1 szazalek
2018. January 21.

Á l d á s ! B é k e s s é g !

Isten hozott a Sólyi Virtuális Református Egyházközség honlapján

istentisztelet
  readKezdőlap
 

Én világosságul jöttem a világba, hogy aki hisz énbennem, ne maradjon a sötétségben. (Jn12 46)

Kezdőlap
Hírek
Programajánló
- - - - - - -
Írott prédikációk
Hallgatható prédikációk
- - - - - - -
Hitvallásunk
Gyülekezetünkről
Templomról és Sólyról
Biblia magyarázatok
Bibliai térképek
Eredményeink
- - - - - - -
Magyar Értékeink
Verstár
Értékmérő
Segitség
Irott predikációk --

 

 

 

 

Közéleti kérdések - egyházi válaszok PDF Nyomtatás E-mail
2006. April 05.

Bikádi László Várpalotán elhangzott beszéde

Kedves barátaim, akkor, ha megengedik, akkor én nem lépek ki abból a szerepből, ami az életemet teszi ki, ugyanis a lelkész azt hiszem, hogy akkor is lelkész, hogyha nem szószéken áll, illetve hogyha világos ruha van rajta.

Én ennek a beszélgetésnek az indításaképpen felolvasnám Máté evangéliuma 6. részéből a 13. versnek a második részét, amely így hangzik: "Mert Tiéd az ország, a hatalom és a dicsőség mindörökké. Ámen."

Hogy mért ezt olvasom fel, azért, mert én úgy gondolom, hogy mindannyian ugye, akik keresztyének vagyunk, valljuk azt, hogy Isten teremtette ezt a világot. És ha Isten teremtette ezt a világot, akkor az Ő tulajdona itt minden. Most nagyon gyakran halljuk azt, hogy a keresztyén emberek mért próbálják mindenkinek az ő hitüket olyan erőszakosan terjeszteni. Mért próbáljuk meg mi képviselni a világban azt, hogy igenis Isten teremtett minket, hogy Istennek akarata van ebben a világban, hogy Isten adott erkölcsi törvényeket, Isten adott szabályokat, amelyek szerint élni kell. És tulajdonképpen minden egyes támadás, amit az egyház ellen intéznek azzal, hogy az egyház ne politizáljon, az nem más, minthogy az egyház erkölcsiségét és erkölcsi szókimondását próbálják korlátozni az emberi szabadságjogok nevében. Viszont mindjárt felteszem a kérdést, hogy beszélhetünk-e emberi szabadságjogokról akkor, hogyha azt mondjuk, hogy Uram, Tiéd az ország, Tiéd a hatalom, Tiéd a dicsőség. Ugyanis mindannyian ugye elimádkozzuk az Úri imádságot legalább egyszer naponta, szerencsésebb emberek akár többször is elmondják, de végiggondoltuk-e azt, hogy amikor ezt kimondjuk, akkor tulajdonképpen önként lemondunk a saját szabadságunkról, illetve annak egy részéről. Elismerjük azt, hogy bár Isten szabad akaratot adott az embernek, és minekünk van lehetőségünk jó és rossz között választani, de pontosan akkor, amikor mi a jó mellett, az isteni dolgok mellett döntünk, lemondunk arról a jogunkról, vagy legalábbis megpróbálunk lemondani arról a jogunkról, hogy a saját egoizmusunk, ugye "enyém az ország, enyém a hatalom, enyém a dicsőség" alapján magunknak akarjunk zsákmányt szerezni ebben a világban.

Azt hiszem, hogy ez alapján a gondolat alapján már nyugodtan kimondhatnánk azt, hogy igenis, ha ez így van, akkor Istennek beleszólása van a mi mindennapjainkba, és az Istennek nagyon komoly tanácsai vannak arra, hogy mi hogyan és mint hozzunk döntéseket, méghozzá olyan tanácsok és olyan döntések, amire mi hatalmazzuk fel Istent, amikor az Úri imádság végére odatesszük, hogy Tiéd az ország, Tiéd a hatalom, Tiéd a dicsőség. Mert ha az ember őszinte szívvel, tiszta hittel elmondja ezt a félmondatot, ezt az úgynevezett doxológiai részét az Úri imádságnak, akkor tulajdonképpen erre a vitára, hogy az egyház, hogy a vallás beleszóljon-e a közéleti kérdésekbe, már meg is adta a maga válaszát. Hiszen nyugodtan mondhatjuk azt, és elfogadhatjuk azt az állítást, hogy a hit az magánügy. Igen, mindenkinek jogában áll eldönteni, hogy mit hisz. De a vallás az ugye rövidítése egy összetett szónak, amit úgy hívnak, hogy hitvallás. Ugye tudunk különböző hitvallásokról. Minden vallásnak megvannak a maga alaptörvényei, alaptételei, amit meg is vallunk. Mindannyian ismerjük az Apostoli hitvallást, amely összeköti a világ összes keresztyénét. Mindannyian tudjuk azt, hogy vannak olyan hitvallások is, amelyben eltérünk egy picit egymástól, mi, történelmi egyházak is, és hogy hova tartozunk, milyen módon képzeljük el a saját Istenhez való viszonyunkat, azt a mi hitvallásaink mondják meg.

Igen ám, de a vallás az egy aktív dolog. Az azt jelenti, hogy én idejövök, és Önök előtt megvallom az én hitemet. Megvallom azt, hogy én mit gondolok a világ dolgairól, hogyan viszonyulok a világ dolgaihoz, és ilyen módon egyfajta ítéletet is mondok azonnal, még akkor is, hogyha nem feltétlenül elítélő ítéletet, de a saját nézőpontomból megmondom, hogy milyen ez a világ. Éppenezért meg kell állapítanunk azt, hogy amíg a hit az magánügy, a hitvallás vagy vallás az többé nem az, hiszen egy hitvallási rendszerré összeállt különböző hittételek sorozata az már meg kell, hogy határozza az élet minden további mozzanatát.

Ugye egy evangélikus ovodában vagyunk, legegyszerűbb példa erre, hogyha Luther életét nézzük. Ugye mi történt vele? Hát ő elolvasta a Bibliát. Kézbe vette, és ráébredt arra, hogy a római katolikus egyház tanítása és a Biblia tanítása két különböző dolog. Kérdezem én, hogy a római katolikus egyház tanítása akkor az vajon befolyással volt-e az akkori világnak a közéletére? Óriási befolyással. És vajon befolyásolta-e azokat a német tartományokat, amelyekben elkezdett terjedni a lutheránus keresztyénség, vagy később Genfet befolyásolta-e Kálvin kegyessége, Kálvin hitvallása? Természetes. Hiszen az alapján határozták meg a saját önidentitásukat, azt az életben elfoglalt helyüket az emberek, hogy mit hittek a világ teremtéséről, hogy hogyan képzelték el annak megtartatását, hogy mit követel tőlük a megváltásért az Isten. Ugye van, akitől cselekedeteket, van, akitől egyszerűen igaz hitet, és ez alapján építjük fel ma is mi, keresztyének az életünket.

Éppen ezért, ha belegondolunk, egyszerűen nevetséges az, hogy ma beszélni kell ilyen kérdésről, hogy beleszóljunk-e mi a közéletbe, legyen-e a keresztyén egyházaknak, akik ugye különböző hitvallási rendszereket képviselnek, mert lássuk be őszintén, azért jöttek létre a különböző néven, különböző hitvallások alapján szerveződő egyházak, mert egyszerűen szükség volt arra, hogy a rendszerezett hitű emberek összeálljanak, és egymást segítsék, erősödjenek egymás hite által, és egymás tudását is tovább tovább fejlesszék. Nem tudom, mert annyira pontosan nem ismerem, hogy vajon hogyan zárulnak az evangélikus hitvallások, de arra emlékszem, hogy teológián, amikor mi tanultuk a saját hitvallásainkat, mindegyiknek a végére oda volt ez biggyesztve, már az 1700-as években is, hogy és ha valaki minket a Biblia alapján jobbra tanít, azt hajlandóak vagyunk elfogadni. Miért? Mert azt mondták, hogy kérem szépen, a Bibliát állandóan figyelni kell. Senki sem tévedhetetlen. Ugye mi, protestánsok nem hisszük el a pápa tévedhetetlenségét. Tehát előfordulhat az, hogy valaki észrevesz a Szentírásban valami olyat, amit mi nem vettünk észre. És azt mondja, hogy kérem szépen, ezt rosszul tetszenek csinálni. De nemcsak a vallási életben, nemcsak a szószéken prédikálva a lelkész, hanem az élet minden területén. Hiszen, gondoljanak csak bele, amikor az ember, a keresztyén ember ugye olvassa a Tízparancsolatot, akkor olvassa, hogy ne ölj - és hátrateszi a kezét, mert nem akar ölni. Lehet, hogy az egyik része a keresztyén egyháznak azért, mert fél a büntetéstől, lehet, hogy vannak olyanok, akik azért nem ölnek, mert úgy gondolják, hogy az Isten szeretete oly módon meg kell hogy nyilvánuljon a világban őáltaluk, tehát általam szereti az Isten annyira a világot, hogy én nem elvenni akarok belőle, hanem hozzáadni valamit.

A keresztyén embernek van egy erkölcsi, etikai, nagyon praktikus tanácsokkal teli szent könyve, mindannyiunk számára elérhető nyelven, a Biblia, ami megmondja, hogy adott kérdésben milyen döntéseket kell hozni. Nem véletlen, persze, hogy ez nagyon sok embert sért, vagy nagyon sokan támadnak ellene, hiszen ha belegondolunk, mit csinálnak ma a politikai pártok? Ugye ők is ideológiákat próbálnak közvetíteni. Vannak, akik a pénz ideológiája, vannak, akik a szabadság ideológiája, vannak, akik az egyenlőség, és kitudja hányféle emberi érték ideológiája mellett szúrják le a lándzsájukat. És tulajdonképpen, ha magukban vizsgáljuk ezeket az ideológiákat, talán még jól is hangzanak. Egyetlen egy dolgot azonban nem tudnak megcsinálni a politikai pártok: rámutatni arra, hogy a valós értékek azért nem ebben a világban érhetők el. Amit a Biblia nagyon nyilvánvalóvá tesz mindannyiunk számára, hogy meztelenül jövünk erre a világra, és tulajdonképpen azon a ruhán kívül, amit ránk adnak majd, amikor befektetnek a koporsóba, mást nem is tudunk magunkkal vinni. És nem véletlen, hogy egy politikai párt, ami csak ebben a világban tud igérni az embereknek, az mit igér? Időseknek nyugdíjat, fiataloknak munkát, vagy bulit, vagy kitudja hányféle dolgot. Meddig lehet ezt élvezni? 5 - 10 - 15 - 30 évig. Igen ám, de az Isten egy örökkévalóságot kínál. Igazából azt mondhatjuk, hogy versenyképtelenek velünk szemben, versenyképtelenek ezek a pártok Isten Igéjével szemben egészen addig, amíg el nem hitetik nagy embertömegekkel azt, hogy fontosabb az itt és most, fontosabb a ma, mint az, hogy mi lesz a mi lelkünkkel, hogy vajon lesz-e örök életünk, hogy vajon a keresztyén ember létét meghatározó isteni akarat érvényesül vagy nem.

Én úgy gondolom, és ezen nagyon sokszor el kéne minden embernek gondolkodni, hogy a keresztyén embernek úgy kell leélnie életét, annak minden pillanatát, hogy az emberek felé azt közvetítse, hogy az Isten szereti ezt a világot. Az Isten adni akar ennek a világnak. Igen ám, de nehéz úgy adni, hogyha nem adhatjuk, amire a másik vágyik. Mert az emberek vágyának ma mi a tárgya? Bekapcsolom a televíziót, autó, luxusnyaralás, ha a pártprogramot nézem, akkor új munkahely, kitudja hány dolog. De hol van a szeretet, hol van az összetartozás - jó, megjelent egy pártnál szolidaritásként - az egymásba kapaszkodás, a közösségek létrehozása. Hol van az, hogy a nagyobb értékért képes legyek lemondani az önálló akaratomról? Nem, ehelyett az önmegvalósítás. Az egyik mobilcégnek, ugye miről szól a reklámja. Egy kérészt mutatnak be, ugye tiszavirágot, aki egy napig él, de egy napig csak bulizik. És milyen jó neki, mert ő egy nap alatt megvalósíthatja önmagát, és ember, te is valósítsd meg magadat, élj úgy, mintha csak ez az egyetlen napod lenne. Hát a görög drámák évezredekkel ezelőtt is bemutatták, hogy nem visz semmire az az élet, ami itt és most akar mindent megragadni, és a Római Birodalom története megmutatta azt, hogy - már bocsánat, hogy nevesíteni fogom, de - az SZDSZ-nek az elvei mennyit érnek. Tulajdonképpen attól ment tönkre a Római Birodalom, amit ma úgy nevezünk - Várpalota szülötte -, hogy Kuncze Gábor. Bocsánat, dehát itt, itt meg lehet emlékezni róla. Amit ők képviselnek, nem azért, mert ők rossz emberek, én nem akarom őket bántani, sőt, keresztyén emberként kötelességem szeretni őket. De kötelességem mindenki számára egy közéleti kérdésben a Biblia alapján közéleti választ mondani, és azt, hogy kérem szépen a korlátlan liberalizmus az oda vezet, hogy szétesnek a birodalmak, az országok, a közösségek.

Gondoljunk csak bele, hogy egy intézmény, egy ovoda, vagy egy gyülekezet, hogyha mindenki azt csinál, amit akar, akkor mitől közösség a továbbiakban? Gondoljunk csak bele abba, hogyha azt mondjuk, hogy tulajdonképpen katolikus templomban, evangélikus templomban, vagy református templomban mindenki élje meg úgy a hitét, ahogy akarja, a pap azt mond, amit ő akar, a gyülekezet azt énekel, amit ő akar, arra figyelnek oda, ami nekik jó, akkor idővel mi történik? Az emberek összevesznek azon, hogy én így akarom, te úgy akarod. Lehet, hogy szavazásra fogják bocsátani, hogy ne cseréljük-e le a református "Te benned bíztunk" éneket mondjuk az "Erős vár a mi Istenünk"-re. Ami biztos evangélikus szempontból nagyon jó ötletnek tűnik, de én azt mondom, hogy azért mi, reformátusok mégis attól vagyunk reformátusok, hogy olyan közösséget képezünk, aki a 90. zsoltárra helyezi a hangsúlyt, és az evangélikus testvérektől - édesapám is evangélikus, azért merek nyugodtan példálózni vele, édesanyám római katolikus, tehát egyben van az ökümené - tulajdonképpen én azt várom el, hogy ők meg a "Boldogasszony anyánk"-at meg az "Erős vár a mi Istenünk"-et énekeljék. Miért? Mert akkor tudunk egymással kezdeni valamit, akkor tudunk őszintén beszélgetni, ha tudjuk, hogy mit akar a másik. Mik azok a szabályok, amik őt kötik, ő tudja, hogy mi az, amin mi nem léphetünk túl. Ha, ne adj Isten, egy olyan világban élnénk, ahol mindenkit köt a Tízparancsolat, vagy csak a nagyparancsolatnak mondjuk úgy, hogy ideális lenne, ha mind a két része, de ha csak annyi, hogy "szeresd felebarátodat, mint tenmagadat", erre az életre már az is boldoggá tehetne mindenkit.

Igen ám, de ez mit jelentene? Ha szeresd felebarátodat, mint tenmagadat, akkor lehet, hogy nem magamnak akarnám a legmodernebb mobiltelefont, hanem kinek? Felebarátomnak. Mit szeretnék én? Nem azt, hogy nekem legyen minél több, hanem hogy a másiknak. Mit tudna kezdeni magával akkor korunk zseniális gazdasági minisztere, aki fiatalabb, mint én, Kóka János? Szétosztaná vagyonát a szegények között. Jujj, de zseniális lenne! Mit tenne akkor Gyurcsány Ferenc? Vagy talán mit tenne Orbán Viktor? Bocsánat, de Viktorunknak is lenne mit osztogatni. Csurka Pista bátyánknak is van egy kis vagyona, amit bármelyikünk zsebébe ha beletenne, úgy érezhetnénk, hogy mégis a szegényeknek adott valamit. És éppen ezért én azért meg kell hogy jegyezzem, hogy óvatos vagyok az összes politikai képződménnyel szemben. Még akkor is, ha magam kétszer elindultam parlamenti választásokon, egyszer régen egy kereszténydemokrata pártnak a színeiben, ami azóta elárulta a keresztyén demokráciát, mármint Bartók Tivadarra és társaira gondolok, akik most mindenféle politikai gengszterizmust hajtanak végre. Aztán egyszer felvállaltam a MIÉP-et, mert úgy gondoltam, hogy kell egy erős hangnak lenni, ami nem azért kell, mert olyan nagyon keresztyén lenne, hanem mert olyan nagyon magyar. De látnunk kell azt, és azt hiszem, hogy meg kell érteni, minden embernek, főként a keresztyénnek, amikor közélettel akar foglalkozni, vagy amikor felteszik neki a kérdést, vagy azt hallja valakitől, hogy már megint politizál az egyház, politizálnak a papok, politizál ez vagy az vagy amaz, itt nem arról van szó, hogy mi 40, 50, 100 éves rendszereket kritizálni akarunk egyszerűen. Hanem az, hogy ezt a világot hogy kell élni, ebben a világban milyen erkölcsi, etikai mércék szerint kell működnie az embernek és az emberiségnek, azt évezredek óta az egyház mondja meg. Most jöttek olyan képződmények, amik a koruk alapján kisinasnak sem alkalmasak. Mert még a legrégebb óta létező politikai képződmény sem tudja azt mondani, hogy akárcsak az evangélikus vagy a református egyháznak a fél évezredes múltjával felvehetné a versenyt.

Most nekünk megmondják, hogy mit lehet, és mit nem. Én azt hiszem, hogy itt kezdődik mindig a gond, amikor valaki meg akarja mondani a másiknak, hogy mit tehet, mit nem, ráadásul a tanítvány akar parancsolni a mesternek. Ráadásul olyan dolgot próbálnak ránkkényszeríteni, amit nyilván nem tehetünk meg. Mert azért, lássuk be őszintén, hogy a keresztyén ember felelőssége az mindig kettős. Először is tartozik az Istenének, az egyházának, ahova az Isten őt őrállónak állította. Mert én hiszem, hogy minden evangélikust személy szerint az Isten tett evangélikussá, a katolikust katolikussá, a reformátust reformátussá, és azért, hogy jó evangélikus, jó katolikus, jó református legyen. A másik egy óriási felelősség, amiről sokan elfeledkeznek - és nem véletlenül van a Bibliám hátulján is a Nagymagyarországos "H" betű -, mert bocsánat, de valahova, egy országba is elhelyez bennünket születésünk alapján az Úristen. Na, kérem szépen, ez megint egy olyan dolog, hogy nyilván nem azért születik valaki az Úristen akarata és rendelése alapján Németországba, hogy ő a legnagyobb norvég legyen. Nem azért fogunk ide születni Magyarországra, hogy mi elsőosztályú arabok legyünk. Nekünk itt van küldetésünk, itt van őrállásunk, feladatunk, és hogy ez mennyire így van, gondoljunk csak bele, mi vagyunk az egyetlen olyan nép, amelyik úgy kezdődik, hogy "Isten áldd meg a magyart." Csak mindig elfelejtjük azt, hogy a Himnusznak vannak további versszakai is. És mit mond? "Haj de bűneid miatt gyúlt harag kebledben." Meg mit mond? "Tokaj szőlővesszein nektárt csepegtettél". Kicsoda? Az Isten. Vajon azt mondja-e Kölcsey, hogy hát mi olyan kitűnőek voltunk? Nem. Az Isten volt kitűnő, aki ide helyezett bennünket egy élettérbe, ahol hogyha jól funkcionálunk, magyar keresztyénként, vagy keresztyén magyarként, én igazából nem súlyoznám így a kettőt, mindegyik egyformán része kell hogy legyen a létünknek, az életünknek, akkor elérhetjük azt, hogy ez egy egész jó kis hely legyen a Kárpát medencében. Ha rosszul működünk, akkor jön a büntetés. Amely büntetést azonban nem úgy kell elképzelni, hogy Isten akkor meglendíti az Ő jobbkezét, és betakarja Magyarországot, mit Moszkvát a hó, nem, hagyja, hogy amit mi rosszul csinálunk, az visszahulljon a fejünkre. Volt ilyen? Hát hogyne. Miért vannak Délvidéken magyarverések? Mért vannak Erdélyországban azok a problémák? Eddig se szerettek bennünket, de az a december 5.-e az meg pláne nagyon betett. Mindenkinek nagyon kinyílt a csipája és nagyon kinyílt a szája. Miért? Mert volt néhány ember, aki a pénztárcáját nagyon féltette. Meg elhitették velünk, a saját miniszterelnökünk - merthogy a miénk, tehát nehogy most valaki elhatárolja magát Gyurcsány Ferenctől, ő Magyarország miniszterelnöke, lehet vitatkozni, hogy törvényes vagy törvénytelen, mert nem választott, olyan módon legalábbis, hogy előre tudtuk volna, hogy ez lesz belőle, mégis az -, de hogy nagy gazemberséget csinált a keresztyénség szempontjából, az biztos. Mert a keresztyén etika az Isten által elrendelt helyünk alapján nem abban segített, hogy jó keresztyén magyarok lehessünk, vagy a kettőből legalább az egyik, a jó magyarok legyünk megvalósuljon, hanem pontosan ez ellen működött.

Kérdezem én, most akkor az összegyűlteket, hogy vajon meg kell-e szólalni ilyenkor a lelkésznek? Vajon kell-e körlevelet írni a püspöknek? Vajon kötelessége-e egy egyház zsinatának, mondjuk a református egyházban, hogy azt mondja, hogy emberek, hát ez a mi Biblia szemléletünk alapján rossz. Persze, hogy kell. Persze, hogy ki kell mondanunk a véleményünket, hiszen "Tiéd az ország, a hatalom, és a dicsőség". Magyarul a Biblia Isten elhívott lelkipásztorai melyik három ügyben hivatottak véleményt nyilvánítani? Az ország, a hatalom meg a dicsőség ügyében. Mondhatnánk azt, hogy mi vagyunk, kérem, az illetékes elvtársak. És nem azért, mert mi azok akarunk lenni, hanem, mert Akit képviselünk ebben a világban, az Ő tulajdona minden. Persze óriási felelősséget is tesz mindez a vállunkra. És nagyon nagyon meggondoltnak kell lennünk abból a szempontból, hogy minden alkalommal meg kell tudni mondani, hogy miért tesszük azt, amit teszünk, miért mondjuk azt, amit mondunk. Nem véletlen, hogy most is itt van a kezemben a Biblia, ebből vezetem le a gondolataimat, mert én mindent megtehetek, csak egyetlenegy dolgot nem, hogy eljöjjek ide önök közé, és hozzam Marx Tőkéjét, vagy mondjuk a Henry Fordnak a Nemzetközi zsidó c. könyvét, de éppígy nem tehetem meg azt, hogy Antall József emlékirataival jelenek meg, bármilyen aranyos, kedves, rendes embernek tartom. Nem hozhatok ide magammal egyetlenegy politikustól sem útmutatást, mert nekem közvetlenül az Úristenre kell figyelnem, és erre kell felhívnom az Önök figyelmét is. Ha kell, az istentiszteleten, ha kell, itt, egy délutáni beszélgetésen, és a jó lelkipásztor, a jó egyház, a jó vallás, amiről ugye visszatérünk az első pillanathoz, az első megállapításhoz, hogy tulajdonképpen hitvallás, egyazon hitvalláson élő emberek közösségét jelenti, az igenis gondot visel arra, hogy azok, akik magukról felelősséggel kijelentették, hogy én ehhez a valláshoz tartozom, én ennek a hitvallásnak az összes kötöttségét magamra kötelezőnek elfogadom, azok ne menjenek tévútra.

Nem véletlen, nem tudom, ismerik-e azt a Janus Pannonius idézetet, hogy "hívő ember költő nem lehet". Miért? Mert a kor költője, reneszánsz költő, kérem szépen, nem abban élte ki magát, hogy az egyházba járt, hanem hogy a nyilvános házakban érezte inkább jól magát. Na most nagyon nehéz dolog, és Janus Pannoniusnak is jól jött volna a maga idejében, hogyha egy kicsit korábban érkezik a reformáció, egy kicsit korábban jön Luther, hogy figyelmeztessék arra, hogy te figyelj, amikor ezt kimondod, ez itt nagyon jó rímnek, meg nagyon jó viccnek tűnik, csak egy baja van, hogy igaz. És jelen esetben én azt mondom, hogy nagyon figyeljünk oda, mert a hit az igenis megköti a kezünket. És nekünk választani kell, hogy inkább hívő emberek vagyunk, inkább keresztyének vagyunk, és akik Krisztus alapján élünk, vagy inkább hiszünk valami politikai képződménynek, amit az Isten időszemléletében legalábbis 10, 20, 30, 40, 50 vagy 100 év múlva elsodor a szél, és senki nem fog emlékezni rá. Épp azért én felhívom mindenkinek a figyelmét arra, hogy ne felejtse el, hogy a keresztyén ember, a keresztyén hit keresztyén a templomban, de még a szavazóhelységben is keresztyén. És hogy neki nincs szabad akarata, bármilyen jól hangzik is. Nekünk nincs lehetőségünk arra, hogy valami liberális vagy szociális vagy 10, 20, 30 évre szóló tervnek a nevében húzzunk x-et. Mi nem húzhatunk a saját magunk javára. Nekünk az Isten javáért, a haza javáért, a gyermekek, az unokák, a jövő javáért kell még szavazni is.

És visszatérnék egy pillanatra a Tízparancsolathoz. Egy nagyon kardinális mondat van benne. Így hangzik: tiszteld apádat és anyádat, hogy hosszú életű légy azon a földön, amit az Úr, a te Istened rád hagyott. Kedves Testvéreim, két dolgot jelent. És van ennek egy óriási szociális jellegű üzenete. Ott, ahol a gyerekeket úgy nevelik föl a szülök, hogy megtanulják jól ezt a mondatot, ott amikor a szülőkből nagyszülők lesznek, akkor nem kell rettegni. Miért? Mert a gyerek tudja a kötelességét, és ha az állam nem tudja megtenni, megteszi a gyerek. De azt mondom, hogy egy olyan állam, amelyben a vezetők is ezt jól megtanulták, vagy erre az alapra helyezik az életüket, nyiltan és deklaráltan, ezen nem lehet vita. Ott pontosan annak az egyháznak lehetősége van a bibliai Ige alapján számonkérni is mindezt. Mert ugye, amit mondtam, hogy hit az magánügy, a hitvallás már közüggyé válik. Akkor, hogyha én azt egyszer kimondom magamról, megvallom magamról, hogy én református keresztyén ember vagyok, attól a pillanattól kezdve Önök, és mindenki más számonkérheti rajtam, hogy én tartom-e magamat a krisztusi normákhoz, azokhoz a lutheri, kálvini reformációs elvekhez, amiket a két nagy református kitalált, és akkor még megkérdezhetik tőlem, hogy egyébként Ravasz Lászlóval jóban vagyok-e meg az ő gondolataival, hiszen a 20. század legnagyobb reformátusa mégiscsak ő volt, és a Magyar Református Egyháznak talán a legnagyobb tanítást adta. Éppen ezért én azt hiszem, hogy akkor lenne jó ez a világ, hogyha igenis a keresztyén emberek lennének a közéletben, igenis olyan emberek jutnának felelős pozícióba, akiket pontosan ennél a pontjuknál, ennél az Achillesz-sarkuknál meg lehetne fogni, hogy te állítod magadról, hogy keresztyén vagy. És én kimondom, mivel nem a szószéken vagyok, hogy én már csak azért sem tudnék a jelenlegi miniszterelnökre szavazni, mert néhány honappal ezelőtt a TV2-n egy beszélgetésben azt mondta, hogy "én azért nem megyek templomba imádkozni, mert nem vagyok istenhívő ember". Bocsánat. Az én erkölcsiségemet, az én gondolatmenetemet, az én hitemet a Bibliának minden egyes következményét őrajta én nem tudom számonkérni. Miért? Én nem mondhatom azt, hogy hát te nem vagy a Biblia alapján élő ember, én nem mondhatom azt, hogy hát nekem mi közöm hozzá. Én nem mondom ezt. Azóta nyilatkozta, hogy ő katolikus, nade - elnézést kérek - hány olyan református, katolikus, evangélikus embert ismerünk, aki úgy református, úgy evangélikus, úgy katolikus, hogy bevitték egyszer a templomba, vizet öntöttek a fejére, azt csókolom, sose láttuk többet. Van ilyen? Legyünk őszinték magunkhoz, a népszámlálásnál hányan voltak Várpalotán evangélikusok? Tud valaki egy hozzávetőleges számot mondani? Mert biztos, hogy lényegesen többen húztak oda egy x-et, hogy ők evangélikusok, mint ahányat össze lehet szedni. Reformátussal meg katolikussal biztos vagyok, hogy így van. (1400) Adja az Isten, hogy itt 1400 evangélikust a gyülekezet is nyilván tudjon tartani! Én komolyan azt mondom, és ezt gondoljuk végig, ha mindenki, aki Magyarországon beikszelte, hogy ő római katolikus, a római katolikus egyháznak aktív tagja lenne, akkor gyakorlatilag nem az döntené el a választásokat, meg az országnak a sorsát, hogy ebben az országban ki Fideszes, MSZP-s, kisgazda, mittudomén milyen párti, hanem, hogy ki katolikus, meg ki nem. A katolikus egyház azt mondaná, hogy kérem szépen, 51%-om biztos megvan. És a katolikus egyház fegyelme és a rendje szerint, az ő hitvallásuk szerint azt kéne tenniük, amit a pap mond. Na dehát azt is megkérdőjelezik. Hát hány katolikus kollegám keseregve mondta el, hogy én prédikáltam nekik négy évvel ezelőtt a választásokon - elmentek, behúzták a "nem"-et. Mert azok nem voltak katolikusok. Miért? Nem tartották magukat a saját hitvallásukhoz. Az egyházfegyelemhez nem tartják magukat. Márpedig ez egy nagyon fontos része a hitvallásnak. Egy nagyon fontos része a közösségi életnek. Hogyha valaki tagja egy közösségnek, akkor egyfajta fegyelmet - pártfegyelmet, egyházfegyelmet, sportfegyelmet, kitudja hányféleképpen - a mundér becsületét próbálja védeni. Kérem szépen, legyünk őszinték, ha Gyurcsány Ferenc azt állítja magáról holnaptól, hogy ő katolikus, akkor azt mondom, hogy ő hazudik, ha azt mondja, hogy református, és hozzám akar járni templomba - kétszer akkorát. Miért? Semmi külső jele nincs ennek. Nincsenek következményei. És lehet valaki rossz evangélikus, rossz református, rossz katolikus, de kűzdhet azért, hogy napról napra jobb legyen. Ez az, amikor az óember meg az új ember harcából, ha jól emlékszem, Luther volt, aki azt mondta, hogy folytogatom, folytogatom, de még mindig újra fölkel a vita. Hát, kedves Testvéreim, én úgy gondolom, hogy mi mindannyian mondhatjuk azt, hogy nem vagyunk tökéletesek a magunk vallásában, a magunk hitében, a magunk hitvallási megélésében, nade törekedni kéne. És a törekedés az ott kezdődik, hogy ki is mondjuk mi is azt, és most szándékosan Pál apostol szavaival akarom bezárni, hogy "élek többé nem én, hanem él bennem a Krisztus". Lemondok önmagamról, lemondok a saját akaratomról, a pillanatnyi javamról, és engedem, hogy a Krisztus szülessen újjá bennem és az én cselekedeteim által a világban. Így élek, így beszélek, magam erre is szavazok, és megpróbálom megmutatni az egész világnak, hogy sokkal jobb távlatokban gondolkodni, mint az itt és mában, a jelenben, amely több világbirodalmat is tönkretett már.

2006. ápr. 03.

 
< Előző   Következő >