel egészítettek ki. A szöveges részek, a mintakincs és a színek teljes összhangban lévén, együtt vallottak Isten dicsőségéről, a Megváltás csodájáról, az örök élet reményéről és a hit erejéről. Mint az eszményi kertek, tökéletességet, békességet és az Úrral való kapcsolat lehetőségét sugallták, zárt teret létrehozva, középpontjában jelképesen az Úr Jézus Krisztussal.

 

A liturgikus textilek adományozói az esetek döntő többségében asszonyok voltak. Ezt a szép hagyományt követve készítette el azt a rendkívül pontos, nagy munkát, áldozatot, odaadást és szeretetet igénylő textil együttest Máthé Attiláné Farkas Emese, amellyel ő és testvére, Máthé Csabáné Farkas Ildikó a sólyi gyülekezetet ajándékozták meg. A gazdagon díszített, immáron liturgikus célokat szolgáló textília a kalotaszegi hímző művészet legszebb kompozíciói közé sorolható mind méretével, mind pedig ékítményeivel. A minta a terítő szélén, körben helyezkedik el. Folyónak nevezett hullámvonal tagolja a rózsákból álló motívum együttest. A magyar népművészet leggyakoribb és egyik legkedveltebb elemét láthatjuk a terítőn, a rózsát, amely a középkori Európának is kedvelt virága volt, de vallásos jelképként ugyancsak alkalmazták. Ezt az előttünk lévő kompozíciót Kalotaszegen horgasbécsinek, a mintaelemeket jármasnak, a rozettát pedig tejesrózsának, a kisebbet és koszorút alkotót pedig kocsikerekesnek nevezik.

 

Magyar református egyházunknak megbecsülendő sajátossága volt, hogy az egyházközségek a nekik adott adományokat és az adományozók nevét, az adományozás célját Aranykönyvükbe jegyezték fel, ha ez nem volt, akkor pedig a protocollumba. Reménység szerint a sólyi gyülekezet is híven megőrzi a készítő és az adományozók, Máthé Attiláné Farkas Emese valamint Máthé Csabáné Farkas Ildikó nevét lelki Aranykönyvébe, az adományozás indítékával együtt. Feltétlenül szólnom kell még mindezeken túl arról az érzelmi szálról is, amely az adományozókat a  sólyi gyülekezethez, templomhoz köti. Mind ők, mind pedig házastársaik erdélyi lelkész családokból származnak. A háború vihara sodorta őket Dunántúlra. A Máthé testvérek, Máthé Attila mérnök úr és Máthé Csaba nagytiszteletű úr szülei, Máthé István református lelkipásztor, valamint felesége Muzsnay Mária tanítónő gyermekeikkel együtt átmenetileg Sólyban telepedtek le. A gyülekezet idősebb tagjai máig emlékeznek a lelkipásztorra és tanítónő feleségére, de gyermekeikre egyaránt. Máthé Csabáék pedig nyugalomba vonulásukat követően ugyancsak Sólyban leltek otthonra.

 

Egy nagy mű létrehozásához, egy hatalmas munka elvégzéséhez a szereteten, türelmen, áldozatkészségen és a szakmai tudáson, felkészültségen túl békességre is szüksége van az alkotónak, hogy alkotása kiteljesedhessen. Ez a békesség a lélek békéje, amely a környezet békéjéből is táplálkozik. Ezt a békességet, nyugodt körülményeket Emese Asszonynak házastársa, Máthé Attila mérnök úr, a veszprémi gyülekezet szeretett és megbecsült gondnoka biztosította. Az ő támogatása, szolidaritása, elismerése és bíztatása mind-mind szükségesek voltak ennek az alkotásnak megszületéséhez.

 

A kalotaszegi írásos kompozíció elkészítése nagy fegyelmet, szakmai felkészültséget, technikai tudást és különös igényességet követel, ha az alkotó valódi minőségi munkát akar kiadni kezéből. Emese Asszony birtokában van mindezeknek az adottságoknak, amely mellé önzetlenség és nagy szerénység is társul. Mindazon túl, hogy a textil együttes hímzésének gyönyörű munkáját elvégezte, a tervezés és az előrajzolás ugyancsak az ő keze munkáját dicséri! Az egész együttes szépséget, harmóniát sugároz, jó rátekinteni.

 

Végezetül valamennyiünk nevében hálás szívvel mondok köszönetet az adományozóknak, Emese és Ildikó Asszonynak őszinte, szívből jövő elhatározásukért, a gyülekezet megajándékozásáért, az alkotó Emese Asszonynak pedig az embert próbáló munka szeretettel való elvégzéséért, azért a hitért, hűségért, kitartásért és igényességért, amelyről ez a liturgikus textil együttes árulkodik. Isten gazdag áldását kérjük mindkettőjük további életére, házastársaikra szeretteikre egyaránt, Emese Asszonynak pedig jövőben tervezett munkáira is!

 

A zsoltáros szavaival köszönjük meg a jótéteményt, amellyel megszépítették a sólyi templomot:

 

„Tégy jót, Uram, a jókkal,

Az igaz szívűekkel!”  (Zsolt. 125;4.)

 

Isten áldása kísérje Mindnyájukat, alkotót, adományozókat és a megajándékozott gyülekezetet!

 

 

             S. dr. Lackovits Emőke

néprajzkutató

 
< Előző   Következő >