Isten hozott a Sólyi Virtuális Református Egyházközség honlapján

Igehirdetés, Sóly, 2009.04.19.

Istenünk, mennyei Édes Atyánk az Úr Jézus Krisztus által! Köszönjük Néked, hogy itt lehetünk mi, akik nem látunk Téged színről színre, mégis tapasztaljuk a Te jelenvalóságodat e világban, megérthetjük hozzánk szóló szavad, és dicsőíthetjük háromszor szent neved. Urunk és Istenünk, engedd, hogy most is érezzük jelenlétedet, s a Te Szent Lelked tegyen bizonyságot a Te Igédről, s mi tudjuk hűséggel elfogadni tanításodat, s élni a Te Megváltó Fiad nevének dicsőségére. Ámen.

Így szólt Istennek Igéje hozzánk János evangéliumából, s így szól ma is, annak 20. részéből, a 30. és 31. versekből:

Sok más jelt is tett Jézus a tanítványai szeme láttára, amelyek nincsenek megírva ebben a könyvben. Ezek pedig azért írattak meg, hogy higgyétek: Jézus a Krisztus, az Isten Fia, és e hitben életetek legyen az ő nevében. (Jn 20,30-31)

-- Eddig Istennek írott Igéje --

Kedves Testvéreim! A Bibliáról és az evangéliumokról az évszázadok során és ma is sokszor sokféleképpen nyilatkoznak az emberek. Vannak, akik azt mondják, hogy gyönyörű irodalmi alkotás. Egyesek egészét, mások részeit dicsérik. Az általános iskolás diákok amikor 5. osztályban talán tanulják az ókori Kelet országait, akkor Izrael népének történetét a Biblia alapján tanulják. Tanulnak Ábrahámról, tanulnak arról, hogy hogyan alakult ki a zsidó nép, és a magyar iskolások tankönyvében természetszerűleg a Biblia alapján ott található Dávid és Salamon királysága, pontosan bedatálva, hogy ez mikor lehetett, és milyen történelmi környezetben történt mindez.

Aztán persze vannak, akik tagadják a Biblia történetiségét, és azt mondják, hogy nagyon pontatlan, hogy igazából legendagyűjtemény, kultúrtörténeti érdekesség. Aztán vannak emberek, akiknek része vagy egésze ennek a könyvnek szent könyv, és hisszük és valljuk, hogy céllal, okkal íratott, és hogy a célját tökéletesen nem töltötte még be, hiszen ez a cél ez folyamatos, és a világ végéig újra meg újra minden nemzedék számára kész elhozni a bizonyságtételt Isten szeretetéről, merthogy ez a könyv nem más, mint az örök életnek a forrása, egy kalauz, egy bizonyságtétel, amely megmutatja nekünk, hogy hogyan működik Isten ebben a világban, mi hogyan találhatjuk meg, és hogyan lelhetünk örök életet általa.

Persze, nagyon sok olyan emberrel találkozunk ma is, akik meglehetős cinizmussal megjegyzik, hogy ugyan már, kit érdekel az örök élet? Én megfordítom a kérdést, hogy kit nem érdekel? Ha nem érdekelne minket az, hogy az életünk meddig tart, akkor nem küszködnénk annyit, hogy fejlesszük az orvostudományt. Kit érdekelne akkor, hogy vannak-e napjainkban kórházi problémák, hogy van-e szervezett egészségügy, ha nem ez lenne az egyik legfontosabb kérdés az emberiség számára, hogy mi van a testével, meddig tart, és milyen minőségű ez a testben töltött élet, akkor nem ez lenne kardinális kérdés emberek, mikor egymás között beszélgetnek, akkor nem lenne fő ütőkártya politikusok kezében, sőt, akkor a gazdasági tényező, a gazdasági nagyhatalmak, cégek, bankok nem fektetnének milliárdokat abba, hogy egészségügy legyen, s ha az emberiségnek nem ez lett volna már több ezer évvel ezelőtt is az élet és halál kérdése, a legnagyobb problémája, akkor vajon miért épültek volna az egyiptomi piramisok a fáraók végső lakhelyéül, vajon miért emeltetnénk mi is a temetőinkben díszes márvány és egyéb csodákat, amelyek hirdetik azt, hogy ki van alattuk eltemetve, s ha nem lenne ez olyan fontos kérdés számunkra, akkor, valljuk meg őszintén, nem rezzennénk össze, amikor arra gondolunk, hogy vajon szeretteink, vagy éppen mi magunk mikor fogjuk elhagyni ezt a földi létezést.

Mindannyiunk kérdése, hogy hogyan lehetne minél tovább megőrizni a földi létezést, minél tovább kinyújtani ennek az emberi életnek az idejét, mondjuk így, hogy tovább számlálni napjainkat. A Biblia ad hozzá egy megoldást. És a Biblia megoldása mégis az emberiség számára időről időre hol kedvesebb, hol idegenebb. S hogy éppen mikor milyennek látjuk a Biblia megoldását, azt nagyban befolyásolja az a kultúra, az a közeg, amiben élünk. Jelen világunkban, én magam is, gyerekként is, azt tanultam, és ma is nagyon sokan azt hirdetik, hogy a lényeg az, ami itt van, és most megfogható, megtapintható, megehető, birtokolható. A testnek meg kell adni mindent, mert a test a lényeg, a test a fontos.

Igen ám, de szembe kell néznünk, hogy a test nem megőrizhető. És nagyon keserű kudarca lesz majd a mai világ emberének az, amikor rájön, hogy nem tudja korlátlanul nyújtani a test működőképességének az idejét,

Ugyanakkor mégiscsak van egy több ezer éves üzenet, amit az emberiség közös tudatként őriz: hogy létezik az örök élet. Hiszen, ha nem lenne, nem vágynánk rá. Ha nem lenne, az emberek nem kapaszkodnának annyira bele. Ha valamikor egy ember pusztán kitalálta volna ezt, akkor már rég elfelejtettte volna a világ, a társadalom, hiszen kitalálta, nem tudta elérni, azt mondanánk, kudarcot vallott, vége.

Igen ám, de mégiscsak megvan, megvan az örök élet iránti vágy, és megvan egy olyan tudás mindannyiunkban, ami hol erősebb, hol gyengébb, de mégiscsak ott rejtőzik minden ember szíve mélyén, hogy van egy olyan alkotórésze annak, amit mi embernek hívunk, ami nem látható, nem megfogható, de a jelenléte mégis nyilvánvaló, mert addig van élet, amíg van lélek.

A lélek, amelynek sokszor tagadják a létezését, mégis tudományág a pszichológia, mégis létezik pszichiátria, különböző megközelítésből, de mégiscsak a lélek gyógyítása, és ne felejtsük el, még a hitetlen emberek is hisznek valamiféle lélekvándorlásban. Oda vannak szögezve nagyon sokszor a Szellemekkel suttogó c. film játszásakor a képernyő elé, mert akarják, hogy megtapasztaljanak valami transzcendenst, valami megmagyarázhatatlant.

Akarják, de vajon tudják-e az utat? Vajon tudják-e a módot? A válasz nagyon gyakran, hogy nem. Épp ezért a 21. század emberének óriási problémája, hogy sodródik. Pattog ide-oda. Ideológiától ideológiáig. Egyik lehetséges mentsvártól a másik lehetséges mentsvárig. Az egyik reménytől a másik reményig. S amire a legnagyobb szüksége lenne, hogy tapasztaljon dolgokat. Hogy a saját bőrén, a saját kezével ráébredhessen, megtapinthassa az Isten jelenlétét a világban. Ez a hitetlen Tamás problémája.

Ő tanítvány, ő megtanulta a leckét, de nem volt ott, amikor a többiek tapasztalták Isten jelenlétét. Mit mond? Addig nem, amíg bele nem dugom az ujjamat az Ő sebeibe, amíg nem érintem. Igen ám, de a hit kihívása nem az, hogy a tapasztalatainkat tudjuk-e rendszerezni. Az az elme kihívása. A lélek kihívása az, hogy el tudjuk-e hinni, amit nem tapasztaltunk meg. Vagy mondjuk inkább úgy, hogy a saját egyéni megtapasztalásainkhoz tudunk-e hűségesek lenni.

Mert az az ember, aki olvassa a Szentírást, aki olvassa az evangéliumokat, aki hallja ezeknek a 2000 éve élt embereknek a bizonyságtételét egy mai igehirdető szájából, aki elkezdi követni azt az ösvényt, amelyet ők mutatnak nekünk, hogy arra menjetek, mert az a jó út, ott találkoztok az Istennel, ezt a közösségi, mégis mindenkinek nagyon egyéni, nagyon magányos utat, az fog találkozni valamilyen megtapasztalással. Találkozni fog az Isten jelenlétével a világban.

Igen ám, kedves Testvéreim, de ez a megtapasztalás ez nagyon gyakran egyéni, egyedi. S nem tudom elfelejteni annak a nagyon kedves film élményemnek a gyönyörű megfogalmazásait, képeit, és azokat a levezetéseket, nem tudom, hányan láttátok a Kapcsolat c. filmet, amelyben egy hölgyet bezárnak egy gömbbe, ami átesik egy gépen. És miközben az zuhan, megmutatják, hogy a hölgy hogyan vesz részt egy űrutazáson, hogyan találkozik földön kívüli lényekkel, mit tanul tőlük, majd visszatér. S ebből a külső szemlélő csak annyit lát, hogy leesett a gömb bele a tengerbe.

S amikor elmondja a saját tapasztalatait, akkor senki nem hisz neki. S az ő hitének a nagy próbája, az ő tapasztalásának óriási problémája, hogy hűséges tud-e lenni ahhoz, amit hallott, amit látott, amit érzett akkor is, amikor rajta kívül ezt senki más nem érezte. Amikor rajta kívül senki más nem látta, sőt, néhányan homlokegyenest az ellenkezőjét mondják.

És van ebben a filmben ennek a hölgynek egy szerelme, aki lelkész. És aki többször próbálja őt meggyőzni ezelőtt az utazás előtt Isten létéről, és a hölgy az, aki leginkább támadja a hitet, Isten létezését, azt állítva, hogy de hát én nem tapasztaltam, de hát én nem fogtam kézzel, de hát én nem tudom elhinni azt, hogy ez valóban így történt, mert nem voltam részese az eseményeknek. Most íme van egy esemény, aminek egyedül ő a részese, csak ő tapasztalta, s megkérdezik, hogy mért mond olyat, amit senki más nem látott, senki más nem hallott, amit senki más nem érzett, és mért nem vonja vissza a tanításait, mint ahogy nekünk, keresztyén embereknek nagyon gyakran nekünk szegezik, hogy hát mért nem vonjátok vissza azt, hogy Isten létezik, hogy Krisztus van, hogy az örök életet Nála lehet megtalálni. Azt mondja, hogy nem tehetem, mert ez történt velem. Ez a tény az életemben.

És megkérdezik a végén ott egy nagy bizottsági ülésen ezt a teológust is, hogy hisz-e a hölgynek, hogy ő mégis ekkora űrutazáson vett részt, csak éppen senki nem tudta, és találkozott földönkívüliekkel, pedig senki már nem tapasztalta. És akkor föláll, és azt mondja, hogy hiszek. Az én hitemnek is ez a lényege. Én találkoztam az Istennel, nagyon személyesen, nagyon egyedien, bizonyos közösségek ebben a világban, keresztyén emberek, megtapasztalták és megtapasztalják az Isten jelenlétét egy adott időben, egy adott helyen, a másik mégsem érzi, a kívülálló, de nem vonhatják vissza az állításukat, mert számukra tapasztalat.

A Szentírás írói, az evangélisták, a tanítványok valami olyanról számoltak be, ami számukra megélt valóság, a mai ember számára gyakran kultúrtörténeti érdekesség, vagy mese.

Ugyanakkor, visszatérve egyetlen egy pillanatra erre a filmre. Egy érdekes csattanó a végén, hogy miközben folyik a hölgynek a tárgyalása, és ő azt állítja, hogy egy fél napig is távol volt a Földről, akkor a tudósok elemzik azokat a műszereket, amiket ő magával vitt ebben a gömbben. És megkérdezik, hogy a kamera, ami vele volt, az mit vett fel? És mondták, hogy semmit. De azt a semmit 13 órán keresztül rögzítette. Pedig csak átesett a gömb közepén.

Kedves Testvéreim, néha, amit mi látunk, nem ugyanaz, mint amit mások látnak. Egyszerre egy időben egy helyen vagyunk, de mégis a tanítványok megtapasztalták Isten csodáját Krisztus jelenlétében. Mi nagyon gyakran egyszerre egy időben vagyunk másokkal egy helyen, és érezzük Isten jelenlétét, míg a hitetlen ember ezt nem tapasztalja meg.

Tudomásul kell vennünk, hogy amíg számunkra az örök élet könyve, a megoldás a mi kétségbeesett próbálkozásainkra, hogy meghosszabbítsuk az életünket, Isten Könyve, mások számára talán nem több, mint nyomdai betűk, mint papír, mint talán éppen éghető anyag.

Ugyanakkor, kedves Testvéreim, azt látnunk kell, minden embernek el kell ismernie, akárhogyan is néz erre a könyvre, hogy céllal íródott, hogy üzenetet akar átadni. Hogy az első betűjétől a legvégén levő pontig azért készült, hogy azok, akiknek van füle a hallásra, akiknek van elméje a megértésre, akiknek van szívük az Istennek való engedelmességre, s akik lélek által készek megtapasztalni az Isten jelenlétét, azoknak Isten vezérlője legyen ebben a világban. Megmutassa nekik, hogy mire mondjanak igent, mire mondjanak nemet. Hogyan jussanak el lépésről lépésre egy olyan életre, ahol már nem az a kérdéses, hogy vajon egy nappal többet töltök ebben a földi testben, vagy kevesebbet. Nem másodpercekben, nem percekben, nem napokban, nem években mérik a létezést, hanem az Istenhez való közelségben.

Azért jött, hogy megmutassa azt, hogy az Isten országát, az Isten jelenlétét meg lehet tapasztalni itt e földön, és attól a pillanattól kezdve számunkra is megszűnhet az idő jelentősége.

Mert, kedves Testvéreim, az egyik legnagyobb problémánk pontosan az, hogy nem értjük meg, hogy az egy pillanatban meg lehet élni az örökkévalóságot, és egy örökkévalóságnyi idő is kevés ahhoz, hogy az ember megtalálja a tökéletes pillanatot, ha nem fogadja el az Isten vezetését, ha nem látja meg a világban az Isten szándékát.

Nekünk itt vannak kezünkben, szemünk előtt, mi halljuk az evangéliumot. Kérjük Isten segítségét abban, hogy naponként megtaláljuk a vezetést, s hogy megnyerjük általa az örök életet. Ámen.

Gyertek, imádkozzunk!

Istenünk, mennyei Édes Atyánk! Köszönjük a Te tanításodat. Köszönjük azt, hogy egyek lehetünk a Te szent Fiadban, s hogy egy hittel imádkozhatunk Hozzád újra meg újra naponként vasárnaponként. Mennyei Atyánk, segíts nekünk, és engedd, hogy a Te áldó kezed munkája megmutatkozzék a mi életünkben. Hogy nyerjük el az örök életet, s ezáltal a nyugalmat, békességet, a hitet és erőt, mindazt, amelyre úgy vágyik minden ember e világban. Engedd, hogy higgyünk, s hogy örök életünk legyen a mi Urunk Krisztus nevében. S taníts minket átadni ezt a hitet. Taníts minket hirdetni, s engedd, hogy az emberek meghallják szavunk. Mindenség Istene, légy azokkal is, akik most nincsenek közöttünk, akiket munkájuk, kötelességük, betegségük, vagy bármi más elszólított e gyülekezetből. Urunk, a Te áldó szereteted hordozzon el mindannyiunkat, s tanítson imádkozni úgy, ahogy a Te szeretett Fiad, a mi megváltó Krisztusunk tanított, ekképpen:

Mi Atyánk, aki a mennyekben vagy, szenteltessék meg a te neved, jöjjön el a te országod, legyen meg a te akaratod, amint a mennyben, úgy a földön is; a mindennapi kenyerünket add meg nékünk ma,és bocsásd meg a mi vétkeinket, miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek; és ne vígy minket kísértésbe, de szabadíts meg a gonosztól; mert tied az ország, a hatalom és a dicsőség mindörökké. Ámen.

S az Istennek békessége, mely minden emberi értelmet felülhalad, meg fogja őrizni szíveteket, és gondolataitokat az Úr Jézus Krisztusban Ámen.