Hol van Sóly?

Veszprém és Várpalota közt a Séd völgyében a 8-as számú főút mellett. Ismeretlenségbe burkolózva, mégis történelmünk központjában…

12 tény mi fontossá teszi Sólyt.

1. Itt haladt át a Fehérvár felé menő egyik római hadi út, melynek hídja a Séd patakon mindmáig áll.
2. Itt őrizték István herceget, míg a Vecellin vezette bajor és sváb lovagok legyőzték Koppány hadait.
3. Ezt a falut emelte udvarnagyi rangra és itt emeltette fogadalmi kápolnául a mai református templomot István fejedelem.
4. Itt jelölte ki I. István „a király” 1009-ben a Veszprémi püspökség határait.
5. 1181-ben itt keltezték III. Béla írásbeliséget elrendelő okiratát.
6. Itt húzódott a török végvári rendszer határvonala.
7. A valamikori borvidék bor volt egyedüli konkurencia a somlai borok számára a Dunántúlon.
8. Itt húzódott a Margit vonal, melynek az orosz elorenyomulást kellett lassítania, és megállítania lehetoség szerint.
9. Itt található az ország legöregebb, magyar építésű, falusi kistemploma – Sólyi Református Templom.
10. Itt állították fel a világ legnagyobb fából készült kardját Koppány és István csatájának emlékére.
11. 1997 óta itt rendezik meg a Sólyi Szent Kard fesztivált.
12. Itt alakult meg 2005 március 14.-én a Sólyi Virtuális Református Gyülekezet.

Persze a falu valódi értéke lakóiban rejlik, azokban a családokban, akik évszázadok óta megőrizték hangulatát, egységét, akik szeretetüket áldozatos munkájukban kifejezésre juttatva, mindmáig biztosítják a lehetőségét annak, hogy az idelátogató ne csak a magyar történelembol, de a magyaros vendégszeretetből is ízelítőt kapjon.

Számunkra azonban e hely még ennél is többet jelent, jelkép, mely emlékeztet, hogy voltak magyarok, már az 1000 éves államiságot megelőzően is, és a mi feladatunk tenni róla, hogy legyenek a mai társadalmi rendszerek felbomlása után is.

Épp ezért, mi nem állhatunk meg őseink vallási történelmi hagyományai felett, nem elég méltatni és múzeumokban konzerválni azokat, nekünk fel kell venni az osök „igáját”, hinni kell őseink hitét és tenni kell amit ők is tennének helyünkben.

„ecclesia semper reformanda” az Egyháznak mindig meg kell újulnia, és mindig a gyökerektől – ezt tesszük mi is, vissza térünk a forráshoz, eltöltekezünk vele és bátran indulunk az élet mai harcai elé!