|
Kedves Munkatársaim! Szeretett Testvéreim!
Szeretettel megosztom veletek szívem első örömét 2007-ben. Egy kilenc
gyerekes család két középső gyermeke évek óta nálunk van. Az anyuka
egyszerű kőműves asszony, rendszeresen vakációba haza vitte a gyerekeit,
és szegényen is, de tisztességesen nevelte az otthonmaradottakat. Most
nem tudott utánuk jönni, én vittem szilveszter estéjén aszentmise után
haza a gyerekeket. Döbbenten láttam, hogy az ősz óta a család anyagi
helyzete nagyon sokat romlott. Az édesanyát megműtötték,
diszkoszsérvvel, így dolgozni nem tud, persze nincs beteg nyugdíja,
mindenüket eladták a mindennapi betevő falatokért. A nagyobbik lányt
elhagyta a férje, jobb híján így ő is az anyukához költözött három
egész kis babával. A 12 főre duzzadt nagycsalád felélte a tartalékait
decemberre. Az egyetlen fantomblokkos szobácskájukban sötétben,
hidegben fogadtak. Megrázó volt látni a tíz, tizenkét év alatti gyereket
összebújva dideregve sírni. Az anyukának egyetlen kérése volt, csukjuk
be az ajtót, mert bejönnek a patkányok. A gyerekeket otthon hagytuk, de
nekem nehezen csúszott le a torkomon aszilveszteri vacsora. Másnap
elmentem hozzájuk, és elhoztam az év első szentmiséjére mindnyájukat. A
mise alatt újból átszerveztem gondolatban a nagy családunkat, 250
gyermek mellet kell legyen még egy családnak hely, otthon! Az áldozás
utáni csendben találtam egy megoldást. A mise végén jóvolt látni,
ahogyan a kollégáim rugalmasan vállalták az év eleji átszervezést, és
így egy kis két szobás, lakrészt fel tudtam ajánlani az édesanyának.
A költözés megtörtént. Most jövök tőlük, az "új otthonukból", a 7-8
pulóverből kihámozott kicsik, a meleg fürdő után szépen alszanak.
Az édesanyák nagy kerek szemükkel nézik a csodát, és még most sem
hiszik, hogy az idei karácsony ilyen jó volt hozzájuk.
Nekem hálálkodnak, pedig mindaz mit nekik felkínálhattam nagyon sok jóembernek
az ajándéka. Végül is egy kis pohár víz egy forrásból, mely
kétezer évvel ezelőtt fakadt fel a betlehemi barlangban. Neki jár minden
köszönet.
Szívemben végtelen hála van Krisztus iránt, mert
felszabadított az önzés köteléke alól, és erőt adott, hogy elinduljak az
ő általa mutatott úton, a szeretet útján, melyen járni oly édes, és
gyönyörűséges. Ez az út melyre mindannyiunkat hív az Isten a végtelenbe
visz, előttünk csodás távlatok vannak, végtelen földek, melyeket bejárni
már Menyország, itt a földön is.
Szeretettel kérlek mindnyájatokat,
merjünk elindulni, tovább menni Mesterünkáltal mutatott úton, a szeretet, az igazi boldogság útján 2007-ben is,
Csaba t.
--
Üdvözlettel:
http://www.devaigyerekek.hu
E-mail:
Az email cím védve van a spam botoktól, a megtekintéséhez a JavaScript bekapcsolása szükséges
|
Kezdőlap 
