Isten hozott a Sólyi Virtuális Református Egyházközség honlapján

Igehirdetés, Bikádi László, Sóly, 2009 november 15.

Istenünk, Mennyei Édes Atyánk, köszönjük néked, hogy összegyűjtesz minket a Te szent hajlékodban, újra, meg újra. S hogy amikor erőtlennek és fegyvertelennek érezzük magunkat, mikor úgy látjuk, hogy e világ, amely körülvesz minket, ellenséges és felkészült az ellenünk való háborúra, mi pedig szinte fegyvertelenül állunk előtte: Te újra, meg újra megmutatod nékünk, hogy kezdődtek már dicsőséges győzelmek, hogy voltak győzedelmes csaták, melyekben nem a fegyverek száma, nem a kardok éle, hanem az volt a fontos, hogy Te, a Mindenség Ura, kinek az oldalán harcolsz.

Engedd Urunk, hogy meglássuk ma is a Te igéd fényében, azt hogy Te a te kiválasztottaiddal együtt jársz, velünk vagy, erősítesz minket bajban és veszedelemben, hogy Te kész vagy rá és képes vagy, hogy megvédd a benned bízót. Ámen!

Így szól hozzánk Istennek igéje, Pál apostol Galatákhoz írott leveléből, annak második részéből, a 15-től a 21-ig terjedő versekből.

„Mi, akik természet szerint zsidók, és nem pogányok közül való bűnösök vagyunk, tudjuk, hogy az ember nem a törvény cselekedetei alapján igazul meg, hanem a Krisztus Jézusba vetett hit által. Ezért mi is Krisztus Jézusban hittünk, hogy megigazuljunk a Krisztusban való hit, és nem a törvény cselekvése által, mert a törvény cselekvése által nem igazul meg egy ember sem. Ha pedig Krisztusban keresve megigazulást, magunk is bűnösnek bizonyulunk, akkor talán Krisztus a bűn szolgája? Semmiképpen sem! Mert ha valamit leromboltam, és ismét felépítem, magam nyilvánítom magamat törvényszegőnek. Mert én meghaltam a törvény által a törvénynek, hogy Istennek éljek. Krisztussal együtt keresztre vagyok feszítve: többé tehát nem én élek, hanem Krisztus él bennem; azt az életet pedig, amit most testben élek, az Isten Fiában való hitben élem, aki szeretett engem, és önmagát adta értem. Én nem vetem el az Isten kegyelmét: mert ha a törvény által van a megigazulás, akkor Krisztus hiába halt meg.”

Kedves Testvéreim! Egy érdekes mondattal kezdődik a felolvasott igénk. „Mi, akik természet szerint zsidók, és nem pogányok közül való bűnösök vagyunk…”

Kedves Testvéreim! Amikor először olvastam ezt a mondatot, akkor úgy értettem, mint hogyha a pogányok közül valók lennének a bűnösök, és nem azok, akik természet szerint zsidók. Aztán amikor újra meg újra elolvastam, és utána néztem, akkor ráébredtem arra, hogy Pál pontosan ez ellen beszél, és úgy kell olvasni, hogy mi, akik természet szerint zsidók közül való bűnösök vagyunk, és nem a pogányok közül való bűnösök. Ugyanis a zsidóság úgy gondolta, hogy ők, akik ismerői a törvénynek, akik valamilyen módon tartják magukat hozzá, ők a tiszták, és a pogányok közül valók, azok a bűnösök. Pál, amikor kijelenti, hogy a zsidók közül valók is lehetnek bűnösök, hogy a zsidók közül valók is elszenvedhetik az Isten haragját és az Isten ítéletét, tulajdonképpen, mondjuk így, szembe megy azokkal a természet szerint, tehát születésük folytán zsidó társaival, akik úgy gondolják, hogy az ő kiválasztottságuk arra szól, hogy mivel zsidónak születtek, üdvözülnek is.

Egy kicsit olyanok ezek az emberek, vagy olyanok lehetnek, mint ma azok, akik megkereszteltetik a gyereket, és úgy gondolják, hogy aki meg van keresztelve az már automatikusan üdvözülni is fog. És épp ezért nagyon fontos, hogy lássuk, hogy Pál arról beszél, hogy a zsidók közül való bűnösök, meg a pogányok közül való bűnösök. És ezzel megteremti a zsidók közül való nem bűnösök, és a pogányok közül való nem bűnösök fogalmát. Legalábbis elvi lehetőségét arra, és megteremti azt az alapot, amivel egy szintre helyezi a világ minden emberét születésre, fajra való tekintet nélkül.

És tulajdonképpen ezzel a mondatával minthogyha áthúzná a kiválasztottságnak azt az üzenetét, hogy csak a zsidókból vannak kiválasztva az örök életre, az üdvösségre. Ezzel nyilvánvalóvá teszi, hogy Isten kegyelme mindenki számára kijár.

Éppen ezért, amikor tovább magyarázza gondolatmenetét, akkor elkezd beszélni a törvényről. A törvényről, ami alapján tulajdonképpen a zsidók meghatározzák, hogy kit szeret az Isten, és kit nem szeret az Isten. Mert aki betartja, aki hűséges a törvényhez, azt az Isten egy kicsit jobban szereti – gondolják ők. Aki megfelel az elvárásoknak, azt az Isten egy kicsit közelebb engedi magához. Egy jellegzetesen férfi jogú társadalom férfi alapú gondolkodása, ahol mondjuk így, az apa azt a gyerekét szereti jobban aki jobban megfelel az elvárásoknak.

Biztos Ti is hallottátok, és többnyire férfiak szájából, illetve hagyományosan a férfiakra jellemző az a gondolkodás, hogy amelyik gyerekem azt csinálja, amit én mondok neki, az az én kedvenc gyerekem. Egy anya szívének nem ilyen módon kedvenc, vagy szeretett bármelyik gyereke, ő egyformán szereti mindegyiket. Amelyik közel van, amelyik leginkább szükségét érzi annak, hogy ő szeretetet kapjon, azt szereti legjobban egy anya.

Egy férfi, egy apajogú, férfi alapú, gondolkodású társadalomban Pál azt mondja, hogy igen, van törvény, van útmutatás, de a megigazulásnak, a kiválasztottságnak, az örök életnek, az üdvösségnek semmi köze a törvényhez. Mert nem a törvény alapján, hanem a hit alapján igazulunk meg. És a hit alapján történő megigazulásnak mi az előfeltétele?

Nem is olyan régen beszélgettünk Nikodémusról és amit neki mond Jézus. „Szükséges néktek újonnan születnetek.”

Kedves Testvéreim! Itt hirtelen egy új kategóriát lépünk át. Az Isten által teremtett ember, s az Isten valódi gyermekei, akik lélek által újjászülettek. Az istenfiúság gondolata jelenik itt meg. És itt már érthetőbbé válik, hogy hogyan is differenciálódik ez a világ, amelyben élünk? Mindenkire egyformán érvényes a törvény. Az Isten adott egy világot, amelyben szabályok vannak.

Ugyanolyan ez, mint egy családban is, ahol van több gyerek, szabályok vannak. És általában az apa szigorúan felügyeli a szabályok betartását, hogy rend legyen, hogy egyenlő elbírálásban részesüljön mindenki, hogy egyformán, ugyanazokkal a feltételekkel induljon mindenki. És hogy ne mondják azt, hogy személyválogató, az idegenek, ezért mindenkire, aki bejön az én házamba - mondjuk így -, ugyanazok a szabályok, ugyanazok az elvárások érvényesek.

Igen ám, de gondoljunk csak bele: hogyan is éli az ember az életét. Meghív magához egy csomó vendéget, kitesz mindent az asztalra, szívét, lelkét. De azért a legjobb falatokat kinek tartjuk fönn? A saját gyerekünknek, a vérünknek. Az utolsó morzsát az ételből szükség esetén, amikor választani kell, hogy ki az, aki igazán fontos nekünk, ki az? Aki belőlünk származik. Aki hús a húsunkból, vér a vérünkből, akarat az akaratunkból, lélek a lelkünkből. És ezerféleképpen fogalmazták már meg nálam a nyelvet, a beszédet jobban kezelő emberek azt, hogy mit is jelent gyermeknek lenni.

Igen. Vannak kiválasztottak ebben a világban, akiket szeretünk, akiket szívesen meghívunk az asztalunkhoz, akiket barátunknak, felebarátunknak érzünk. De van egy szorosabb kategória, akiknek a lelkünket, akiknek a szívünket, akiknek az örökséget tartjuk fenn, mert a mennyország a keresztyén embernek az öröksége. Amit úgy kapunk az Istentől, mint ahogy a gyermek megörökli atyjától mindazt, amit egy apa összegyűjtött, az a vérszerinti rokonnak jár.

A törvény által pedig nem lehet ujjá születni. A törvény adhat nekünk kapaszkodókat. De gondoljatok csak bele, hányszor előfordulhat az is, hogy emberek, akik mondjuk, kleptomániásak, szeretnek lopni, de tudják, hogy tilos, ezért inkább nem teszik. Vagy egy szigorú büntetés: István király idejében, aki ezt a templomot építtette, az ő idejében, ha valaki lopott egy tyúknál többet, levágták a kezét. Ezért az emberek inkább nem loptak. Ez nem jelenti, hogy nem akartak volna, hogy a lelkükben nem volt ott a vágy, hogy elvegyék a másikét. Hogy amikor úgy gondolták, hogy nem látja őket a törvény, vagy hatalmasabbak ők annál, hogy a törvény le tudjon rájuk sújtani, ne vették volna el a másik emberét.

A törvény nem tesz jobb emberré. A szabályok ismerete alapján a cselekedeteink lehet, hogy jobbak lesznek, de a lelkünk, a belsőnk, a késztetéseink megmaradnak. A hitünk, a Krisztus lelke által való újjászületés, az által a tudás által való újjászületés, hogy az Isten annyira szeretett minket, hogy mindenét feláldozta érettünk, ez képes arra, hogy az embert újjászülje. Legyen az zsidó vagy nem zsidó.

De mi kell hozzá? Hogy először is, zsidó és nem zsidó egyaránt ráébredjen saját bűnös voltára, arra, hogy a törvényeket nem tudja megtartani. Mert a leginkább betű szerinti ragaszkodás is a paragrafusokhoz nem tesz minket jó emberré, csak a mi külső megnyilvánulásaink. A cselekedeteink, hogy mit teszünk, mit nem teszünk, mit mondunk, mit nem mondunk, az lesz jobbá általa.

Ahhoz, hogy újjászülessünk, hogy ne a törvényre gondolva, ne a rettegés tartson vissza minket attól, hogy rosszat tegyünk, ahhoz újjá kell születni.

Igen ám, de ez nem megy akárhogyan. Pál mit mond magára? „Krisztussal együtt keresztre vagyok feszítve: többé tehát nem én élek, hanem Krisztus él bennem”

Ahogy a régi fordítás: élek többé nem én, hanem él bennem a Krisztus.

Kedves Testvéreim! Óriási tanítás és óriási erőforrás kell, hogy legyen ez a mondat. Mert mi emberek, pontosan azért mert törvényben, szabályokban, kézzelfogható matériákban és nagyon gyakran nem a lélek dolgaiba kapaszkodva éljük az életünket, észre sem vesszük azt a változást, ami bekövetkezett bennünk akkor, amikor újjászülettünk.

Mert én hiszem, hogy valamennyiünkkel megtörténik ez a csoda, és a lélek talán meg is tisztult, csak a test nem veszi észre. Az elménk, az agyunk, ez a bonyolult biológiai, kémiai rendszer egyszerűen nem képes alkalmazkodni az isteni normákhoz. És épp ezért továbbra is úgy dolgozik, emberi módon gondolkodik, nem érezve meg azt, hogy lélek által már megtörtént a csoda. Egyetlen egy mód van erre, hogy ha az agyunkat, mondjuk így: újra programozzuk. Újra gondolunk mindent, megértetjük vele, tudatosan, és logikusan, hogy annak az előző világnak, annak az előző életnek meghaltunk.

Kedves Testvéreim! Én nagyon sokáig gondolkodtam azon, hogy mi is az a megtérés. Most leginkább ahhoz tudnám ezt hasonlítani, mint amikor a bonyolult elektronikus rendszerek végzik a munkájukat, de nem bírnak kitörni egy munkafolyamatból. Mint a számítógépre gyakran azt mondjuk, hogy lefagynak. Vagy amikor egy új programot föltelepítünk egy gépre, és azt mondja, hogy ahhoz, hogy ez az új program érvénybe lépjen, újra kell indítani a rendszert. Ki kell kapcsolni, és be kell kapcsolni újra a gépet. Ha nem működik másként, úgy érezzük, hogy a tévének a távkapcsolója nem engedelmeskedik – nekem otthon a nagyon bonyolult tévémen is egyszerűen kikapcsolom, bekapcsolom, és azután csinálja a dolgát.

Az emberi aggyal is valahogyan ezt kellene csinálnunk. Egy pillanatra kikapcsolni és visszakapcsolni, hogy az új játékszabályokat, az új gondolkodásmódot, az Isten által a lelki újjászületésből adódóan, mondjuk így, a feltöltött bibliai programot – el tudja indítani önmagán.

Kedves Testvéreim! Óriási dolog, hogy erre rájöjjön az ember. Mert először is, ha ez megtörténik, akkor megszűnik az a folyamatos megfelelni vágyás. Mert a szabályok, a törvények mire tanítanak minket? Hogy felelj meg a törvény szabályainak! Tartsd be, légy olyan!

És persze lehet görcsösen, szánkat összeszorítva engedelmeskedni a Tízparancsolatnak, vagy akár Mózes minden törvényének. És le lehet élni úgy egy életet, hogy az ember összeszorított foggal, rettegve attól, hogy mi lesz, ha mégsem sikerül megtartani egy parancsolatot, éli az életét. És lehet egy újfajta gondolkodást egy újraindulás után elsajátítani, ami azt jelenti, hogy nem azért vagyok jó, mert félek a büntetéstől, nem azért vagyok jó, mert be akarom tartani a szabályokat, hogy hátha az Isten akkor majd jobban szeret engem. Hanem jó vagyok, mert ez a lényegem. Jó vagyok, mert Az, Akit képviselek, az Isten is jó volt hozzám. Jó vagyok magáért a jó cselekedetekért. Jó vagyok azért, hogy a világnak meg tudjam mutatni, hogy lehet így élni. Sőt, hogy igazából így érdemes élni.

Kedves Testvéreim! Sokat beszélünk ebben a világban, hogy jót tenni magáért a jó cselekedet öröméért. De gondoljatok csak bele, hogy vajon hányszor előfordul velünk az, hogy miközben látjuk, hogy valaki jót tesz, azon gondolkodunk: hogy persze, azért adott adományt, mert leírta az adójából. Azért segített valakin, mert majd viszont segítséget vár. Vagy hogy a tévé, a rádió kimenjen és bemutassa, hogy ő milyen jó ember. Ez a zsidó farizeus gondolkodás.

Őróluk mondja Jézus, hogy amikor adományt adtok, akkor ne küldjetek kikiáltót magatok előtt, ne hirdessétek látványosan, hogy most adtok, hanem szépen, csendben tegyétek a dolgotokat és csúsztassátok adományotokat az Istennek vagy a szegényeknek.

A krisztusi módon, az újjászületett módon jó ember, az tud csendben adakozni, csendben szolgálni, anélkül, hogy belesavanyodna abba, hogy esetleg nem jön az elismerés.

Mert Kedves Testvéreim, legyünk őszinték, a mi teljesítmény orientált világunkban elvárjuk azt, ha mi jót teszünk, akkor dicsérjenek meg érte. És ez nagyon sokszor a lelkipásztor felé is érkezik kritikának: hogy hát mi megcsináltuk azt amit mondott, meg sem köszönte. Könnyen előfordulhat. De ha a köszönetért teszünk valamit, ha az elismerésért teszünk valamit, akkor szükséges nékünk újonnan születni. Szükséges megtanulni újra kezdeni, és újra gondolni az életünket, mert akkor még mindig egymásra való tekintettel, a törvényre való tekintettel élünk és nem az Istenre való módon.

Éppen ezért, Kedves Testvéreim, én úgy gondolom, hogy nagyon fontos a páli levélnek, a Galatákhoz írott levelének ez a szakasza a második részben, a 15-től a 21 versek közötti szakasz, ami rávilágít, hogy mi az a megtérés. Amikor tudunk a világtól függetlenül jók lenni. Amikor nem azt kérdezzük meg, hogy vajon mit szólnak hozzá mások. Amikor nem a mérlegelés, hogy megéri, nem éri, hanem azt mondjuk, hogy mi már úgyis meghaltunk, a mi életünk, már úgyis oda van adva az Úristennek. Hát miért ne tennénk jót?

Tudjátok, nagyon szeretem ezt a képet. Talán az én katolikus nagymamámnak köszönhető, hogy amikor Krisztus fent van a kereszten, olyankor, és mindig olyankor, amikor egyedül vagyok, ezon gondolkodom, hogy mi járhatott az ő fejében? Hogy mi járna az enyémben, ha már oda vagyok szegezve? Persze Őneki megvolt az elvi lehetősége, hogy lejöjjön, de ő tudta, hogy nem akar lejönni.

Kedves Testvéreim! A halál előtt egy pillanattal hát nem mindegy?

Akkor akár már jót is tehet az ember. Akkor már úgy sem lesz következő pillanat, úgy sem a jövő hasznát lesem. Hiszen azt mondom, hogy nincs jövőm.

Hát ezt jelenti a megtérés, ezt jelenti a Krisztusnak adott élet. Emberként a saját jövőmről lemondok. A Krisztus jövőjét építem e világban. Nem az én holnapi ételem, italom számít, hanem a Krisztus ügyének a holnapi terjedése. Ez volt a vértanuknak az igazsága, amikor készek voltak meghalni, fölvállalva a hitüket. Mert azt mondták: de hát mi már ott a Krisztussal meghaltunk, mit számít, hogy most hogy van-e még egy óránk, egy percünk, egy évünk? Ugyan kérem! Nem a miénk, az már mind mind az Istené! Azért már mind mind az Isten fizetett meg!

És Kedves Testvéreim, ebben volt, és ebben lehet az egyház ereje, ahogyan az elmúlt évezredekben, a jelenben és a jövőben is. Ha rájövünk arra, hogy a keresztyén ember, az újjászületett ember hozzáállása az, hogy nekem már csak múltam van, mert a jelenem és a jövőm a Krisztusé. A feladatom, az életem, az hogy hirdessem az ő dicsőségét, és azt, hogy nem a törvény, ami megtartott engem, hanem az, hogy fiává fogadott az Isten. Ámen!

Gyertek, imádkozzunk!

Mennyei Édes Atyánk! Köszönjük néked a te tanításodat, amely újra meg újra közelebb hozza a mi elménkhez is azt, hogy mit is jelent az újjászületés, a kiválasztottság. Hogy hogyan éljünk a Te törvényed szerint, de nem a törvény, hanem hitünk által. Hogy nem a cselekedetekből, hanem a Te kegyelmedből igazulunk meg.

Mindenség Istene, köszönjük néked ezt a tudást, s a reményt. Hogy életünk minden pillanatában van remény arra, hogy újra kezdhetünk, hogyha eltévelyedtünk, hát ismét újjászülethetünk a Te lelked által, a Te kegyelmed szerint. Mindenség Istene, áldj meg minket és őrizz minket, hogy járjunk bölcsen az életnek útján. Hogy fogadjuk el és tartsuk be a törvényt, de nem azért, mert erővel kell visszatartani magunkat, hanem azért mert jöjjünk rá, hogy nekünk múltunk van, de jelenünk, s jövendőnk csak is Tiéd, s a Te szent Fiadé, az Úr Jézus Krisztusé lehet.

Engedd hát, hogy felmutassuk őt életünkben, hitünkben, szavainkban és cselekedeteinkben egyaránt. És taníts minket imádkozni úgy, ahogy Ő tanított minket, ekképpen.

Mi Atyánk, aki a mennyekben vagy, szenteltessék meg a te neved, jöjjön el a te országod, legyen meg a te akaratod, amint a mennyben, úgy a földön is; a mindennapi kenyerünket add meg nékünk ma,és bocsásd meg a mi vétkeinket, miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek; és ne vígy minket kísértésbe, de szabadíts meg a gonosztól; mert tied az ország, a hatalom és a dicsőség mindörökké. Ámen.

Az Istennek békessége, amely minden emberi értelmet felülhalad, meg fogja őrizni szíveteket és gondolataitokat az Úr Jézus Krisztusban. Ámen.