Isten hozott a Sólyi Virtuális Református Egyházközség honlapján

Igehirdetés, Sóly, 2009.04.05.

Mennyei Édes Atyánk! Köszönjük Néked, hogy itt lehetünk előtted, s Virágvasárnapon ünnepet szentelhetünk a Te szent Fiad nevében. Urunk és Istenünk légy velünk Szentlelked által. Áldj meg minket és taníts minket. Tégy bizonyságot arról, hogy neked minden szavad igaz, szeretetteli jóságos atyai tanítás. Mennyei Urunk, erősíts minket, hogy tudjunk hűségesek maradni hozzád, s legyünk készek és képesek minden esetben Igédhez ragaszkodva vallást tenni a Te szent Fiadról. Ámen.

Kedves Testvéreim, Istennek Igéje, melynek alapján üzenetét hirdetni kívánom köztetek, írva található Márk evangéliumának 11. részének 10. versében.

Így szól hozzánk Istennek Igéje Márk evangéliuma 11. részéből, a 10. versből:

Áldott a mi atyánknak, Dávidnak eljövendő országa! Hozsánna a magasságban!

-- Eddig Istennek írott Igéje. --

Kedves Testvéreim! A Virágvasárnap története, Jézus bevonulása Jeruzsálembe roppant érdekes pillanata a Bibliának, roppant érdekes pillanata a történelemnek. Hiszen amikor Jézus bemegy, akkor már külsőségeiben is kicsit furcsa ez a menet. Hiszen egy királyi bevonulás az általában rabszolgákkal, hordszéken történik, katonákkal, csillogó-villogó pompázatos módon, Jézus pedig egy szamárcsikón ül. Érdekes módon a tömeg mégis úgy ünnepli mint egy királyt, a tömeg mégis úgy fogadja mint a Megváltóját.

Ugyanakkor, kedves Testvéreim, érdemes odafigyelni két dologra. Egyrészt, hogy Jézus nem szólal meg. Pedig máskor a király az uralkodó a fejedelem a megválasztásra kerülő miniszterelnök, szózatot szokott intézni a tömeghez. Itt Jézus hallgat. Egyedül a tömeg beszél. És a tömeg szavai nagyon sok mindent elmondanak minekünk arról, hogy 2000 évvel ezelőtt milyen problémák voltak Jeruzsálemben. Mit mondanak? „Áldott a mi atyánknak, Dávidnak eljövendő országa!” Áldott a Krisztus? Nem. Áldott a Messiás? Nem. Áldott a mi atyánknak, Dávidnak országa. Áldott az a királyság, amikor nagyok voltunk, és abban reménykedünk, hogy megint azok leszünk.

A tömeg, hogy mit vár el Krisztustól, nagyon pontosan kivehető ebből az egyetlen mondatból. Jeruzsálem ebben az időben, Júda és Izrael ebben az időben elnyomott provincia. Gazdaságilag, politikailag része a Római Birodalomnak. És ez alól felszabadulni semmilyen esélye nincs. Külföldről mondják meg, hogy mit tehet, mit nem tehet, az ott megtermelt javak nagy része külföldre távozik az országból, az emberek szegények, és lázadás körüli hangulat van folyamatosan Jeruzsálemben és környékén. Óriási a gazdasági társadalmi igazságtalanság, ráadásul a nép nem ura saját magának. Nincs zsidó király, nincs igazi zsidó uralkodó, aki a népnek, a nemzetnek az érdekeit képviselné.

És amikor Jézus jön, a nép ezt várja tőle. Áldott Dávid királysága, áldott vagy mert te leszel az, aki majd a királyunk leszel, aki majd vezetsz minket, aki legyőzöd a rómaiakat, aki lerázod az igájukat, majd gazdaggá, erőssé, hatalmassá teszel, Visszaállítod azt, amit a történelemben mi egyszer már megtapasztaltunk. Újra nagyok és hatalmasak leszünk. Ilyenkor tavasszal kicsit hasonlít, a magyar nép megint szép lesz, méltó régi nagy híréhez, tavaszi várakozás, Magyarországon, és Jeruzsálemben Az emberek azt hiszik, hogy Jézus jön és megoldja a problémáikat. Ezek az emberek önfeledten ünnepelnek. Ezek az emberek ledobják a ruháikat, ugyanakkor nem kíváncsiak arra , hogy Jézus mit akar.

Nem is hagyják szóhoz jutni a Mestert. Nem is beszélhet Krisztus a történetben, áldott Dávid királysága a te feladatod, megmondtuk neked, az: Mi azért akarunk téged királyunknak, hogy teljesítsd a mi vágyunkat. Van bent kimondatlanul ezekben a sorokban. Jössz, és megteszed azt, amire mi képtelenek vagyunk. Jössz, és megoldod a problémáinkat helyettünk. És tedd meg, és áldott az ég, hogy téged ide küldött.

Ugyanakkor milyen érdekes, hogy pont az ég nem szólal meg a történetben. Pont az Istennek mintha helyesebb lenne Virágvasárnapkor a tömeg soraiban, ők örvendeznek, mai kifejezéssel buliznak. Nagy hatalmas rendszerváltó hangulat van Jeruzsálem utcáin. Nagy hatalmas forradalmi készülődés van Jeruzsálem utcáin. És Jézust éltetik, de Jézusra nem figyel senki. Arra nem gondol senki, hogy ő mit szeretne. Arra nem gondol senki, vajon ha van egy vezetőnk, akkor neki kéne engedelmeskednünk. Neki kéne megmondani azt, hogy mit tegyünk mi és nem mi akarjuk ráerőszakolni akaratunkat a Megváltóra. Add hogy áldott legyen Dávid királysága!

Kedves Testvéreim, nem isteni program. Ez egy politikai program. Ha azt mondták volna, hogy áldott a Krisztus királysága, teljesedjen be a mi mennyei Atyánk akarata. Legyen úgy , ahogyan az Isten szeretné. Akkor az lenne. Így azonban elsősorban miről van szó? Az éhező ember kenyeret akar. Az elnyomott ember hatalmasnak akarja érezni magát. A megalázott kirabolt Izrael nagy akar lenni. És hogy képzeli ezt? Úgy, hogy majd megoldja a Messiás.

És közben az emberek nem veszik észre azt ami ott van a szemük előtt. Az emberek nem veszik észre hogy de hát ez a Messiás, ez szamárcsikón jön. Üzenet értéke, jelkép értéke van, minden egyes cselekedetének, és jelkép értéke van a hallgatásának. Jézus fölül a szamárcsikóra és eltűri, elszenvedi azt amit vele csinálnak. Mert Isten embere, Isten Fia számára micsoda szenvedés lehet az hogy nem annak látják őt, amiért érkezett ebbe a világba! Nem azt várják el tőle, amit adni akar.

Ezek az emberek ott Jeruzsálemben nem akarják hogy a lelkükkel foglalkozzon. Ezek az emberek úgy gondolják, hogy köszönik ők jól vannak. Ők mindent tudnak a világ dolgairól. Ők tudják azt, hogy el fog érkezni a Messiás, ők tudják, hogy a Messiásnak az lesz a feladata, hogy a gaz rómaiaknak az igáját letörje, hogy erős nagy hatalmas Jeruzsálemet, hogy erős nagy Júdát és Izraelt építsen. De hogy tényleg ezt akarja-e az Isten? Azzal ők nem foglalkoznak. Ők a szájába adják a saját elvárásaikat. Ők túlkiabálnak mindenkit, és nem veszik észre, hogy Jézus nem néptribunusnak jött. Jézus nem azt akarja, hogy ő legyen a legnépszerűbb ember.

És egy pillanatra ilyenkor kénytelenek vagyunk kitekinteni 2000 év távlatából. Ugye megtehetjük, hogy mi is következett Virágvasárnap után? Nagypéntek. Mért? Mert a tömeg hálátlan. A tömeg megbünteti azt, aki nem hajtja végre azt, amit egyébként ő nem ígért, csak elvárnak tőle. Mikor Jézus nyilvánvalóvá teszi az utána következő napokban hogy ő nem akar király lenni, nem fog kardot húzni a rómaiakra, pláne nem oldja meg senki helyett, sem a hétköznapi dolgokat, sem az élet nagy dolgait, ez mindenkinek magának a feladata, hogy megoldja.

Ha a népnek nem tetszik a római uralom a népnek kell fellázadni ellene, nem Krisztus fogja megoldani a problémát, a nép otthagyja. A népnek többé nem kell, a nép feláldozza Nagypénteken a Krisztust. Nekik csak addig kellett, amíg azt hitték, hogy majd mint ahogy a bűvész előhúzza a nyuszit a kalapból, megoldja a problémákat helyettük. Örvendeznek neki, kiabálnak, és a nép állhatatlan, néhány nap múlva el is felejtik.

Nekünk 2000 évvel később számolnunk kell azzal, hogy a történelem folyamatosan ismétli önmagát. Nekünk számolnunk kell azzal, hogy az emberek 2000 év alatt nem változtak, és legyünk őszinték, ebbe a helyzetbe amibe Jeruzsálem népe került, sok nép került már sokszor. És kedves Testvéreim, most képzeljük magunkat egy pillanatra mi is azoknak a helyébe, akik ott kiabáltak Jézusnak. Akik éltették, akik hozsannáztak. Legyünk egy pillanatra azok a nincstelen zsidók akik ott álltak és azt várták, hogy Isten Fia megoldja a problémáikat. Hogy helyettük lerázza a rabigát róluk. Hogy majd ő csinálja meg azt ami nekik lenne a kötelességük.

S vajon belegondolunk-e abba, hogy ebbe a tömegbe senki nem volt, aki odament volna, hogy: Mester, Te mit akarsz velünk? Mester, Te milyennek szeretnél látni minket? Mester, Te a lelkek királyságát kívántad elhozni a világban, látod most a lelkünket? Tudod, hogy mi van a mi lelkünkben. Hát gyógyítsd a mi lelkünket. Mert ha meggyógyul a lelkünk, mi meg tudjuk gyógyítani a világot magunk körül. Ha meglátjuk a Te akaratodat, minden élethelyzetünkben amibe kerülünk, akkor mi meg tudunk felelni az élet kihívásainak. Akkor nem elmenekülünk, nem elfutunk, hanem hirdetjük majd a Te szent neved jóban és rosszban egyaránt.

Tudjátok, Testvéreim, hozsanna a magasságban, ott fönt, mondja a nép. Áldott Dávid eljövendő királysága. S mi lenne akkor, hogyha végre megtanulnánk, hogy nem régvolt királyságokat éltetünk, hanem az Isten akaratát. Mi lenne, ha azt mondanánk: Uram, valósuljon meg az itt és most az én szívemben, az én lelkemben a Te királyságod. Hadd legyek része, hirdetője, képviselője, itt ebben a földi világban, mindannak amit Te hirdetni kívánsz. Hadd suttogjam a fülekbe azt, amit túlkiabálók miatt nem tudok a hangzavarban. Hadd mondjam el a mellettem élőknek, hogy Uram, Te mért hallgatsz. Hadd legyek én képes arra, hogy fölálljak és elmondjam, hogy mi az Isten akarata ebben a világban, mit szeretne látni bennünk, és mit szeretne megtenni általunk.

Érdekes egy Virágvasárnap ez a mai. Ha körbenézünk ebben a kis országban, a problémáink hasonlítanak. Nagyon gyakran úgy érezzük, hogy kicsik vagyunk, hogy elnyomnak minket, hogy mások eszik meg annak a javát, amit mi termelünk, hogy kéne egy Messiás, hogy kéne egy király, végre valaki aki vezet minket. Csak hát tudomásul kell venni, hogy a király, a mi királyunk, az a lelkeknek a királya. Hogy mi nem Tőle várhatjuk el, hogy itt lenn jobb legyen a világ, azt nekünk kell megcsinálni. Őtőle a lelki erőt, Őtőle a hitet, a bizakodást kell megtanulnunk. Azt, hogy bármi történik, akár győzünk a harcainkban akár elbukunk, az Ő nevének dicsőségére tesszük, Őérte, és elkészítette nekünk már a mennyei hont. Elkészült már az örök dávidi ország, amelyben mindannyian tényleg csak annyit kell hogy tegyünk, hogy dicsőítsük az Istent és elfogadjuk az Ő szeretetét. De ez a hitvallás ideje, ez a kiállás ideje, ahol igenis tudomásul kell venni, hogy nem az embernek, az Istennek kell beszélni. Nem az embernek kell véleményt nyilvánítani, hanem az Isten akaratát kell elfogadni és megcselekedni.

Tudjátok, ez a felismerés indította el a reformációt. Hogy az ember feladata tenni az Isten akaratát. És ha az Isten hallgat, mint azon a Virágvasárnapon, akkor mi nagyon félreismertük Őt. És ha nem értjük milyen beszédes az Ő hallgatása, akkor rossz irányba megyünk. Izrael rossz irányba ment. A nép nem értette meg a saját királyát. A zsidóság nem fogta fel, hogy Jézus mit akar tőlük. S ezért Nagypénteken, mikor szembenézett vele hogy az Istennek mások a céljai, inkább Isten Fiát ölette meg, minthogy saját magában kelljen önvizsgálatot tartania.

Kedves Testvéreim, fontos ünnep a Virágvasárnap így húsvét előtt. Fontos, mert megállít minket. Mert gondolkodásra késztet. És megkérdezi, hogy hallod a Krisztust, vagy hallgat benned az Isten? Ha hallod akkor csináld amit mond. Ha hallgat, akkor kérdezd meg miért. Mert hinnünk és vallanunk kell, hogy helye van a virágvasárnapoknak. De látnunk kell, hogy Virágvasárnap után, következik a Nagypéntek. És sajnos ahhoz, hogy feltámadást ünnepeljünk, meg kell halnia mindannak ami régi, ami ósdi. Jézusnak régi, és ósdi volt a teste. Le kellett vetnie, hogy újban térjen vissza. Hát mi se a régit az ósdit éltessük. Hanem keressük a megújulás lehetőségét, keressük az újat, az istenit. Hirdessük azt, hogy ebben a világban, nem a tömegek, nem az emberek igazsága, hanem az Istené az, ami egyedül fontos. Segítsünk a lelkeket rendbe tenni. És ha a lélek szólni fog, akkor a test tudja majd cselekedni az Isten akaratát. Ámen.

Gyertek, imádkozzunk!

Mennyei Édes Atyánk! Mi hisszük, hogy a Te lelked az, ami egyedül megelevenít. S a Te szavad az egyetlen, amely a világot befolyásolni tudja. Kérünk, ne légy hallgató Isten. Sem ma, sem máskor. Szólj, mutass irányt, s engedd, hogy Téged kövessünk, hogy ne tévelyegjünk, ne önmagunkat akarjuk megvalósítani, s ne Dávid, vagy valaki másnak királysága uralkodjon mirajtunk, hanem a Te atyai szereteted, s a mi Urunk Krisztus, aki megváltott minket, hogy örök életünk legyen . Urunk és Istenünk, köszönjük Néked hogy Te a lélek programját hirdeted. Hogy a Te szavad nem más, mint a lélek forradalma. Mert a léleknek kell változni ahhoz, hogy megváltozzon a világ. S ha a lelkekbe költözöl, legyen bármilyen is egy környezet, szebb, jobb lesz a Te jelenléted által. Engedd hát, hogy mi mindig érezzük, velünk vagy. Hogy mi hirdessük mindig, Te gondot viselsz ránk, s engedd hogy a feladatot mely a miénk, el tudjuk végezni a mi Urunk, a Krisztus nevének dicsőségére. Mindenség Istene áldj meg minket, és taníts minket, hogy hűségesek maradjunk Tehozzád. Légy azokkal is, akik most nincsenek közöttünk, akiket munkájuk, kötelességük, betegségük, vagy bármi más elszólított a gyülekezetből, áldd meg őket, tanítsd őket, erősítsd őket Igéd által, Adj gyógyulást a betegeknek, vigasztalást a gyászolóknak, és hitet a kételkedőknek. Mert a hit, amely Tőled jön, hegyeket mozdít meg e világban, s áldássá lesz mindannyiunk számára. Mennyei Atyánk, mi mindezt a Krisztus nevében kérjük, aki így tanított minket hozzád fohászkodni:

Mi Atyánk, aki a mennyekben vagy, szenteltessék meg a te neved, jöjjön el a te országod, legyen meg a te akaratod, amint a mennyben, úgy a földön is; a mindennapi kenyerünket add meg nékünk ma,és bocsásd meg a mi vétkeinket, miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek; és ne vígy minket kísértésbe, de szabadíts meg a gonosztól; mert tied az ország, a hatalom és a dicsőség mindörökké. Ámen.

S az Istennek békessége, mely minden emberi értelmet felülhalad, meg fogja őrizni szíveteket, és gondolataitokat az Úr Jézus Krisztusban Ámen.