Isten hozott a Sólyi Virtuális Református Egyházközség honlapján

Igehirdetés, Sóly, 2009.10.18.

Bikádi László

Urunk és Istenünk, nagy és erős Úr, kegyelmes és gondviselő Atya! Megvalljuk Néked, gyakran nem értjük, mi miért történik ebben a világban. Szörnyűnek és kegyetlennek látjuk a Te akaratodat, mint ahogy szörnyűnek és kegyetlennek érezte sorsát Hágár, mikor azt hitte, el fogja veszteni gyermekét. De Te mégis képes vagy arra, hogy az elűzöttből, a kitaszítottból is nagy nemzetet kovácsolj, s Te tudod igazán, mért kell bizonyos embereket megőrizni külön és egyedül.

Urunk, add nekünk a Te szentséges Igédnek tanítását, hogy ha bölcsebbek nem is tudunk lenni általa, legalább legyünk megértőek, lássuk meg azt, hogy ami ember számára lehetetlen, azt Te meg tudod cselekedni, s ami nekünk pillanatnyilag kegyetlenség, abból Te a kegyelem forrását támaszthatod az emberiség számára.

Áldj meg minket, Urunk, hittel, erővel, hogy tudjunk Rád figyelve hűségesek maradni Hozzád, s jó követői lenni a mi Megváltó Krisztusunknak. Ámen.

Így szól tehát hozzánk Istennek Igéje Pál Rómaiakhoz írott leveléből, annak 9. részéből, a 6.-18.-ig terjedő versekből:

De ezt nem úgy értem, mintha Isten igéje erejét vesztette volna. Mert nem tartoznak mind Izráelhez, akik Izráeltől származnak, és nem mindnyájan Ábrahám gyermekei, akik az ő utódai, hanem amint meg van írva: "Aki Izsáktól származik, azt fogják utódodnak nevezni." Vagyis nem a testi származás szerinti utódok az Isten gyermekei, hanem az ígéret gyermekei számítanak az ő utódainak. Mert az ígéret szava ez: "Abban az időben visszajövök, és fia lesz Sárának." De nem csak ezt az esetet lehet említeni, hanem Rebekáét is, aki egytől fogant, a mi atyánktól, Izsáktól. Még ugyanis meg sem születtek gyermekei, és nem tettek semmi jót vagy rosszat, de hogy az Istennek kiválasztáson alapuló elhatározása érvényesüljön, ne a cselekedetek alapján, hanem az elhívó akarata szerint, megmondatott Rebekának, hogy "a nagyobbik szolgálni fog a kisebbiknek", úgy ahogyan meg van írva: "Jákóbot szerettem, Ézsaut pedig gyűlöltem." Mit mondjunk tehát? Igazságtalan az Isten? Szó sincs róla! Hiszen így szól Mózeshez: "Könyörülök, akin könyörülök, és irgalmazok, akinek irgalmazok." Ezért tehát nem azé, aki akarja, és nem is azé, aki fut, hanem a könyörülő Istené. Mert így szól az Írás a fáraóhoz: "Éppen arra rendeltelek, hogy megmutassam rajtad hatalmamat, és hogy hirdessék nevemet az egész földön." Ezért tehát akin akar, megkönyörül, akit pedig akar, megkeményít. (Róm 9,6-18)

Kedves Testvéreim, kiválasztás. Kiválasztása egy népnek, kiválasztása egy embernek, kiválasztottnak lenni óriási kérdés ma is az emberiség számára, mit jelent? Kérdés ez a zsidóság számára, akik fennen hirdetik magukról ma is, hogy ők a választott nép, s legyünk őszinték, minden emberben felhorgadó régi kérdés az, akik hallják Izráel népének ezt az önnön kiválasztottságukat hirdető szózatát, hogy vajon mért pont a zsidók, és mért nem mi?

Igen ám, kedves Testvéreim, de azok az emberek, akik így kérdeznek, azok valamit nem értettek meg. Elsősorban azt, hogy a kiválaszottság, az nem egy általános dolog. Amikor az emberek valakit kiválasztanak, akkor egy feladatra választják ki. Kiválasztalak arra, hogy menj el, és hozz nekem vizet. Kiválasztalak arra, hogy menj és hirdesd az Igét. Kiválasztalak arra, hogy szolgálj, kiválasztalak arra, hogy király légy, vagy kiválasztalak arra, hogy te áldozd fel önmagadat. Ezernyi kiválasztás, ezer féle kiválasztottság az ember életében. Folyamatosan az Úristen, folyamatosan a sors, az élet válogat közülünk, éppen kit hív haza a mennyei honba, éppen ki az, akinek itt kell maradnia, a válogatás szempontjait nem ismerjük, nem tudjuk, hogy mi alapján dől el, mégis nem egységesen és egyszerre minden ember törlődik el a föld színéről, hanem egyenként jók és rosszak, reformátusok, katolikusok, evangélikusok, valamiféle furcsa egyvelegben, elegyben távoznak a világból, s így nyugodtan kimondhatjuk, hogy mintha a jó emberek is így születnének. Egy református, egy katolikus. S, valljuk be, reformátusok között is vannak gonoszok, és a többi vallás gyermekei között is vannak hívő, alázatos, Istennek tetsző életet élő emberek.

Nem köthető semmiféle általánosításhoz az Isten kiválasztottsága sem. Amikor Pál a rómaiaknak beszél, akkor talán pontosan a zsidóság szarvait akarja letörni. Az ő nagyképűségüket, az ő kiválasztottságtudatuk ellen, ami ellen nyilvánvalóan felhorgad minden becsületes rómainak a gondolkodása, a dühe, hiszen abban az időben Róma volt a világ legnagyobb hatalma. Abban az időben a római polgárnak lenni megnevezés azt jelentette, mint talán ma amerikai polgárnak lenni, vagy tán még többet is, hiszen tudni kellett ott, hogy ha egy római polgárt megöltek valami idegen területen, akkor a római hadsereg azonnal hadat üzent. Nem gondolkodott. Abban az időben egy római polgárral nem merték megtenni azt, hogy ne engedjék át egy határon. Pláne Róma vezető tisztségviselőivel. Örvendeztek azon, hogyha átlépett egy határt, és királynak kijáró tisztelettel fogadták, bármiért is menjen. Mert tudták, hogy ha nem, akkor másnap a határokon megjelenik Róma minden hadereje, harmadnap bevonulnak, és negyednap jaj mindenkinek, aki ellenáll.

Róma hatalom volt, Róma erőt képviselt, amely erőt nem lehetett figyelmen kívül hagyni. És ezeknek a rómaiaknak a birodalmának a szívében és minden egyes pontján éltek zsidó diaszpórák. És már akkor is ezek az emberek hirdették magukról, hogy mi vagyunk a választott nép. Mi vagyunk a kiválasztottak. Ugyanakkor azt nem tudták megmagyarázni, hogy miről szól az a kiválasztottság. Azt mondták, hogy arra születtünk, hogy az Isten szeressen minket, mi arra születtünk, hogy uralkodjunk a világ minden népe felett, mi vagyunk azok, akik jobbak, akik többek, akik erősebbek.

Nem véletlenül, hogy Jézus amikor válogat az apostolok közül, akkor kiválasztja Pált. Kiválasztja azt az embert, akinek a tanítása, a neveltetése, minden egyes képzettsége megvan ahhoz, hogy egy idegen ember számára is rámutasson arra, hogy Izráel népének kiválasztottsága valóban a szereteten alapul, de csupán arról szól, hogy megnyilvánuljon rajtuk az Isten akarata. Aki Isten népét figyeli, aki a kiválasztottakat figyeli, az mondjuk úgy, hogy lát egy modellt arról, hogy ha egy nép szereti az Istenét, akkor hogy tud kegyes lenni hozzá az Isten, és hogyha egy nép elveti az Ő mennyei Urát, akkor milyen büntetések sújthatják őt.

Kedves Testvéreim, gyönyörűen látszik ez, még a mai kor történelmében is. Amikor Izráel népe vallásos, amikor a hitével van elfoglalva, amikor nem másokat megsarcolni, becsapni, megzsarolni akar, akkor a világban ő egy szeretett nép. És abban a pillanatban, amikor elkezd istentelen módon mások véréből, mások szenvedéséből, mások szerencsétlenségéből hasznot húzni, akkor felhorgadnak azok a szavak, amelyek őt kárhoztatják, megjelenik az a gondolkodásmód, amit sokan antiszemitizmusnak hívnak, és minden jogos haragja a világnak rájuk sújt, mert az Isten nem védi meg őket a saját gonoszságuk ellen.

Ugyanakkor, kedves Testvéreim, van ennek egy sokkal szűkebb értelmezése is. Ez a szűkebb értelmezés rámutat arra, hogy azért különbséget kell tenni zsidó és zsidó között. Mit mond? Mert nem tartoznak mind Izráelhez akik Izráeltől származnak.

Kedves Testvéreim, a 20. század embere, és a 21. századé is megfeledkezett erről a tanításról. Mi csak zsidót ismerünk. Aki annak született. Mi nemzetekben gondolkodunk, mi népekben gondolkodunk. Ellenben az Isten nem. Ő kiválasztottságban gondolkodik. Ott van Ábrahám gyermeke, Izsák. És ott van a másik gyerek is, aki Hágártól született. Mind a kettő Ábrahám gyermeke, mind a kettő kiválasztottnak vallhatná magát. De mégsem azok. Mert Izsák az, aki az Isten szempontjából fontos, Izsák az, aki a hit gyermeke, aki a reménység gyermeke, a másik pedig lényegtelenné válik. Hágár gyermekét Isten ugyan nagy nép atyjává teszi, de nem rajta akarja megmutatni a hatalmát.

Vagyis, ahogy Pál gyönyörűen összefoglalja, nem a testi származás szerint fogják utódoknak nevezni. Kedves Testvéreim, ettől a pillanattól kezdve, aki olvas a sorokban, és nem csak a sorok között, nyugodtan ki tudja mondani azt, hogy a kiválasztottság lehet azé a hívő zsidóságé mind a mai napig, aki Istenhez fordul, aki Istent szereti, aki vallásos módon imádja és elfogadja az Úristen tanítását, de semmiképpen nem érvényes azokra, akik ettől a tanítástól eltérnek. Akik nem a hit, akik nem az Isten szerinti gondolkodás gyermekei. Mert a testi származás semmit sem jelent.

És, kedves Testvéreim, úgy van ez, mint ahogy a többi népnél. Közöttünk is vannak kiválasztottak. Talán vannak kiválasztott családok is, vannak lelkész családok, akiket ismerünk, akik generációkon keresztül szinte apáról fiúra szálló módon adják egymásnak a hivatást, adják egymásnak a szolgálatot, s akiknél generációról generációra érezhető, hogy ez nem egyfajta mesterségátadás, hanem az isteni ihletettség is mintha szállna egyikről a másikra. Isten jó munkásokra talál egy családban, és használja őket. Kiválasztotta őket erre a feladatra. De ugyanakkor eltűnnek azok, akik elfordulnak az Istentől, akik csak szavaikban, vagy szavaikban sem követik az Ő tanítását, akik nem a hit gyermekei.

Persze, kedves Testvéreim, azért nagyon nehéz szembenézni azzal a ténnyel, hogy sem a hitet, sem a kiválasztást nem az érdemek, s nem az alkalmasság szerint osztják. Hiszen vannak olyan kiváló emberek, akiket úgy szeretnénk, ha itt ülnének a templompadokban, akiknek úgy szeretnénk átadni azt az Istentől kapott tudást, ami a miénk. És nem megy. És nem képesek meghallani az Istennek Igéjét. Nem képesek a szívükbe fogadni a Krisztust, nem szól hozzájuk az Evangélium. Jó emberek ők, talán jobbak, mint mi. Alázatos emberek, szeretettel teli emberek, szolgálnak az emberiségnek, talán jobban, mint mi magunk. De mégis, amikor odamegyünk hozzájuk, akkor azt mondják, hogy á, tudunk mi a templomon kívül is jó emberek lenni, és jönnek azzal a szöveggel, hogy nézd meg, én nem loptam, én nem hazudtam, nem csaltam, mindenkinek megadok mindent, ami jár neki, mért menjek olyan emberek közé a templomba, akik lopnak, akik csalnak, akik hazudnak, akik saját maguk is újra meg újra elfordulnak attól az Istentől, akinek a nevét hirdetik.

Nem tudunk mit kezdeni ezekkel. Jó lenne, ha itt lennének közöttünk. Szükségünk lenne rájuk. Mennyivel erősebbek lennénk, hogyha a keresztyének lennének a legkitűnőbb emberek a földön. Gondoljatok csak bele, micsoda erőt képviselne, ha minden olyan ember Sólyban, akire itt felnéznek az emberek, református lenne. Milyen jó lenne ide tartozni, hogy szeretne mindenki ennek a gyülekezetnek tagja lenni. Vagy gondoljatok csak bele, hogy ha itt a megyében, az országban az összes híres ember, az összes jó ember, az összes, akit példaképnek tekinthetnek fiatalok és öregek egyaránt, és annak is tekintenek, református lenne. Mindenki a reformátusok közösségébe akarna tartozni. Micsoda erő lenne bennünk.

És mégsem így van. A híres emberek között is vannak hívők és hitetlenek, jók és gonoszok, s az Isten kiválasztása nem aszerint működik, hogy mi az, amit mi hatékonynak tartunk, mi az, ami szerintünk elfogadható lenne, és még csak nem is úgy működik, hogy mi az, amit mi, emberek, erkölcsösnek tartunk. Mi azt mondanánk, hogy Hágár gyermekét kizavarni a pusztába kegyetlenség. De az emberi történelem ennél sokkal nagyobb kegyetlenségekkel van tele. A mai Hágárok meg se szülik a gyermeküket. Egyszerűen bemennek a kórházba, és gondoskodnak arról, hogy az ilyen gyerekeknek lehetőségük se legyen arra, hogy nagy nép atyjává legyenek. A mai szülők közül nagyon sokan ha úgy gondolják, hogy kegyetlenség lenne, mert nem biztos, hogy fel tudják nevelni, jaj, milyen nehézségekkel járna, akkor gondoskodnak róla, hogy meg se foganjon az a gyermek. Ki az igazán kegyetlen?

Én úgy gondolom, hogy Ábrahám és Hágár legalább egy esélyt adtak annak a gyereknek, legalább egy esélyt adtak az Úristennek arra, hogy legyen kit kiválasztani. De a mi gyönyörű magyar hazánk gyermekei, a mi nemzetünk gyermekei vajon adnak-e esélyt az Úristennek arra, hogy nagy néppé tegyen minket. Van-e annyi hitünk, van-e annyi kiválasztástudatunk, elhisszük-e azt, hogy bár nem vagyunk zsidók, de azért mi is kedvesek lehetünk az Isten színe előtt abban az esetben, ha odafigyelünk a tanítására, ha követjük az Ő tanácsait, és ha hitünkből fakadóan Neki odaszenteljük az életünket.

Kedves Testvéreim, gondoljunk csak bele, az Isten kiválasztása, az Isten örök törvénye igaz mindenkire, a még meg nem születettekre is, de mi csak akkor tudunk hűségesek maradni Hozzá, hogyha nem lázadunk a kiválasztás ellen, ha nem háborút hirdetünk azok ellen, akiről úgy gondoljuk, hogy talán őket egy picivel jobban szereti az Isten, hanem ha meglátjuk azt, hogy mi az a hely, ahol minket szeret a legjobban.

Ugye nagyon sokan az én barátaim közül is, papok között is vannak olyanok, akik nem prédikálnak az Ószövetségből azért, mert azt mondják, hogy nekik semmi közül a zsidó történetekhez, mit érdekli őket egy másik nép legendáriuma. De valójában érezni ezeken az embereken, hogy az a keserűség van a lelkükben, az a harag van az ő szívükben, hogy mért nem a magyart választották ki? Hát azt kell, hogy mondjam Nektek, kedves Testvéreim, hogy ezek az emberek először is az Isten hatalmát és az Isten szuverén önrendelkezési jogát vonják kétségbe. "Könyörülök, akin könyörülök, irgalmazok, akinek irgalmazok".

Kedves Testvéreim, ezt a tudást, ezt a bölcsességet el kell sajátítanunk Ábrahámtól. Attól az Ábrahámtól, aki ugye Isten parancsára egyszer kirakja Hágárt, és elzavarja a pusztába. Attól az Ábrahámtól, akinek nem sokkal később azt mondja Isten, hogy na, akkor fogod a saját vér szerinti fiadat, és azt is viszed az oltárra. Mert "könyörülök, akin könyörülök, irgalmazok, akinek irgalmazok", én vagyok az Isten, én mondom meg.

Kedves Testvéreim, a magyar reformkornak, a magyar felvilágosodásnak a legnagyobb alakjai, akinek nem lehet kétségünk a kiválasztottságáról, a saját és nemzetünk kiválasztottságába vetett hitéről, olyan gyönyörűen fogalmazódik meg verseiben és gondolataiban a magyar nép kiválasztottságának, de az Isten akaratának mindenek felett való elfogadása, mint talán egyetlen nemzetnek sem.

Nem tudom, emlékeztek ezekre a sorokra? "S a sírt, hol nemzet süllyed el, népek veszik körül, s az emberek millióinak szemében gyászkönny ül". Kedves Testvéreim, az igazi hit, az igazi kiválasztottságtudat legtökéletesebb megnyilvánulásai ezek a sorok. Az Isten szeret, az Isten foglalkozik velem, de ha nem, akkor is Ő az Úr. De ha más a szándéka velem, mint amit én gondoltam, nekem akkor sincs más utam. Csak a hűség, a ragaszkodás, az elfogadás útja. Nem a vér szerinti, a hit, a lélek szerinti kiválasztottság gyermekeinek szavai ezek. S nekünk a 21. század sorsfordító ideiben, a mai napokban, s az elkövetkezendőkben is ezek a sorok, s ez a páli, ez az ábrahámi hit lehet csak vezérfonalunk ahhoz, hogy nagy és erős egyház, s hogy újra nagy, erős és kiválasztott nemzet lehessünk. Ámen.

Gyertek, imádkozzunk!

Urunk Istenünk, mi hisszük azt, hogy Te kiválasztottál minket. Arra a feladatra, hogy itt és most jelen legyünk, halljunk Téged, s nevedről hitvallást tegyünk. Urunk, mi hisszük azt, hogy lélek által a Te szent Fiad Igéje által elhívtál arra, hogy hirdessük a Te szent Neved, s hogy bizonyságát adjuk annak, hogy jót és rosszat egyaránt el tudunk fogadni atyai kezedből. Urunk Istenünk, engedd, hogy a világ meglássa a mi hitünket, hogy el tudjuk fogadni a Te atyai szavad, s tudjunk példát mutatni a körülöttünk állóknak. Urunk Istenünk, évezredekkel ezelőtt kiválasztottad a leggyengébbet, a legértéktelenebbet, a selejtet, hogy néped legyen, és példát adjon a világnak. Add, hogy bár mi nem hisszük, hogy selejt vagyunk, bár hisszük azt, hogy van értékünk, hisszük azt, hogy fontos tudás az, amit mi hurcolunk e világban, de mi is tudjunk ugyanoly hittel elfogadni, mi is legyünk készek ugyanúgy engedelmeskedni, hogy bizonyságát adjuk a hozzád s a Te szent Fiadhoz való tartozásnak. Áldj meg minket, hogy legyünk erősek, s legyünk készek elfogadni atyai kezedből a felemeltetést, vagy a lesújtatást. S add, hogy legyen erőnk, bármi történik is velünk, dicsőíteni a Te isteni hatalmadat, s imádkozni úgy, ahogy a Te szent Fiad, a mi Megváltó Krisztusunk tanított, ekképpen:

Mi Atyánk, aki a mennyekben vagy, szenteltessék meg a te neved, jöjjön el a te országod, legyen meg a te akaratod, amint a mennyben, úgy a földön is; a mindennapi kenyerünket add meg nékünk ma,és bocsásd meg a mi vétkeinket, miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek; és ne vígy minket kísértésbe, de szabadíts meg a gonosztól; mert tied az ország, a hatalom és a dicsőség mindörökké. Ámen.

S az Istennek békessége, mely minden emberi értelmet felülhalad, meg fogja őrizni szíveteket, és gondolataitokat az Úr Jézus Krisztusban Ámen.