 Komolló falu Háromszéken, egészen pontosan Alsóháromszéken, Sepsiszék és Orbaiszék határán, a Feketeügy folyó jobb partján fekszik, Sepsiszentgyörgytõl mintegy 10 km távolságra délkeletre. A Feketeügy azért Feketeügy, mert felsõ folyása mentén, Gyimesfalván az árterületén egy tõzegláp van, amikor kiönt, akkor koromfekete vizet hoz magával. A történelem századai során alkotott már egy községet a szomszédos Réttyel és Szentivánlaborfalvával, és volt idõ, amikor önálló községként szerepelt. A legutóbbi területrendezés (az 1968-as, a magyarságnak oly sok gondot okozó megyésítés) alkalmával Rétyhez csatolták, illetve beolvasztották, megvonva önálló település státuszát, eltüntették a térképrõl. Az emberek lelkébõl azonban nem lehet a múltat egyetlen tollvonással, térképek önkényes átrajzolásával eltüntetni. Komolló megmaradt, és tovább élt népében, egyházában, iskolájában. Jelenének hite, székely népének szorgalma adja meg a reménységet számunkra, hogy még hosszú idõn keresztül élni is fog.
A település gyökerei  A település múltja messze visszanyúlik a honfoglalás elõtti korba. Kr. u. a II. század végére helyezik a történészek annak a római helyõrségnek (castrumnak) az építését, amelynek nyomai még ma is megtalálhatók a falu alsó határában. Bár ma már csak az egykori vizesárok nyomai, valamint az erõdítmény földhányása látható, Orbán Balázs a „Székelyföld leírásá”-ban még ennél sokkal többet mutat be nekünk. A mû születésekor még láthatóak voltak a vár alapjai, sõt Nagyvárat, vagy, ahogyan Orbán Balázs nevezi, a Várhegyet az egykori várfal kötõanyagának a törmeléke borította. Az idõsebbekben még élt az egykori várfal emléke, amint ölnyi magasan kiemelkedett a földbõl. A Brassó-Ojtoz országút építésekor azonban a várfalat lerombolták, annak köveit az út alapozására felhasználták. Az élelmes komollóiak próbálták menteni a menthetõt, házaik alapjába, vagy kõkerítéseik számára maguk is bõséggel hordtak el a vár köveibõl. Ma már csak Dombora József portáján láthatóak az egykori dicsõ erõd kövei.
 A falu neve is a várhoz kötõdik. A legenda szerint a várat egy Camillus (Kamélusz) nevû római fõtiszt építtette, azzal a céllal, hogy a Rétyi Nyír mentén húzódó utat (az õ korában még ott, a völgyben vonult el a fõ út, csak a XIX. második felében került most is ismert helyére), melyet a helybeliek még mindig Vásáros útként ismernek, a magaslatról ellenõrzése alá tudja vonni.
Orbán Balázs leírja, hogy a vár környékén nagy mennyiségben találtak római érméket. Vízvezetõ csövek (egykori római aquaduct maradványai) megtalálásáról is ír, és azt a következtetést vonja le, hogy nemcsak vár, és benne helyõrség létezett itt, hanem település (colonia) is. A vár környékén ásatások is folytak, az itt feltárt régészeti leletanyagot a Székely Nemzeti Múzeum õrzi. A református egyházközség rövid története A falu lakosságának mintegy 90%-a református vallású, a falu egyetlen temploma is a kálvinista felekezeté. Hogy a gyülekezet mikor vette fel a református hitet, arról adatok hiányában legfeljebb feltevésekkel élhetünk. Bizonyára Sepsiszentgyörgy református hitre térésével egy idõre tehetõ a közeli kicsiny faluban is a reformáció tanainak elterjedése. A közeli város a múltban is, a jelenben is nagy hatással van az árnyékában nyugvó kistelepülésekre.  Az egyházközség legrégibb írásos dokumentuma az 1760-as anyakönyv „Nemzetes Sylvester Antal uram azon nemes ecclesia curatoranak és Tiszteletes Fazakas Gábor uram actualis predicatornak idejébõl.”
Az anyakönyv szerint a település lakosságának derékhadát a Kerestély, Sylvester, Szász, Kiss, Nagy családok alkották, leszármazottaik ma is élnek a faluban. A templom elsõ írásos említése 1798-ból maradt fenn, amikoris egy vizitáció jegyzõkönyvében benne foglaltatik, hogy „vagyona a Komolló-i ecclesianak temploma a falu felett a hegyen, észak felõl, mely hegyet a templom hegyének is hívnak a falu közepe táján. Vagyon a templom elõtt fa harangláb.” A jegyzõkönyvben említett fa harangláb helyett Sylvester Antal helyi birtokos 1824-ben kõbõl tornyot építtetett. Hogy a templom mikor épült, arról nincs adat. Egy 1851-ben kelt, Bíró Sándor akkori lelkipásztor által írt jegyzõkönyv szerint a templom renoválása almával annak küszöbkövén 1312-bõl való feliratot találtak. Ugyancsak Bíró Sándor jegyzi meg, hogy a templom renoválására annak régisége miatt volt szükség. A templomot ekkor hosszabították meg 4 méterrel, annak kijáratához a portikus (elõterem) is ekkor épült. A jelenleg is használt padok is ekkor készültek, Páljános Zsigmond asztalos munkái. 1891-ben egy földrengés annyira megrongálja a templomot, ahogy nagymérvû javításra szorulna. A gyülekezet anyagi nehézségei miatt a javítást egyre halasztják, 1902-ben a hatóságok rendelik el a templom bezárását, annak omlásveszélyes volta miatt. Az istentiszteletek a felekezeti iskolában tartják. A templom megromlott állapota a faluközösség adakozókedvét nagymértékben megnöveli. A templom javítására szervezett gyûjtés után elkezdõdik annak újjáépítése. A begyûlt összeg nagyságát ismerve határozzák el, hogy a szószék fölé koronát csináltatnak. Szerzõdést kötnek a Ciofler testvérekkel egy teljesen új orgona készítésére. A templomban orgona már 1820 elõtt volt. Ezt az bizonyítja, hogy a jegyzõkönyvek tanúsága szerint ebben az esztendõben Kerestély István és neje az orgonát megjavíttatták, és a gyülekezet ezt használta 1875-ig. Ekkor Stefán József egy négy változatú orgonát épít, melyet 1906-ig, a Ciofler testvérek orgonájának elkészültéig használnak. 1906-ra elkészül a templom is, jelenleg is ismert alakját magára öltve. A templom tornyában két harang van. A nagyobb az elsõ világháborúban elrekvirált helyett közadakozásból öntetett 1926-ban, a kisebbet az 1848-as forradalomba vonultak helyett „Kerestély István és neje Szász Anna a komollói ev. Ref ecclesia számára öntette 1852.-ben”, ahogyan arról felirata is tanúskodik.  1919-ben az egyházközség felekezeti iskolát nyit. Ezt a világháború után a magyarság számára keserû új helyzet követeli meg, az állam ugyanis nem garantálja a magyar oktatást. Az újonnan indult iskolást, Erdélyszerte sok más társával együtt megpróbálják ellehetetleníteni, és bezárni. Ennek ellenére az iskola él és gyarapodik. Az 1923-1924-es tanév kezdetén rétyi tanulók is szerettek volna beiratkozni. Beiratkozási kérelmüket az iskola amúgy is túlzott létszámával indokolva (54 tanuló iratkozott be) a presbitérium kénytelen volt visszautasítani. Ekkor döntöttek arról is, hogy nagyobb iskolaépületrõl kell gondoskodni. A hatóságok támadásai az iskola ellen nem lankadnak. Egy 1933-ban tartott vizsgálat alkalmával a tanulók közül Maksai árpádot, Maksai Jánost, Kerestély Borbálát, Szász Ferencet, Szász Irmát, Szász Amált, Serestert Margitot, Módi Györgyöt, Módi Katalint, Szász Domokost román származásúnak nyilvánítják, és követelik áthelyezésüket az állami, román tannyelvõ iskolába. Ezzel az indokkal román tanító kerül a faluba, akinek egyetlen feladata a román származásúnak nyilvánított tanulók beírása naponta a hiányzók közé. A „románok” ugyanis továbbra is a felekezeti iskolába jártak, annak ellenére, hogy az állami iskolából való hiányzás miatt a hatóság büntetéseket szabott ki, melyeket csak hosszas utánajárás által lehetett eltöröltetni.
1937-38-as tanévben a vizsgáztató hatóságok a diákok csaknem mindegyikét elbuktatták, és emiatt átírták az állami iskolába, így ellehetetlenítették a felekezeti iskolát. 1941-ben megépül az új lelkészi lakás, a régit mint kultúrházat használja a faluközösség. A kollektivizálás, kommunizmus jöttével az egyházközség élete egyre nehezebbé válik, megfosztják erdõ- és földbirtokától, a kultúrház is átkerül a Vörös Traktor Kollektívgazdaság tulajdonába. A nehéz évtizedeket átvészelve az egyházközség a forradalom után kezdi meg harcát eltulajdonított javai visszaszolgáltatásáért. Visszaszerzi szántóföld és erdõvagyonát, majd 2003-ban a kultúrházat is. Visszaszolgáltatásra vár még 5 hektár szántó... Forrás: http://komollo.fw.hu  
|
Kezdőlap 
