Isten hozott a Sólyi Virtuális Református Egyházközség honlapján

Prédikáció Sóly 2010.01.31

Istenünk, Mennyei Édes Atyánk! Köszönjük Néked, hogy ma is összegyűlhettünk, ha maroknyian is, a Te hajlékodban, itt a Bakony alján, hogy készüljünk igédnek hallására, s hogy hálát adjunk az elmúlt hétnek minden öröméért, minden kegyelméért.

Mennyei Atyánk! Légy velünk, és erősíts minket. Taníts minket, hogy meglássuk a Te hatalmadat, a Te dicsőségedet e világban, s hogy szolgálhassuk hűséggel a Te Szent Fiadnak, a mi Urunk, Krisztusnak ügyét. Ámen!

Így szól hozzánk Istennek igéje Lukács evangéliuma 7. részének 9. és 10. verséből.

„Amikor Jézus ezt meghallotta, elcsodálkozott rajta, és hátrafordulva így szólt az őt követő sokasághoz: "Mondom nektek, Izráelben sem találtam ekkora hitet.

Mire a küldöttek visszatértek a házba, a szolgát egészségesen találták.”

Kedves Testvéreim! Az emberi élet egyik legnagyobb kérdése a hit. Mi is az, mit jelent, és hogyan működik. Vajon, mi az a pillanat, mikor azt tudjuk mondani, hogy valamiben tényleg hiszünk. Mi az a pillanat, mikor csak a szánk mondja. És vajon, mennyivel lesz gazdagabb a hívő ember élete, mint azé, aki csupán a kételkedésig jut el.

Gondoljunk csak bele, milyen jó példa erre a kapernaumi százados szolgájának meggyógyítása. Hiszen miről van itt szó? Van egy római légionárius, egy katona, a megszálló hatalom egy katonája. Aki elég gazdag ember, és elég jómódban élt a zsidók között, és próbál alkalmazkodni azokhoz, elfogadni azokat, akik közé a sors vetette, ahová az isteni gondviselés által szolgálati helye rendeltetett. Ez az ember meghallja azt, hogy van a zsidók közt egy gyógyító. Van ott valami Jézus, aki csodákat tud tenni. És hall róla még ezt, azt, amazt, azt hogy ő Isten Fiának mondja magát, azt, hogy ez az ember már meggyógyított másokat, és hogy hatalommal tanítja az őt körülvevő tömeget. Ez a római katona nem találkozott soha életében Krisztussal. Nincs róla semmilyen élménye, hallott ezt, azt a barátaitól, az őt körülvevő emberektől, hallott olyanoktól, akik talán nem is hitték el a történeteket, csak mesélték.

S amikor megbetegszik a szolgája, amikor megbetegszik valaki, aki számára nagyon fontos személy, akkor abból indul ki, hogy amit Jézusról mondanak, az igaz. És minden, amit ő cselekszik abból az alapállásból indul el, hogy miért ne lenne igaz, amit Jézusról mondanak? Miért ne lehetne ő az Isten Fia, miért ne lehetne képes meggyógyítani az ő szolgáját, miért ne lehetne képes csodát tenni, ha már másokkal megtette? És ez az ember a következőképpen gondolkodik. Én katona vagyok, én ölök. Elveszem az életet. Én képviselek valami hatalmat, fölöttem is vannak, alattam is vannak. Hogyan is működik az én hatalmi hierarchiám? Hát úgy, ha azt mondom a katonámnak, tedd meg ezt, tedd meg azt, meg fogja tenni.

Van itt ez az ember, aki gyógyít. Van itt ez az ember, aki épít. Akiről annyi jót hallok, aki lehet, hogy nagyobb nálam, mert a fizika, a biológia, az orvostudomány, - ki tudja ők hogyan nevezték ezt – törvényeit meghazudtolva képes még az életet is visszaadni a halottnak. Hát hozzá kéne fordulni segítségért.

Igen ám! De hogyha ez az ember uralkodik a természet erőin, uralkodik a természet törvényszerűségein, akkor egyrészt, az ő eszköztára sokkal nagyobb, mint az enyém. Másrészt, akkor ki vagyok én, hogy csak ide, vagy oda rendeljem. Akkor el kell juttatni hozzá a kérésemet, akkor fontos, hogy megértessem vele, hogy én ki vagyok, de egyáltalán nem lényeges az, hogy találkozzunk, egyáltalán nem lényeges az, hogy Ő személyében megjelenjen, mert ez az ember parancsol a betegségnek. Ha ennek az embernek beosztottja minden – vagy ahogy Jézus fogalmazta önmagáról: nékem adatott minden hatalom égen és földön, ha ennek az embernek hatalma van, akkor felesleges külsőségekkel körülvenni magunkat, felesleges az, hogy Ő most idejöjjön, úgy csináljon, mintha felesleges hókuszpókuszokra lenne szüksége, elég, ha ő a távolságban, a messzeségben akarja az én szolgám gyógyulását, akkor meg fog történni.

Kedves Testvéreim! Ez az ember tud valamit, amit nagyon kevesen: logikusan gondolkodni. Ennek az embernek van egy kiindulási tézise, egy kiinduló alap a gondolkodásában, hogy Jézus ezt meg tudja tenni. Övé minden hatalom a Földön. És ettől a pillanattól kezdve levezethető, hogy tulajdonképpen ennek az embernek a hite valójában azért különb bárki másénál, mert akkor már úgy gondolja, hogy semmilyen külsőségre, semmiféle varázslásra nincs szükség, elég Jézus akarata, hogy meggyógyuljon a szolga. Tudjátok, ez azért fontos, mert abban a világban, amiben élünk, újra az emberek vágynak arra, hogy higgyenek valamiben. Vágynak arra, hogy őket meg tudja gyógyítani egy természetgyógyász, vagy egy orvos. Ki tudja hányféle löttyöt megisznak az emberek itt, ott, amott, csak azért, mert a televízióban egy reklám azt mondja, hogy érdemes. Hányféle gyógyszert beveszünk, mert egy orvos azt mondja, hogy vedd be ezt a pirulát, majd meggyógyulsz tőle. És mi hisszük, elfogadjuk azt, hogy abban a pirulában bent van a varázsszer.

Aztán, ha nem segít, akkor hányan mennek el különböző természetgyógyászokhoz, akik közül egy része talán valóban gyógyít, más része sarlatán, akik különböző varázslatos kézmozdulatokkal, különböző egzotikus külsőségekkel veszik körül magukat, azért hogy erősítsék a hitüket abban, hogy ők majd választ adnak a mi kérdéseinkre, majd ők meggyógyítják a mi betegségeinket. Hányszor láthatunk a tévében is, ha bekapcsoljuk esténként, különböző jósokat és egyebeket, akiknek be van rendezve a háttér a hátuk mögött, talán csak éppen a fekete macska meg a seprű hiányzik, hogy ezzel is igazolják, hogy ők mennyire boszorkányok. És próbálnak emeltdíjas telefonhívásokat kicsikarni tőlünk, hogy ezzel megéljenek, minket pedig vagy csak a hitünk által, vagy az által se, de erősítsenek, gyógyítsanak, befolyásoljanak, bolondítsanak.

Kedves Testvéreim! Az embereknek egy jelentős esetben célja az, hogy befolyásolják a másik embert. Ez a katona, ez azt mondja, hogy erre nincs szükség. Ő nem akarja a varázslást. Őt nem érdeklik a külsőségek. Mondjuk úgy, hogy őt még Jézus arca sem érdekli, csak a hatalma. Egy egyszerű próbatét elé állítja a Mestert, úgy, hogy ő természetesen eleve elhiszi, hogy erre képes. És azt mondja, hogy én hiszem, hogy képes vagy, de akkor ne gyere ide. Nem kell bejönnie a hajlékomba, nem kell találkoznunk. Természetesen, azért nem, mert hogy én nem vagyok rá méltó, ahogy ő mondja. Mert te az Isten Fiának mondod magad. Téged az Isten Fiának mondanak, akkor Te rangban magasan fölöttem állsz. A tábornokom sem ugrik be hozzám egy fröccsre. Nem. A tábornokom is csak kinyilvánítja az akaratát. Te is nyilvánítsd ki azt az akaratodat, hogy gyógyuljon meg az én szolgám. Legyél bárhol, történjen ez bármilyen módon. Mint ahogy én, aki egy hierarchiának a közepén, vagy bármilyen szintjén állok, ha kinyilvánítom az akaratomat, az eljut a legalsó, a legtávolabbi alárendeltig: tedd meg!

És Kedves Testvéreim, erre mondja Jézus azt, hogy ilyen hittel ő még nem találkozott. Mert vannak emberek, akik hisznek abban, hogy az isteni kegyelem őket meggyógyíthatja. De gondoljatok csak bele, hány olyan ember van, aki azért, hogy meggyógyuljon, különböző szobrokhoz, különböző forrásokhoz zarándokol el. Hány olyan ember van, aki mindenféle csodatevő erővel ruház fel tárgyakat, ami persze valamilyen módon szerinte isteni eredetű, gondoljunk katolikus testvéreink, a szentek bal bokájának a tiszteletétől kezdve a csodatévő Mária szobrokig, amiket ezer helyen láthatunk a világban. És gondoljunk csak bele, hogy ezek az emberek egy dogot nem hisznek el, hogy az Istennek nem kell eszköz, hogy kinyilvánítsa a hatalmát. Az Istennek nincs szüksége semmiféle varázslatos körülményre ahhoz, ha gyógyítani, ha teremteni, ha csinálni akar valamit.

Ez a római, ez a kapernaumi százados nem tudjuk, hogy olvasta-e az Ószövetséget, de a Biblia hitvallásának, a teremtésről szóló hitvallásnak a legszentebb elgondolása szerint cselekszik. Mit mond a Biblia a teremtésnél? Isten azt mondta, hogy legyen: és lett. És Isten nem végzett hókuszpókuszokat, Isten nem csinált semmit, csak kinyilvánította az akaratát. Nem véletlenül mondjuk azt, hogy igemagyarázat, nem véletlenül mondjuk azt, hogy igehirdetés, mert az Ige a mi nyelvhasználatunkban Isten teremtő, cselekvő, megvalósító szavát jelenti, ami abban a pillanatban, hogy kimondatik, meg is valósul.

Ezt az Igét fogalmazza meg tökéletesen a kapernaumi százados gondolkodása: csak akard, és meglesz. Ne gyere hozzám, én elhiszem, hogy Te ezt meg tudod csinálni. Mint ahogy a katonáim is elhiszik, hogy nekem van elegendő hatalmam arra, ha ők ellenszegülnének én akkor is rájuk kényszerítsem az akaratomat, és én is elhiszem, hogy a feletteseim képesek erre.

Kedves Testvéreim! A kibúvók nélküli, egyszerű, mondjuk így, a láncszem szerinti gondolatok összekapcsolásában hívő embernek a briliáns gondolata ez. S nekünk meg kéne tanulni. Meg kéne tanulni azt, hogy amikor az Istenhez szólunk, ha nekünk valami intézni valónk van vele, akkor merjünk így gondolkodni, és merjünk így cselekedni. Kimondani: Uram, ezt szeretném. Te meg tudod csinálni.

Mert, Kedves Testvéreim, azért a szolga gyógyulásának a kulcsa az, hogy feltette, elfogadta, pillanatnyi kételkedés nélkül megvallotta ez a római százados azt, hogy – Te meg tudod ezt csinálni. Azért jövök hozzád.

S, kedves Testvéreim, nekünk ezt kellene megtanulni tőle. És amikor mi kudarcot vallunk életünk során, nagyon gyakran nem az a probléma, hogy az Isten ne tudna segíteni, csak a kétségeink ítélnek eleve kudarcra minket. Amikor meginog a hitünk, amikor meginog a bizalmunk, amikor hirtelen többet akarunk tenni, vagy kevesebbet cselekszünk, mint amennyi pontosan szükséges, akkor nem valósulnak meg kéréseink. De ha tudunk tanulni ettől a római századostól, ha tudunk tanulni logikát, tudunk tanulni egyszerű kérés megfogalmazást, és tudjuk ugyanazzal a hittel várni a kéréseink meghallgatását, akkor elérjük ugyanazt az eredményt.

Mert mindannyian tudjuk, a történet vége az, hogy Jézus megfordul, nem megy el a századoshoz, sosem találkoznak ők ketten testben, de a szolga mégis meggyógyul. Meggyógyul, nem azért mert ő megérdemli, hanem mert annak, aki kérte elég erős volt a hite.

A XIX. század, de minden század kihívása a keresztyén, a Krisztust követő, a Krisztust valló emberhez az, hogy milyen erős a hited. Szükséged van-e kapaszkodókra, hogy nagy nehezen megmaradj a hitedben, vagy kész vagy azt mondani: Isten képes erre, és meg is cselekszi. Nem azért, mert én elvégzek bizonyos rítusokat. Nem azért, mert valamiféle varázslás történik, hanem mert jó, mert kegyelmes, és mert meg tudja tenni mindezt.

Ez volt a kapernaumi százados hite. S legyen ez a miénk is, hogy mindenkoron legyünk képesek arra, hogy hittel és erővel kérjük, és láthassuk meg kéréseink beteljesülését. Ámen!

Gyertek, imádkozzunk!

Istenünk, Mennyei Édes Atyánk! Köszönjük Néked azt, hogy Te az előttünk járók történeteivel, emlékeztetsz minket arra, hogy hogyan lehet jól kérni, hogyan lehet feltétel nélkül hinni. S hogy mennyivel erősebb az, amikor nem önmagunkért, és önmagunknak kérünk, hanem az embertársainkért érzett szeretet az, ami hozzádfordulásra indít mindannyiunkat. Istenünk, engedd, hogy a mi szívünkben ne legyen kétség. Tudjuk elfogadni a Te törvényedet, és tudjuk meglátni a Te bölcsességedet. S engedd azt, hogy amikor arra kérünk, hogy szabadíts ki valakit betegségéből, kétségeiből, bűneiből, vagy bármi szorult helyzetéből, akkor mindig legyen elég hitünk ahhoz, hogy azt mondjuk: Urunk, nem a külsőség, nem a Veled való találkozás, nem a formaságok, hanem a kérés megtörténése a lényeg. S tudjunk mindenkoron ebben a hitben, háttérbe húzódva is hűséges munkásaid lenni e világban.

Mennyei Édes Atyánk! Áldj meg minket, és erősíts minket, s taníts, hogy tiszta szívvel imádkozhassunk úgy, ahogy a Te szeretett fiad, a Megváltó Krisztusunk tanított, ekképpen:

Mi Atyánk, aki a mennyekben vagy,

Szenteltessék meg a Te neved,

Jöjjön el a Te országod,

Legyen meg a Te akaratod,

Amint a mennyben, úgy a földön is.

A mi mindennapi kenyerünket add meg nékünk ma,

És bocsásd meg a mi vétkeinket,

Miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek.

És ne vígy minket kísértésbe,

De szabadíts meg a gonosztól.

Mert Tiéd az ország, a hatalom, és a dicsőség, mindörökké.

Ámen!

Az Isten békessége, mely minden emberi értelmet felülhalad, meg fogja őrizni szíveteket és gondolataitokat az Úr Jézus Krisztusban. Ámen!