Isten hozott a Sólyi Virtuális Református Egyházközség honlapján

Igehirdetés Sóly 2009.08.09

Istenünk, mennyei Édes Atyánk az Úr Jézus Krisztus által, köszönjük Néked, hogy ismét itt lehetünk a Te hajlékodnak 1000 éves falai közt, és dicsőíthetjük a Te isteni nevedet. Mennyei Atyánk, áldj meg minket és erősíts minket, tégy késszé befogadására a Te tanításodnak, és segíts, hogy hűségesek maradjunk mindenkor Hozzád, s a mi Urunk Jézus Krisztus tanításához. Ámen.

Szeretett Testvéreim, így szól hozzánk Istennek Igéje Pál Timóteushoz írott második leveléből, annak a 4. részéből, az első 5 versből:

Kérve kérlek az Isten és a Krisztus Jézus színe előtt, aki ítélni fog élőket és holtakat az ő eljövetelére és országára kérlek: hirdesd az igét, állj elő vele, akár alkalmas, akár alkalmatlan az idő, feddj, ints, biztass teljes türelemmel és tanítással. Mert lesz idő, amikor az egészséges tanítást nem viselik el, hanem saját kívánságaik szerint gyűjtenek maguknak tanítókat, mert viszket a fülük. Az igazságtól elfordítják a fülüket, de a mondákhoz odafordulnak. Te azonban légy józan mindenben, a bajokat szenvedd el, végezd az evangélista munkáját, töltsd be szolgálatodat. (2Tim 4,1-5)

Kedves Testvéreim, a felolvasott rész évezredek óta alkalmas arra, és teszik is vele, hogy lelkipásztorokat igehirdetőket bocsátanak útjukra, felkészítve őket arra, hogy a lelkész, a prédikátor, az igehirdető élete sosem egyszerű. Hiszen a hitét megvallani akaró emberrel mindig fognak szembenállni olyanok, akik talán kötözködésből, talán rosszindulatból, talán más érdekek és más hitek alapján megpróbálnak ellentmondani és megpróbálják elhallgattatni ezt.

Gondoljatok csak bele, milyen pontosan kellett ismernie az apostolnak az emberi lelket, az emberi gondolkodást, illetve Isten Szent Lelke milyen pontosan segítette őt abban, hogy a megfelelő tanácsot adhassa Timóteusnak, és Timőteus óta minden keresztyén embernek. Először is figyelmezteti, vagy meghatározza, hogy kinek a nevében kéri. Pál nem önmagára hivatkozik. Nem azt mondja, amit az apák nagyon gyakran mondanak a gyermekeiknek: hidd el, fiam, én tudom, én megtapasztaltam, az én kedvemért cselekedj jót, az én kedvemért tedd ezt vagy azt. Pál azt mondja, hogy az Isten kedvéért tedd. Az Úr Jézus Krisztus kedvéért, mert ha énértem nem tennéd meg, ha benned is benned lenne az a fiatalos emberek gondolkodása, hogy ők mindent jobban tudnak, ők mindent szeretnek saját maguk kipróbálni, és az idősebbekre gyakran rálegyintenek, hogy ugyan, azok maradiak, azok öregek, azok már nem tudják, hogy mi a modern, hogyan is kell ezt csinálni, akkor gondoljon arra, hogy Pál sem a maga nevében, a maga ügyéért teszi mindazt, amit eddig tett, és Timóteusnak is túl kell mutatnia önmagán. Túl kell mutatnia szavaival, cselekedeteivel, egész életével.

Éppen ezért talán figyelmeztetésképpen, de mégis inkább úgy érzem, hogy egyszerű figyelemfelhívásként mondja el: Isten és Krisztus színe előtt kérlek, aki majd ítélni fog, akié minden hatalom, aki az egyedüli olyan tekintély, amellyel a keresztyén embernek valóban számolnia kell, aki az egyetlen olyan személy, akire valóban mindenek felett tekintettel kell lennünk, hogy hirdesd az Igét.

Kedves Testvéreim, ezt amikor lelkipásztorként először hallottam, akkor arra gondoltam, hogy persze, hát egy lelkésznek ez a feladata. De ahogy telnek-múlnak az évek, látom azt, hogy tulajdonképpen nem csak a lelkészhez szól ez. Timóteus nem feleltethető meg egy mai papnak, egy mai gyülekezeti lelkésznek, de egy prédikátornak sem. Sokkal összetettebb volt a feladata, szinte az apostolok nyomában, elsősorban bizonyságot kellett tennie a Krisztusról, akit megismert, akit megtapasztalt, és Isten Igéjét, a saját tapasztalásait a már meglévő evangéliumok és a korábbi apostolok bizonyságtétele alapján kellett megtennie.

Előállni, és nem hallgatni. Tudjátok, ez a mi nagy problémánk. A keresztyén ember, és egyáltalán az egyház is hajlamos arra, hogy a világban történő dolgokat ne kommentálja, ne mondja el, hogy bizony-bizony az Istennek véleménye van az emberi cselekedetekről, az emberi bűnökről, a közgazdasági, a közéleti, és az egyházi életben való minden történésről, és hogy az emberek fejében ezt a káoszt, ami most van, ezt valahogyan el kell oszlatni, s ez csak úgy működik, ha Isten embere előáll, és elmondja az Isten véleményét. Elmondja az Isten Igéjét, hirdeti Isten szavát, alkalmas és alkalmatlan időben.

Megvallom Nektek őszintén, nekem ez a kedvenc kifejezésem. Mert mióta rájöttem, hogy az Isten akarata az csak ebben a két időpontban érvényes, azóta tudom, hogy engem soha senki meg nem feddhet azért, hogyha előveszem a Bibliát, és véleményt mondok a Biblia alapján. Tudjátok, sokszor mondták azt, hogy én szószékről politizálok. Tényleg? Nem. Előveszem az Igét, mondom az üzenetet, és ha annak van közéleti tartalma, akkor annak kell érteni belőle, akire ez a közéleti tartalom vonatkozik.

És pontosan ezért, mivel tudjuk, hogy a Bibliában az élet minden területére kiterjedően benne van Isten szándéka, Isten akarata, Isten törvénye, nekünk nincsen más kötelességünk, mint hogy ezt elmondjuk akkor is, ha kérik, akkor is, ha nem tesznek ellene, sőt, akkor is, hogyha ezt kimondottan tiltják.

Nem véletlen, hogy én úgy gondolom, hogy az lenne a tökéletes rendszer, az lenne a tökéletes rend, hogyha a világ minden ügyében kikérnék az Isten véleményét. Ha az egyházi személyek, ha nem is mint döntéshozók, de mint tanácsadók, mint segítők éppúgy ott lennének egy önkormányzati testületi ülésen, mint ahogy egy parlamenti döntés meghozatalakor, de mint akár akkor is, amikor közgazdászok mindenféle pénzügyi szükségletekre hivatkozva eldöntik azt, hogy mi több vagy kevesebb kamatot kapjunk, több vagy kevesebb kamatot fizessünk be, és döntenek arról, hogy a mi országunkban a mi népünk milyen módon éljen.

Miért? Azért mert az Istennek erről véleménye van. Csak persze a keresztyén embert el lehet hallgattatni. Nagyon gyakran azt mondják nekünk, hogy ugyan már, most nem alkalmas az idő erre, hogy erről beszéljünk. Azokban a képviselőtestületekben, amiben ülnek lelkészek, nem egyszer vagy nem kétszer kapják meg azt, hogy jaj, most ne papoljál. De vajon belegondoltak-e abba azok, akik ezt mondják, hogy tulajdonképpen abban a pillanatban, hogy azt mondják, hogy ez nem alkalmas idő, akkor az történik, amit Pál Timóteusnak parancsolt. Ja, ha nem alkalmas az idő, akkor mondani kell. És ha kérdezik, akkor mondani kötelességünk.

Tudjátok, azért van az, hogy a keresztyén egyházak, a keresztyén gyülekezetek lassanként eltűnnek, mert nem mondjuk azt, amit megtapasztaltunk. Mert nem bíztatunk és nem vesszük elő azokat a személyes tapasztalatokat, hogy megosszuk embertársainkkal, amelyek ott vannak az életünkben, amelyek részei a hétköznapjainknak, csak olyan gyakran meggyőztek minket arról, hogy jaj hát most alkalmatlan az idő, most inkább fogjuk be a szánkat, mert túl hosszú lenne, ha még minket is meghallgatnának.

Pedig, kedves Testvéreim, hogy mennyire fontos ez a munka, arról gyönyörűen bizonyságot tesz Pál, illetve az, hogy ha felolvassuk a folytatást, akkor mintha a mai világról beszélne. Hogy lesz idő, amikor az egészséges tanítást nem viselik el. Így van ez? Hát persze. Az egészséges tanítás el nem viselése gyakorlatban az államnak meg az egyháznak a szétválasztása. Nem a két szervezetről beszélek, hanem a tanításnak is kivétele az állam működéséből. A szeretet parancsolatának felülírása mindenféle szükségességekre és gazdasági mutatókra hivatkozva. Amikor egy vezetőt, egy polgármestert, egy miniszterelnököt nem az vezet, hogy szeresd te a felebarátodat mint tenmagadat, akkor az nem olyan döntést fog hozni, ami mindenkinek jó, hanem olyat hoz, ami neki jó.

Amikor kivesszük azt az egészséges tanítást, hogy ki a Krisztus, ki fog ítélni eleveneket és holtakat, és kire való tekintettel kell élnünk az életünket, akkor mi következik? Felelőtlenné válnak az emberek. Mert azt hiszik, hogy úgyse mond róluk senki ítéletet, úgysem kell elszámolni a cselekedeteikkel, és egyébként is, nincs rajtunk felelősség, hiszen amit teszünk, azt magunknak tesszük, és maximum ha sok embert már lelőttünk, akkor a végén minket is lelőnek, ahogy nemegy amerikai diák nyilatkozik miután lövöldözött egyet-kettőt a saját iskolájában.

Eljött ez az idő, hogy az egészséges tanítást nem szívlelik meg. És milyen igaz, itt van a másik része is, hogy az igazságtól elfordítják az emberek a fejüket, de a mondákhoz odafordulnak. Nem tudom, észrevettétek-e, hogy milyen sikeresek manapság az ilyen jósok, az ilyen boszorkányok, akik tenyérből, kártyából, ebből-abból megmondják a jövőt, azok a pszichoanalitikusok, akik óránként sokezer forintért nem tesznek mást, mint ülnek a székükben, és hallgatnak. És az emberek beszélnek, beszélnek, beszélnek, azt könnyebb lesz a lelkük meg a pénztárcájuk, de megoldást a kérdéseikre nem kapnak.

Imádkoznak mindenféle istenekhez, és észre sem akarják venni, hogy ettől nem lesz jobb az életük, csak végre valahová tartoznak ők is. És vannak, igen, vannak olyan barátaim, vannak olyan ismerőseim, akik azt mondják, hogy ők ragaszkodnak a Bibliához, azt mondják, hogy a Biblia tanítása számukra fontos, csak észre sem veszik, hogy a saját elgondolásaikban, a saját világról alkotott megnyilatkozásaikban homlokegyenest ellene szólnak az Isten törvényének, az Isten akaratának, s olyan, minthogyha viszketne a fülük olyankor, amikor beszél hozzájuk az ember, mert nem arra figyelnek, csak a saját belsejükre, a saját dolgaikat mondják, és ismételgetik folyamatosan.

És, kedves Testvéreim, valljuk be őszintén, ez még olyan jó meg tetszetős is. Mert nem egyszer az én életemben is ott van a kísértés, hogy jönnek, hogy na de hát az ősmagyar vallást keverjük már a keresztyénséggel. Hát, Tiszteletes Úr, maga szereti az Árpád-kort, hát mi baja van magának a Nagyboldogasszonnyal? Mindig azt szoktam mondani, hogy semmi bajom, nem ismerem a hölgyet. Mi baja van magának a mi táltosainkkal, a mi sámánjainkkal? Semmi bajom velük, csak az Isten tőlem nem azt akarja, hogy dobot verjek, hanem azt szeretné, hogyha én bizonyságot tennék róla. A sámán előtt és az ő arcába is nekem bele kell mondanom azt az egészséges tanítást, amit a Biblia alapján megismertem, és amitől nem térhetek el. S ki kell mondanom akkor is, hogyha nem tetszik annak, aki hallgatja.

Hát mi bajom van nekem, kérdezték nem is olyan régen tőlem, az ateistákkal, meg Marxszal meg Leninnel? Az égegyadta világon semmi bajom, ővelük se találkoztam, az írásaikat olvastam, nem értek vele egyet, mert nem szeretik embertársaikat. Mert mindazok, amit kiépítettek belőle, az nem a szeretetre épül, és nem logikus, csak olyan - mondjuk így - hangzatos új mondák kiépítésére volt alkalmas, amelyek az emberek figyelmét elfordították az Istenről.

És, kedves Testvéreim, ebben a pillanatban talán megértjük azt, hogy mért vannak azok, akik amikor bizonyságot tesznek az Istenről olyan kevesen. Mert hát itt most hirtelen fölsoroltam nem is tudom, hány csoportot, akik velünk szemben, a mi ellenünkben cselekszenek, vagy akik azt állítják, hogy ők persze ugyanazt a munkát végzik, mint mi, csak nem veszik észre, hogy igen, bár egy irányba haladunk, egy irányba szántunk, csak éppen amit mi tekintünk fontosnak, hogy megmaradjon, és a szántás közben a mi képzeletbeli ekénkkel vigyázunk, hogy megmaradjon, és csak a gazt üssük ki, a másiknak lehet, hogy éppen az a gaz, és azt a csalánt szeretné megőrizni, ami mindazt, amiről a mi életünk szól, mindazt az evangéliumot, mindazt az isteni üzenetet és isteni szeretetet megfojtani próbálja ebben a világban.

Kedves Testvéreim, épp ezért fontos, hogy az a kevés, aki van az tudatosan és öntudatosan tegyen vallást a Krisztusról. Ne higgye azt soha egy percig sem, hogy ez a munka könnyű. Ne gondoljon arra, hogy majd ha kiállok az emberek elé, akkor minden menni fog a maga útján, majd minden úgy történik, ahogyan én elképzeltem. Ez a világ nem olyan, amilyennek elképzeltük. Ez a világ mégcsak nem is olyan, amilyennek szeretnénk. Ebben a világban pontosan az a fokmérője a mi hitünknek, hogy mennyi mindent vagyunk képesek elszenvedni érte. Hogy hogyan tudunk hűségesek maradni. Mondjuk így, hogy ellenszélben haladni tovább.

S talán épp ezért figyelmezteti Timóteust Pál, és talán épp ezért mondja neki mindjárt az elején azt, hogy ne az én nevemben, hanem a Krisztus nevében cselekedd ezt. Ne énrám gondolj, és az én szenvedéseimre, és arra, hogy én valami kiválóság lehettem, ha mindez ellen a hatalmas szembeszél ellen én eljutottam addig a pontig, hogy hűséges tudtam maradni a Krisztushoz. Nem én vagyok a csodalény, nem az én nevemből és nem az én hitemből származik az erő, hanem egyedül a Krisztustól.

És, kedves Testvéreim, nekünk is ez kell legyen, ami napról napra megerősít minket. Gondoljuk végig, hogy kitől kaptuk mi az evangéliumi szolgálatot. Nem Páltól és nem Timóteustól, nem a papunktól, hanem az Istenünktől. Maga az Isten az, aki megteremtett, aki megtart, és aki majd ítéletet mond. Ő az, aki hozta a törvényt, és aki minket arra kér, hogy töltsük be. S Ő az, aki ellenőrizni fogja a végrehajtását is annak, amit Ő látni, amit Ő hallani akart.

Éppen ezért, kedves Testvéreim, ha azt szeretnénk, hogy a világ újra figyeljen ránk, ha azt szeretnénk, hogy újra, ha nem is egyik napról másikra, de mégis hosszútávon erősödjön a mi egyházunk, a mi gyülekezetünk, akkor a mi hűségünket kell megacélozni. Hűségünket a Krisztushoz, és a krisztusi tanításhoz. És ha hűségesek tudunk maradni, akkor lesz erőnk, hogy kinyissuk a szánkat, hogy elmondjuk bizonyságtételeinket, hogy szembeszálljunk, ha kell egy kormánnyal, ha kell, egy polgármesterrel, ha kell, egy lelkésszel, ha kell, a gyülekezet többi tagjával, de nem önmagunk és nem a saját elképzeléseink alapján, hanem az Istentől kapott egészséges tanítás alapján az evangélium szellemében.

Mert ez az egyház szolgálata 2000 éve, s ez tud megtartani, előrevinni, s ez tudja felemelni újra az egyház zászlaját a mi munkánk és hűségünk által. Ámen,

Gyertek, emelkedjünk föl helyünkről, imádkozzunk!

Istenünk, mennyei Édes Atyánk! Köszönjük azt, hogy Te munkát adsz nekünk. Munkát, ha nehéz is, munkát, ha erőfeszítést is igényel, de mégis bizonyítja azt, hogy nem vagyunk feleslegesek. A Te isteni hatalmadban Te elrendezhetted volna, hogy mindez, amit Te parancsoltál megtörténjen azért, mert az ember nem tud ellenállni, mert nincs szabad akaratunk. Te mégis megengedted azt, hogy mi döntést hozzunk, s persze, döntéseink következményét viselni is kell. Urunk, add, hogy mi tudjunk hűséges gyermekeid lenni. Tudjunk figyelmeztetni, inteni, tanítani, hogy a mi hűségünk megkérdőjelezhetetlen legyen az emberek szemében, s hogy el tudjuk végezni futásunkat, hitünket meg tudjuk tartani, s elnyerjük az életnek koronáját.

Mennyei Édes Atyánk, mi mindezt nem önmagunkért kérjük, hanem a Te szent Fiadnak nevében, a mi Urunk Krisztusért, aki így tanított minket imádkozni:

Mi Atyánk, aki a mennyekben vagy, szenteltessék meg a te neved, jöjjön el a te országod, legyen meg a te akaratod, amint a mennyben, úgy a földön is; a mindennapi kenyerünket add meg nékünk ma,és bocsásd meg a mi vétkeinket, miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek; és ne vígy minket kísértésbe, de szabadíts meg a gonosztól; mert tied az ország, a hatalom és a dicsőség mindörökké. Ámen.

S az Istennek békessége, mely minden emberi értelmet felülhalad, meg fogja őrizni szíveteket, és gondolataitokat az Úr Jézus Krisztusban Ámen.