Isten hozott a Sólyi Virtuális Református Egyházközség honlapján

Igehirdetés, Bikádi László, Sóly, 2009 Szenteste

A mi segítségünk Karácsony-Szentesti istentiszteletünk megszentelése és megáldása jöjjön az Úrtól, aki Atya, Fiú, Szentlélek, teljes Szentháromság, egy örök és igaz Isten. Ámen.

Gyertek, imádkozzunk!

Istenünk, mennyei Édes Atyánk! Köszönjük Néked, hogy te a tél sötétségébe belecsempészel egy csöpp nyarat, a szívnek, a léleknek nyarát, a Karácsonyt, melyben a betlehemi csillag ragyog fejünk fölött, s nekünk ez több, mint maga a Nap, mert hitünk, mert életünk nyer értelmet általa. Mennyei Atyánk, légy velünk hát e mai estén. Áldj meg minket és szenteld meg a mi együttlétünket, hogy lehessünk hirdetői a Te evangéliumodnak, s büszkén vallhassuk Urunknak a megszületett Megváltót. Ámen.

Így szól hozzánk a mi Urunk születésének evangéliuma Máté evangéliumának 2. részéből, az első 12 versből:

Amikor Jézus megszületett a júdeai Betlehemben Heródes király idejében, íme, bölcsek érkeztek napkeletről Jeruzsálembe, és ezt kérdezték: "Hol van a zsidók királya, aki most született? Mert láttuk az ő csillagát, amikor feltűnt, és eljöttünk, hogy imádjuk őt." Amikor ezt Heródes király meghallotta, nyugtalanság fogta el, és vele együtt az egész Jeruzsálemet. Összehívatta a nép valamennyi főpapját és írástudóját, és megkérdezte tőlük, hol kell megszületnie a Krisztusnak. Azok ezt mondták neki: "A júdeai Betlehemben, mert így írta meg a próféta: Te pedig Betlehem, Júda földje, semmiképpen sem vagy a legjelentéktelenebb Júda fejedelmi városai között, mert fejedelem származik belőled, aki legeltetni fogja népemet, Izráelt." Ekkor Heródes titokban hívatta a bölcseket, pontosan megkérdezte tőlük a csillag feltűnésének idejét, majd elküldte őket Betlehembe, és ezt mondta: "Menjetek el, szerezzetek pontos értesüléseket a gyermekről mihelyt pedig megtaláljátok, adjátok tudtomra, hogy én is elmenjek, és imádjam őt!" Miután meghallgatták a királyt, elindultak, és íme, a csillag, amelyet láttak feltűnésekor, előttük ment, amíg meg nem érkeztek, és akkor megállt a fölött a hely fölött, ahol a gyermek volt. Amikor meglátták a csillagot, igen nagy volt az örömük. Bementek a házba, meglátták a gyermeket anyjával, Máriával, és leborulva imádták őt. Kinyitották kincsesládáikat, és ajándékokat adtak neki: aranyat, tömjént és mirhát. Mivel azonban kijelentést kaptak álomban, hogy ne menjenek vissza Heródeshez, más úton tértek vissza hazájukba. (Mt 2,1-12)

Kedves Testvéreim, nyugodtan mondhatjuk, 1000. alkalommal hallatszik most Krisztus születésének evangéliuma e megszentelt helyen. 1000. alkalommal biztosan. Hiszen bizton állíthatjuk, hogy 1009-ben ezen a helyen kápolna állt. S ha kápolna állt, akkor istentisztelet szolgálatát is végezték, s vajon pont Karácsonykor ne hirdették volna az evangéliumot? Biztosak lehetünk benne, hogy ezredszer hallatszik, mert már őseinknek 1000 évvel ezelőtt is az egyik legszentebb ünnepe volt a Karácsony, a Megváltó születésének ünnepe, Isten testté lételének ünnepe. Óriási dolog ez, s ezt az óriási dolgot az Isten jól megkomponálta. Egy csillagot küldött egy olyan időszakban, amikor sötétség volt a földön. S e csillag fénye pontosan úgy világíthatott akkor Heródes királyságának sötét egén, mint ahogy a mai sötét égen, a mai sötét jelenben - valljuk meg őszintén - nagyon szeretnénk világosan látni, és minden egyes fénysugárnak örvendezünk, ami utat mutathat nekünk, hogy életünk útján vajon merre menjünk tovább.

Kedves Testvéreim, milyen érdekes a világon Krisztus születése utáni 2009. esztendőben is a Karácsony a legjelentősebb ünnep az egész világon. Egy apró csillag feltűnését figyeljük, és várjuk azt, hogy szívünkben az Isten kegyelme helyet találjon, s megpróbáljuk újra meg újra átérezni azt az örömet, amit Mária érezhetett, amikor megszületett a betlehemi gyermek, azt az örömet, amely minden keresztyén öröme, amikor arra gondol, hogy bizony Isten Fiának testté létele az nem más, mint a mi Isten előtti gyermekké fogadtatásunk pillanata. Hiszen ha Ő a mi testvérünk, hús a vérünkből, akkor mi Isten gyermekei lettünk általa.

S az a világ, amely Istennek szolgája volt csupán abban a pillanatban, amikor Isten felvállalta a sorsát, Isten gyermekeinek közösségévé válhatott. Nem volt talán feltűnő, de annál jelentősebb pillanat. Nem volt tűzijáték, nem volt pompa, de ott volt mindenki, aki számított. Ott voltak a napkeleti bölcsek, ott voltak a pásztorok, s lélekben évről évre az emlékezünk által ott vagyunk mi is. S ha belegondolunk, s így nézünk az ünnepre, akkor megérezzük azt, hogy nem az számít, hogy hányan gyűlünk össze a templomban, nem az a kérdés, hogy vannak-e, akik tavaly még itt voltak és idén már nincsenek, s nem az a kérdés, hogy jövőre hányan leszünk, Istennek az Ő üdvözítő tervében mindannyiunknak hely jutott, s a közös ünneplés által, a közös emlékezés által lélekben egyek vagyunk és ott vagyunk abban a betlehemi istállóban, és a mi szívünkben, a mi lelkünkben, a mi lelki szemeink előtt megszületik a Krisztus, anyagiasul, testté lesz a szeretet.

Tudjátok, ezért olyan óriási dolog, hogy mi még mindig vagyunk. Ezért olyan óriási dolog, hogy a református templomoknak a csúcsán a betlehemi csillag van. Nagyon sokan nevezik buzogánynak, meg kérdezik, hogy mi az ott, sündisznó? Nektek tudni kell, hogy nem, a betlehemi csillag. A mi őseink amikor jelképet választottak maguknak, a református egyháznak, a születés jelképét, s ezt a pislákoló sugarat, ami egy csillag visszavert sugara volt, azt választották, hogy ez hívogasson minket télen és nyáron, hidegben-fagyban és melegben egyaránt. A születés jelképét. Az együvé tartozás jelképét. Az egy családdá válás jelképét.

Mert, kedves Testvéreim, ha Isten a Krisztusban fekete, fehér, sárga és rézbőrű egyaránt gyermekévé fogadott, akkor ez a legszentebb ünnepe, hogy mi mindannyian, feketék, fehérek, sárgák és vörösek, fiatalok és öregek, testvérei vagynk egymásnak, gyermekei a megváltó Atyának, és testvérei annak a Krisztusnak, aki azért lett testté, aki azért vállalta a mi emberi életünket, azért vállalt közösséget velünk, hogy megteremtheesse a keresztyén emberek hatalmas családját. Azokét az emberekét, akik készek a betlehemi csillag fényét látva, akárcsak a háromkirályok vagy napkeleti bölcsek mérföldeket utazni, akik képesek áldozatot hozni, és akik képesek észrevenni azt, hogy a nagy dolgok nem a palotákban, nem a kormányhivatalokban, hanem az ilyen egyszerű kis istállókban dőlnek el. A nagy emberek szülőháza általában pici, egyszerű, rozoga viskó volt.

S az Isten, hogy nem személyválogató, és nem csak egyes kiváltságosokat szeret, saját Fián és annak születési körülményein mutatta be. Kedves Testvéreim, a betlehemi csillag elhozott minket a mi Urunknak hajlékába. Ezredszer vagyunk itt, hiszem, hogy megszakítás nélkül. Ezredszer, akik arra gondolhatunk, hogy bizony apáink, nagyapáink, szépapáink, már néven nem nevezhető őseink is képesek voltak arra, hogy térdet és fejet hajtsanak a Názáreti Jézus, a betlehemi Kisded előtt. S ma este Isten nem nagy dolgokat vár el tőlünk. Nem teológiai igazságokat akar közölni. Egyszerűen néhány gyertya pislákoló fényénél szeretné keblére ölelni maroknyi népét, s átadni az üzenetet: szeretlek Titeket. Ez az üzenet szépítse meg a mai esténket, az Istennel való sorsközösség és életközösség pedig tegyen bizonyságot arról, hogy életünkben, halálunkban, múltunkban és jövendőnkben egyaránt a mi Megváltó Krisztusunkhoz fogunk tartozni, aki nem félt felvállalni az ember életét, s aki kész volt csillagból emberré lenni, hogy örökre fent ragyogjon Egyházának s a hívő emberek lelkének egén. Ámen.

Gyertek, emelkedjünk föl helyünkről, imádkozzunk!

Istenünk, mennyei Édes Atyánk! Engedd, hogy ma ne gondolkozzunk, hanem érezzünk, hogy ma ne harcoljunk, hanem csak szeressünk, hogy tegyük félre a napi gondokat, problémákat, s ne érezzünk mást, csak a Hozzád való nagyon erős kötődést, s a keresztyének nagy családjában való összetartozást. Engedd, Urunk, hogy az éjszaka sötétjében pislákoló egy szál betlehemi csillag reflektorként ragyogjon ránk, legyen számunkra mindig elégséges az ő útmutatása, amely hazavezet, amely a Krisztushoz vezet, amely a megváltást s az örök életet hozta el nekünk. Urunk és Istenünk, áldd meg a mi ünnepünket, s add, hogy mi valóban egyek legyünk hitben, lélekben, szeretetben, a Te Szent Lelked s a mi Urunk Krisztus által, aki így tanított minket imádkozni:

Mi Atyánk, aki a mennyekben vagy, szenteltessék meg a te neved, jöjjön el a te országod, legyen meg a te akaratod, amint a mennyben, úgy a földön is; a mindennapi kenyerünket add meg nékünk ma, és bocsásd meg a mi vétkeinket, miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek; és ne vígy minket kísértésbe, de szabadíts meg a gonosztól; mert tied az ország, a hatalom és a dicsőség mindörökké. Ámen.

Az Istennek békessége, amely minden emberi értelmet felülhalad, meg fogja őrizni szíveteket és gondolataitokat az Úr Jézus Krisztusban. Ámen.