1 szazalek
2017. August 19.

Á l d á s ! B é k e s s é g !

Isten hozott a Sólyi Virtuális Református Egyházközség honlapján

istentisztelet
  readKezdőlap arrow Hitvallásunk arrow Vallási kifejezések
 

Bölcsen viselkedjetek a kívül állók iránt, a kedvező alkalmakat jól használjátok fel. (Kol4 5)

Kezdőlap
Hírek
Programajánló
- - - - - - -
Írott prédikációk
Hallgatható prédikációk
- - - - - - -
Hitvallásunk
Gyülekezetünkről
Templomról és Sólyról
Biblia magyarázatok
Bibliai térképek
Eredményeink
- - - - - - -
Magyar Értékeink
Verstár
Értékmérő
Segitség
Irott predikációk --

 

 

 

 

Vallási kifejezések PDF Nyomtatás E-mail
2005. December 02.

Adakozás, adományok: része az istentiszteletnek; az őskereszténységtől kezdve a hívek önkéntes adománya, egyházi célokra, pénzben vagy természetben.

Advent: várakozás Krisztus eljövetelére, megszületésére. A Karácsony előtti négy hét.

Adventi népi hagyományok: az adventölés (adventi kántálás) és az adventi szálláskeresés. Utóbbi azt a karácsonyi mozzanatot idézi, mikor a szent szülők, József és Mária szállást kerestek Betlehemben, ahol édesanyja megszülheti fiát, Jézus Krisztust.

Agapé: szeretetvendégség; azt idézi, hogy az egyház első időszakában a hívők egyazon asztalt ültek körül, egymás iránti szeretetük kifejezéseképpen. A görög agapao szó szeretetet, nagyrabecsülést jelent.

Agenda: liturgikus cselekmények könyve. A latin szó jelentése: teendő. A karthágói zsinaton, 390-ben agendának mondták a szentmisét. A szertartások szövegét tartalmazó könyvből a XVIII. században fejlődött ki a rituálé. A protestáns egyházakban a templomokban végzett szolgálatok kézikönyve.

Ágostai hitvallás: az 1530-as augsburgi birodalmi gyűlésen előterjesztett legjelentősebb evangélikus hittételek gyűjteménye. Az evangélikus (lutheránus) egyház alapvető hitvallási irata.

Áldás: megáldás, az isteni erő és ajándék továbbadása, közlése. Protestáns egyházakban az Úrvacsora vétele.

Áldozás: a katolikus és az ortodox egyházakban a misének a kánont követő, a Miatyánktól a zárókönyörgésig tartó része. Az Eucharisztia vétele; szentáldozás.

Áldozat: az istentisztelet legnagyobb cselekménye. Katolikus és ortodox egyházakban a szentmise.

Áldozó: 1. aki áldozatot mutat be; 2. aki magához veszi az Eucharisztiát.

Áldozócsütörtök: Jézus Krisztus mennybemenetelének ünnepe, negyven nappal Húsvét után. A katolikus egyházban a kötelező húsvéti áldozás végső határa.

Alfa és omega: a görög ábécé első és utolsó betűje; Jézus Krisztusra vonatkoztatva, Ő a kezdet és a vég.

Anglikán egyház: az evangélikus és református egyházak mellett a protestantizmus harmadik, mérsékelt ága. VIII. Henrik király egyházszakadásával kezdődött (1529) és Thomas Cranmer érsek reformátori tevékenységével teljesedett ki. Az anglikán egyház feje a mindenkori király. Angliában államegyház, másutt területenként önálló.

Angolkisasszonyok: római katolikus nevelő női szerzetesrend; jelentős szerepet játszott a magyarországi oktatásban is.

Angyalok: tiszta szellemi lények; a szó a görög angeloszból jön, értelme: küldött. Az angyaloknak személyük, értelmük és szabad akaratuk van, de testük nincs. A katolikus egyház felfogásában az üdvözült tiszta szellemek, szemben az elkárhozott tiszta szellemekkel, az ördögökkel. Az angyaloknak rangsoruk van, például Gábor (Gábriel) és Mihály főangyal, azaz arkangyal. Az Ószövetségben angyalok, őrangyalok, szeráfok, kerubok szerepelnek.

Antikrisztus: Krisztus ellen fellépő személy, aki majd az utolsó időkben sátáni hatalommal fejti ki egyház- és hitellenes tevékenységét, és akit Krisztust győz le, második eljövetelekor.

Antitrinitáriusok: Szentháromság-tagadók, akik többnyire tagadják Krisztus istenségét is. A reformáció idején Svájcban Szervét Mihály fogalmazta meg az unitárizmust; ezért Kálvin Genfben eretnekként halálra ítélte. Magyarországon, pontosabban Erdélyben Dávid Ferenc volt az unitárius vallás alapítója. Szentháromság-tagadó keresztény közösségek a mormonok, Jehova tanúi, a Christian Science-mozgalom.

Anyaegyház: régebben egy-egy terület első egyházközsége, amelyből további misszionálás történt. Ma egy vagy több filiával bíró plébánia, illetve protestáns egyházközség.

Anyakönyv: a Trienti Zsinat 1563-ban rendelte el, hogy az egyházközségek anyakönyvet vezessenek a megkereszteltekről és a házasságot kötöttekről, majd 1614-ben a bérmáltak, illetve konfirmáltak és a halottak anyakönyvét is bevezették. A történelmi egyházak mindegyike vezetett és vezet anyakönyveket. Magyarországon 1895. október 1-jéig csak egyházi anyakönyvek léteztek; ezek hivatalos állami okiratoknak számítanak.

Apáca: ünnepélyes örök fogadalmat tett szerzetesnő a katolikus és ortodox egyházakban; a szó latin abbatissa, apátnő kifejezésből származik.

Apát: az V. századtól katolikus szerzetesrendek kolostori elöljárója. A világi papok közösségei, a társaskáptalanok élén is apát állt. Több apátság által alkotott kongregáció elöljárója a főapát. Magyarországon a pannonhalmi bencés apát - 1514-es pápai jóváhagyás alapján - a főapát címet viseli, és saját területén püspöki joghatóságot gyakorol. (A pannonhalmi apátsághoz tartozik néhány környező plébánia, továbbá Tihany kolostora).

Apátság: szerzetesi közösség, amelynek élén az apát áll; saját kormányzási és vagyonkezelési joghatósággal rendelkezik. Alapítása a Szentszék, a római kúria joga.

Apokrif iratok: a mai katolikus szóhasználatban azok a zsidó és keresztény írások, amelyeket soha, még átmenetileg sem tekintettek kánoninak. A protestáns kánonból kihagyott szent könyvek.

Apokalipszis: a Jelenések Könyve a Bibliában. Az apokaliptikus művek tartalma a jövendőt feltáró látomások sorozata, átszőve erkölcsi intésekkel és buzdításokkal.

Apokalipszis lovasai = a Jelenések Könyvében szereplő négy lovasalak, a Halál, a Pestis, az Éhínség és a Háború jelképei.

Apostol: az Újszövetségben, szoros értelemben, Jézus 12 tanítványa; tágabb értelemben hozzájuk számít Szent Pál és Szent Barnabás is.

Apostoli adminisztrátor: a pápa nevében kormányzó főpap.

Apostoli áldás: pápai áldás.

Apostoli csók: a protestáns egyházakban a legmagasabb szolgálattevő csókkal köszönti az érintetteket, egyházi tisztségviselők avatása, szentelése alkalmával.

Apostoli helynök: apostoli vikárius.

Apostoli hitvallás: a Hiszek egy Istenben kezdetű imádság, latin nevén: Credo.

Apostoli királyság: Szent István államát ruházták fel ezzel a jelzővel a XI. század végén a király életrajzírói. Mert ô is előzmény nélkül való a magyar történelemben, mint az apostolok az egyházban, és István király az Apostoli Szentszékkel együttműködve teremtette meg Magyarország egyházszervezetét.

Apostoli nunciatura: pápai követség, a Szentszék diplomáciai képviselete; a XVI. században alakult ki.

Apostoli Szentszék: a pápa és a római kúria összefoglaló neve.

Apostoli szukcesszió: a katolikus és az ortodox egyházakban az apostoli jogfolytonosság, amely a püspökszenteléssel adatik tovább. A protestáns egyházakban megszakadt.

Aposztázia: szoros értelemben a papság vagy szerzetesség elhagyása; tágabb értelemben hittagadás.

Apoteózis: az ókorban kiváló emberek istenné magasztalása.

Arianizmus: az Arius alexandriai pap (IV. század) által alapított eretnekség, amely szerint a Fiú nem egylényegű az Atyával.

Ároni áldás: Áron az első ószövetségi zsidó főpap, Mózes bátyja és segítőtársa. A nevéhez fűződő áldás szövegét Luther és a reformátorok tudatosan használták. A katolikus liturgiában nem honosodott meg, csak néha tűnik fel, például Assisi Szent Ferencnél. Áldjon meg az Úr és oltalmazzon! Ragyogtassa rád arcát az Úr és legyen hozzád jóságos! Fordítsa feléd arcát az Úr és szerezzen neked üdvösséget!

Ateizmus: istentagadás, istentelenség.

Áteredő bűn = eredendő bűn: teológiai szakkifejezés, az első embernek mint az egész emberiség képviselőjének bűne, amely mint kegyelem nélküli, bűnös állapot, minden emberre átszáll.

Átlényegülés: katolikus és ortodox teológiai szakkifejezés, azt a változást jelöli, ami a kenyérben és a borban végbemegy, amikor a pap a felajánlott kenyér és bor fölött Jézus Krisztusnak az utolsó vacsorán elmondott szavait ismétli meg: Ez az én testem, ez az én vérem, aminek hatására a kenyérből Krisztus teste és a borból Krisztus vére lesz.

Babba Mária: a Boldogságos Szűz, a Szép Szűz Mária neve a székelyek között, főként a gyimesi völgyben.

Baptizma: az ősegyházban és több mai egyházban gyakorolt keresztelési forma; alámerítés.

Biblia: a Szentírás görögből átvett, meghonosodott kifejezése. Két része: Ószövetség vagy Ótestamentum és az Újszövetség, vagy Újtestamentum; a zsidó és a keresztény vallások által szentnek, isteni sugalmazásra írott könyveknek a gyűjteménye.

Bibliafordítás: az Ószövetség és Újszövetség eredeti héber, illetve görög szövegének lefordítása más nyelvekre akkor vált szükségessé, amikor a héber holt nyelvvé lett, a görögöt pedig már nem használták a Nyugatrómai Birodalomban. Legrégibb magyar bibiafordítások a Károlyi Gáspár református (1590) és Káldy György (1626) katolikus. Azóta többször lefordították magyarra a Bibliát.

Bibliai nevek: a bibliai személy-, nép- és helységnevek a bibliafordításokban, az irodalomban, az egyházi szóhasználatban és a népnyelveken igen különböznek egymástól; használatuk körültekintést igényel.

Bibliakritika: a történeti-irodalomkritikai módszer alkalmazása a szentírási szövegekre; kritikán az igaz és a hamis megkülönböztetésének művészetét értve. Mint tudomány, az újkor gyümölcse.

Bibliatársulatok: a nemzeti nyelvű szentírásfordítások készítésére és terjesztésére alapított szervezetek. Egyaránt vannak katolikus és protestáns bibliatársulatok.

Bíboros: kardinális, legmagasabb katolikus egyházi méltóság, a pápa után.

Bíborosi kollégium: a bíborosok testülete a katolikus világegyházban. Tanácsadással és egyházkormányzati szolgálattal segíti a pápát; széküresedés esetén ez a testület választ új pápát.

Bizánci liturgia: az ortodox (keleti) kereszténység legelterjedtebb istentiszteleti rendje.

Boldogságmondások: az ókorban széles körben ismert irodalmi műfaj. Boldogok/boldog, aki... Az Ószövetségben a Zsoltárokban és a bölcsességi könyvekben fordulnak elő. Újszövetségi formájuk a nyolc boldogság.

Böjt: erkölcsi meggondolásból fakadó önmegtagadás, főként az érzéki élvezetektől való tartózkodás. Az önfenntartási ösztön megfékezése evésben és ivásban. Célja a lélek felemelése, a bűnbánat kifejezése. Valamennyi vallás törvényei között szerepel. A katolikus egyházban böjti nap minden péntek és hamvazószerda. A protestáns egyházakban a böjt nem kötelező, de a népi kegyességben máig élő hagyomány (nagypénteken és Úrvacsoravétel előtt).

Bűn: teológiai fogalom és vallástörténeti jelenség; az isteni törvényt sértő erkölcsi cselekedet.

Bűnbánat: a bűnök beismerése és megbánása.

Bűnbocsánat: Isten, Jézus Krisztus megbocsát az embereknek; a bűnbocsánat a hívő ember természetes kötelessége embertársai iránt.

Bűnvallás: a bűnök bevallása gyónással (katolikus), a gyülekezet előtt (protestáns).

Céholtár: középkori plébániatemplomokban olyan oltár, amelynek fenntartója, rendszerint az alapítója is valamelyik céh.

Célvédőszent: patrónus vagy patróna; szent, akinek egy céh a pártfogásába helyezte magát.

Címzetes apát: a katolikus egyházban ma egyházmegyés püspöknek adott kitüntetés. A címben elpusztult apátságok neve él tovább. Például Tempfli József nagyváradi megyéspüspök címe: szentjobbi apát.

Címzetes püspök: a XVI. század és a XX. század között kitüntetés; ma olyan katolikus püspök kapja, aki nem gyakorol joghatóságot valamely püspökség fölött.

Cingulus: a katolikus egyházban a papi ruházat egyik része, amely a római katonák kardot és tőrt tartó derékövének a mintájára maradt fenn. A cingulus 10-12 cm széles, rojtokban végződő öv, illetve széles és vastag anyagú szalag, amelyet derékra kötve viselnek. A színek a papi rangot jelzik: a papságé fekete, a püspöké és más egyházi méltóságoké viola, a bíborosé bíborszínű, a pápáé fehér.

Confessio: 1. hitvallás, 2. bűnvallás, 3. vallásfelekezet.

Cölibátus: papi nőtlenség, a római katolikus klerikusok önmegtartóztató állapota. A görög katolikus papok nősülhetnek, egyszer, felszentelésük előtt.

Cuius regio, eius/illius et religio: aki a vidék, azé a vallás is; a XVI-XVII. századi hitújítás jogi alapelve, amely szerint a földbirtokosok követelték maguknak a jogot, hogy a területükön élők vallását meghatározhassák.

Custodia: a ferences rendekben, főként a középkorban néhány kolostort magában foglaló kisebb rendi körzet, amelynek élén a custos állt. A szó latin, jelentése: őrség.

Cseh testvérek: a huszita mozgalom egyik ágazata.

Diakónia: eredeti értelmében a rabszolgáknak az étkezésnél végzett tevékenysége; ma szeretetszolgálat, intézményes szeretetszolgálat protestáns egyházakban.

Diakonisszák: egyes protestáns egyházakban a szeretet- és szociális szolgálatban, a gyülekezeti munkában tevékenykedő nők; a XIX. században elindult belmisszió egyik szervezett áramlata, amely hasonló a női szerzetességhez, tagjai fogadalmat tesznek és tartózkodnak a házasságtól. Ez utóbbi feltételtől több európai országban eltekintenek.

Diákonus: katolikus egyházi személyek; a misézésen és a gyóntatáson kívül minden egyházi feladatot végezhetnek. Nősülhetnek.

Dialektikus teológia: Karl Barth (1886-1968) svájci teológus protestáns teológiai irányzata; az Ige teológiája.

Diaszpóra: szórvány

Dogma: a katolikus egyházban tévedhetetlen hittétel, amelyet az egyházi tanítóhivatal a hitvallásokban, a zsinati határozatokban vagy a pápa ex cathedra kijelentéseiben fogalmazott meg.

Dogmatika: a katolikus teológia hittételekkel foglalkozó része.

Dómtemplom: római katolikus és evangélikus püspöki templom.

Ébredés: a megkeresztelt, de passzív egyháztagok élő hitre jutása; protestáns jellegű.

Ébresztő mozgalom: a XVII-XIX. századok protestáns megújulási mozgalma, amely bibliai alapon szembeszállt a felvilágosult racionalizmussal és az államegyházzal.

Ecclésia: egyház

Egzegézis: Szentírás - magyarázat.

Egyetemes zsinat: a katolikus világegyház püspökeinek gyűlése, amelyen a püspökök testülete az egész egyházra szóló legfőbb és teljes hatalmat ünnepélyes módon gyakorolja.

Egyház: 1. a keresztények szent és egyetemes közösség, 2. adott nemzetközi, nemzeti keresztény/keresztyén közösség.

Egyházatyák: protestáns tanítás szerint az egyház első tanítói, teológusai; katolikus felfogás szerint a VII. századig az egyház szent tanítói.

Egyházi címek:

A pápa megszólítása: Őszentsége, a bíborosé eminenciás, az érsek/püspök megszólítása főtisztelendő, hivatalos megszólításban excellenciás, az esperes, a plébános főtisztelendő, a kispap, felszentelése előtt tisztelendő. Ugyanez vonatkozik a görög katolikus egyházra is. Az apáca megszólítása tisztelendő, hozzátéve a rangját: házfőnök, tartományfőnök stb.

Magyarországon a református püspök főtisztelendő, a lelkész nagytiszteletű vagy tiszteletes.

Az evangélikus püspök főtisztelendő, a lelkész nagytiszteletű vagy tisztelendő (ez a belső egyházi használatban megszűnt).

Az unitárius egyházban a püspök megszólítása főtisztelendő, az esperesé nagytiszteletű, a lelkészé tisztelendő, esetenként nagytiszteletű. De falvakban szokás egyszerűen lelkész úrnak szólítani. A lelkész felesége tiszteletes asszony.

Egyházi év: nem esik egybe a naptári évvel. Kezdete advent első vasárnapja.

Egyházfi: protestáns egyházakban a templom és a lelkészi hivatal körüli teendők ellátását végző személy. A katolikus egyházban ennek leginkább a sekrestyés felel meg.

Egyházkelés: eredetileg a gyermekágyat elhagyó anya első útja, amely a templomba vitte; ma a megkeresztelt gyermek édesanyjának hálaadása és megáldása.

Egyházjog: az egyházi törvényekkel foglalkozó tudományág. A katolikus egyházban teljesen önálló tudomány.

Egyházkerület: a protestáns egyházakban több egyházmegyét magában foglaló terület; püspökség.

Egyházközség: az egyház alapsejtje, formái: anyaegyház, leányegyház, társegyház, szórvány egyházközség. Protestáns egyházakban gyülekezetnek is nevezik.

Egyházmegye: a katolikus egyházban több esperességet összefogó, nagyobb terület, egy püspök joghatósága alatt.

Egyházi tisztségek:

A római katolikus egyház szervezeti felépítése, illetve egyházi tisztségei:

A világegyház feje, Krisztus földi helytartója, a római pápa.

Következnek a bíborosok, aztán az érsekek/püspökök, a főesperesek, esperesek, plébánosok és káplánok. Az egyes országokban a legfőbb egyházi szerv a Püspökkari Konferencia, ennek elnöke, illetve a bíboros-prímás (e két tisztség gyakran egybeesik, de nem kötelezően).

A szerzetesrendek elöljárói a tartományfőnökök és a házfőnökök.

A protestáns egyházakban az egyházi tisztségek változatossága igen nagy és az egyházi típustól függő; általában két tisztségtípust különböztetünk meg egymástól: 1. lelkészi, 2. világi.

A magyarországi protestáns egyházakban a következő tisztségek léteznek:

a) lelkészek, püspök, egyházkerületi-, egyházmegyei főjegyző (püspök-, espereshelyettes) jegyző, számvevőszéki elnök; munkaágakat vezető osztályvezetők, előadók, országos, egyházkerületi és egyházmegyei presbiterek, esperes; gyülekezeti lelkész;

b) világiak: egyházkerületi főgondnok, országos-, egyházkerületi-, egyházmegyei-, egyházközségi felügyelő, gyülekezeti-, országos-, egyházkerületi-, egyházmegyei főjegyző (a felügyelő helyettes); jegyző; országos főpénztáros, egyházmegyei-, gyülekezeti pénztáros; gyülekezeti gondnok; országos-, egyházmegyei-, gyülekezeti jogtanácsos, presbiter.

Episzkopális egyház: püspöki vezetés alatt álló egyház; tiszta formában a római katolikus egyházban, az ortodox egyházakban létezik, a protestáns egyházakban, az amerikai egyházakban más szervezeti formákkal kombinálva is megtalálható egyházszervezet.

Esszénusok: a Krisztus előtti II. században kialakult zsidó szekta; fellelt iratanyaguk a maguk idejében világszenzációt keltettek.

Eucharisztia: a katolikus egyházban az Oltáriszentség, tágabb értelemben a szentmise. Protestáns egyházakban az Úrvacsora. evangélikus egyház = az ágostai hitvallás alapján álló protestáns egyház. Luther Márton tanait követi. A hit egyedüli forrásának a Bibliát tartja. Vallja a Szentháromságot, s hirdeti, hogy az ember a Szentlélek belső tanítása révén nyerheti el a hitet. Nem fogadja el a dogmákat, a szentek tiszteletét, de elismeri a keresztség és az Úrvacsora szentségét. Magyarországon 1848, illetve 1868 óta bevett vallásfelekezet.

A magyarországi evangélikus (lutheránus) egyház szervezeti és egyházkormányzati rendjét az 1996-os zsinat szabta meg. Az egyházi törvénykönyv megőrizte a püspöki tekintélyt, ugyanakkor megerősítette a presbitériumok kollektív testületi irányító szerepét; a lelkészek mellett fontos szerepet biztosít a világiaknak.

Istentiszteletünk formájában és tartalmában is a közös, kétezer-éves keresztény tradíciót hordozza. Az állandó alapelemek (Kyria, Gloria, Credo, Senctus, Agnus Dei) közösek mindazokkal, akik ezeket a 20 évszázadon keresztül csiszolódott, letisztult, kikristályosodott kincseket szintén használják. (Ifj. Hafenscher Károly)

Evangélisták: a négy evangélium szerzői Máté, Márk, Lukács és János.

Farizeus: a Törvényt betűkig megtartó zsidó kegyességi irányzat tagja. Átvitt értelemben álszent, képmutató.

Felügyelő: az evangélikus egyházban az egyház, az egyházkerület, az egyházmegye, a gyülekezet világi vezetője.

Fogadalom: 1. Isten segítségül hívásával elhangzó ígéret, elkötelezés, például a keresztségnél. 2. katolikus szerzetesi fogadalmak.

Fundamentalizmus: írásmagyarázati, közösségi irányzat, amely a Szentírás teljes szövegét betű szerint tévedhetetlennek tartja. A világi szóhasználatban a jelentése: merevség.

Gondnok: protestánsoknál a gyülekezet világi vezetője.

Görög katolikus egyház: ... sajátos helyet foglal el az egyetemes egyházon belül. Elnevezésünkben a »görög« jelző rítusbeli hovatartozást, nem pedig nemzetet jelent; a »katolikus« szó ugyanakkor azt jelenti, hogy az egyetemes egyház nagy egészének mozaikját színesítjük. Hazánkban így az egyház katolicitásának, egyetemességének megvalósulásához különösen hozzá tudunk járulni. Létünkkel ugyanakkor - a mások részéről nem mindig elfogadott - híd szerepét kívánjuk betölteni a katolikusok és az ortodoxok között. Gyökereink és rítusunk ugyanis a keleti egyházhoz kötnek bennünket - szertartásunk és egyházfegyelmi berendezkedésünk révén a pápai primátus elfogadásával viszont Rómához kapcsolódunk. (Ivancsó István)

A magyar görög katolikus egyházmegyét 1912-ben alapították, Hajdúdorogi Egyházmegye néven, amelynek a püspöki székhelye most Nyíregyháza.

Graduálé: 1. az oltár előtti lépcső-ének, 2. régebbi magyar protestáns énekeskönyv elnevezése.

Halleluja: Dicsérjétek az Urat! A Zsoltárok könyvéből vett szófordulat, amely az egyházi életben sokszínű formában jelenik meg.

Házasság: két különböző nemű ember halálig tartó testi, lelki kapcsolata. A katolikus egyházban szentség és felbonthatatlan. A protestáns egyházakban nem szentség.

Hegyi Beszéd: Jézus tanításainak legfontosabb összegezése Máté evangéliumában.

Heidelbergi Káté: a református egyház hitvallási irata.

Helvét Hitvallás: reformáció.

Himnusz: Istenhez, Krisztushoz és a Szentlélekhez forduló, emelkedett hangvételű ének.

Hugenották: francia protestánsok elnevezése; üldöztetésük után szétszóródtak a különböző európai protestáns államokban.

Ige: a második isteni személy, vagyis Jézus Krisztus, aki a Szentírás szerint testté lett Ige.

Inspiráció: katolikus felfogás szerint sugalmazás. Protestánsok: a Bibliának a Szentlélek által való ihletettsége, emberi közvetítés által.

Istentisztelet: katolikus felfogásban a vallásosság megnyilatkozása; a protestáns egyházak hitéleti gyakorlata. Noha egyes (anglikán, evangélikus) egyházakban misének nevezik, nem tévesztendő össze a katolikus misével, mivel lényegében térnek el. Az istentiszteletnek sokféle típusa van, akár a szertartás formáját (liturgia), akár az időpontját tekintve. A zsidó vallás követői a zsinagógákban folyó szertartásokat szintén istentiszteletnek nevezik.

Juriszdikció: joghatóság.

Kálvinizmus: a reformáció egyik ága, amely elsősorban Kálvin János nevéhez fűződik. A magyar reformátusok gyakran nevezik magukat kálvinistáknak. A kálvinizmus hatása az anglikán presbiteriánus egyházakra is kiterjedt.

Kánon: a görög szó értelme: zsinórmérték. A bibliai könyveknek a hagyományok által elterjedt gyűjteménye.

Karizma: a Szentlélek olyan ajándéka, amely a közösség szolgálatára szól. A görög szó értelme: kegyelmi ajándék.

Káté: katekizmus; a katolikus hitnek, mint tananyagnak a foglalata. A protestáns egyházakban a hitbeli ismereteket kérdés-felelet formájában dolgozták fel.

Kegyesség: a protestánsok felfogása szerint a hit és annak élet- és gyakorlatbeli megvalósítása. Katolikusok jámborságnak nevezik.

Kézrátétel: a kéz személyekre, tárgyakra való rátétele, áldásnál, szenteléskor.

Kiközösítés: exkommunikáció.

Kinyilatkoztatás vagy kijelentés: Isten akaratának, szándékainak, üdvtervének kinyilatkoztatása a Szentírásban, elsősorban Jézus Krisztusban, a természetben és a történelemben.

Kongregacionalizmus: a protestáns egyházszervezet ama formája, amelyben az egyházi hatalom birtokosai az egyes gyülekezetek.

Konfirmáció: a protestáns egyházakban a keresztség megerősítése, megfelelő oktatás után; a hit nyilvános megvallása konfirmáció istentisztelet keretében, 12-14 éves korban; az első Úrvacsoravétel alkalma, ami azzal a joggal jár, hogy a megkonfirmált fiatal immár keresztszülő lehet. A gyakorlatot a pietizmus vezette be, az a protestáns mozgalom, amely német földön bontakozott ki a XVII. században, s a hitvitákat elvetve gyakorlati keresztyén életet, a Biblián alapuló életvitelt hangsúlyozta.

A katolikus bérmálás lényegében különbözik a konfirmálástól, ez ugyanis a katolikus egyház hét szentsége közül az egyik: a növekedés szentsége. A bérmálás során a hívőt olajjal kenik meg (ez jelképezi az erőt, a szépséget és a felszentelést), majd a püspök kézrátétele nyomán hívő elnyeri a teremtő erőt, amely őt mint Krisztus tanúját, aki megtapasztalta a feltámadott Jézust, nagykorúvá teszi.

A keleti egyházakban a bérmálás szentségét a keresztséggel együtt szolgáltatják ki a papok a csecsemőknek; a római katolikus egyházban bérmálásban csak serdülő részesülhet - ha valaki felnőtt korban keresztelkedik meg, akkor nyilván akkor bérmálják meg -, és csak a püspök, illetve helyettese, megbízottja bérmálhat.

Korál: 1. katolikus egyházban egyházi népzene, 2. protestáns egyházi ének, protestáns egyházi zene (Schütz, Bach) alapeleme.

Lábmosás: Krisztus az utolsó vacsora előtt (nagycsütörtökön) megmosta tanítványai lábát. Ez az alázat és a legmélyebb alázatosság szimbóluma. Ennek emlékezetére a római katolikus egyházban a pápa minden nagycsütörtökön megmossa Róma legszegényebbjeinek a lábát. A szokást a püspökök is gyakorolják; hasonlóképpen egyes szabadegyházi közösségekben.

Lévita: 1. Lévi fiai, 2. a régebbi protestáns egyházi gyakorlat szerint az a kántortanító, aki a szórvány gyülekezetek minden egyházi szolgálatot elláthatott, kivéve a szentségek kiszolgáltatását.

Lutheránus Világszövetség: több mint száz evangélikus egyház nemzetközi szervezete, Genf központtal.

Metodizmus: a XVIII. században Angliában indult ébredési mozgalom, amely előbb függetlenné vált az Egyesült Államok területén, majd Angliában is önálló egyházzá szerveződött. A mozgalomnak erős szociális-társadalmi hatása volt az akkori Angliára. Főleg angolszász nyelvterületen terjedt el.

Metropolita: 1. a katolikus egyházban érsek, akinek joghatósága a sajátján kívül más egyházmegyékre is kiterjed. 2. az ortodox egyházban főpapi, egyházvezetői tisztség.

Mise: a felszentelt papsággal rendelkező egyházak áldozata.

Misszió: megbízatás az evangélium hirdetésére.

Mózesszék: a református templom hagyományos elnevezésű papi padja.

Nagyhét: a katolikus egyházi évben virágvasárnaptól húsvétig terjedő időszak; a nagyböjt utolsó szakasza. Nagycsütörtök az utolsó vacsora napja, amikor Krisztus az Oltáriszentséget rendelte. A keresztények a IV-V. század óta ünneplik. Nagypéntek Krisztus szenvedésének, keresztre feszítésének, halálának és eltemetésének napja; böjt és gyász, a kereszt imádásával. A református egyház legnagyobb ünnepe; Kálvin tanítása szerint Krisztus kereszthalála hozta el a megváltást. Nagyszombat estéje (húsvét vigíliája) a húsvéti örömünnep, a feltámadás kezdete. Húsvét: a feltámadás napja.

Napkeleti bölcsek: Máté evangéliumában maradt feljegyezve, hogy az újszülött Jézust napkeleti bölcsek látogatták meg.

Nemzeti egyház: olyan egyházi alakulat, amely nemzeti-népi alapokon szerveződött meg és önálló; a legjobb példa az ortodox egyházak, amelyek túlnyomórészt nemzeti alapokon alakultak ki és működnek; a protestáns egyházaknál ez vegyes formában jelentkezik.

Nők lelkészi szolgálata: protestáns egyházak gyakorlata, amely lehetővé teszi a teológiát végzett nők teljes jogú lelkészekké avatását, szentelését. Magyarországon ez a gyakorlat érvényesül a református és evangélikus, továbbá az unitárius egyházban és egyes szabadegyházakban. A katolikus egyház és az ortodox egyházak nem fogadják el.

Offertórium: 1. mise, az istentisztelet része, felajánlás, 2. perselypénz.

Ortodoxia: a szó a görög és latin nyelvekben igazhitűséget jelent. Legfőképpen az ortodox egyház jellemzője. A protestáns egyházakban, különösen a XVI. században az egyház tanításához való merev ragaszkodást jelentette.

Ortodox vallás: keleti (bizánci) liturgiát követő egyház, amely az 1054-es szakadás után különült el a római egyháztól. Élén 1453-ig, Konstantinápoly elestéig az ottani pátriárka állt. Azóta minden ortodox egyház országonként önálló, autokephal, saját egyházfővel. A Kárpát-medencében a románok és a szerbek többségükben ortodoxok. Nevezik a vallásukat görög keletinek, vagy óhitűnek is. Oroszországban a neve: pravoszláv egyház.

Magyarországon II. József császár türelmi rendelete, illetve az 1848-as törvények után lett elismert vallás. A trianoni békekötés után csak kis lélekszámú ortodox egyházközségek maradtak Magyarországon, közülük a románok a bukaresti, a szerbek a belgrádi, a bolgárok a szófiai, a görögök a konstantinápolyi patriárkátus főhatósága alá tartoznak. A mintegy 5-6 ezer hívet összefogó magyar ortodox egyház vezető testülete a Magyar Ortodox Adminisztratúra, amelynek főhatósága az Orosz Ortodox Egyház Patriárkátusa Moszkvában.

A ma is élő magyarországi ortodox egyházközségek templomaiban viszont folytatódik az istentiszteleti élet az egyetemes ortodoxia liturgikus hagyományai szerint, négy különböző nyelven. Az igét hat nyelven hirdetik. Az ortodox istentiszteleti rendszer egyébként nem sokban különbözik a katolikustól. A liturgikus nap az előző nap esti istentiszteletével kezdődik, majd a lenyugvási, az éjféli és a hajnali istentisztelettel, valamint a közbenső imaórákkal folytatódik, hogy az eucharisztikus istentisztelettel, a liturgiával fejeződjék be. (Ez utóbbinak a mise névváltozata az ortodoxoknál nem használatos.) A felsorolt szertartások mind templomi, nyilvános, közösségi istentiszteletek. Meg kell azonban megegyezni, hogy a napi liturgikus ciklust a maga teljességében csak a kolostorokban tartják meg, míg a parókiális templomokban a szokásos istentiszteletek: az esti és a hajnali, valamint a liturgia. Az összes alkalmat csak a nagyhéten tartják meg.

Jóllehet a keleti keresztényeknél a szerzetesi életforma úgyszólván kezdettől fogva elterjedt, hazánkban az ortodox egyháznak ma nincs egyetlen működő kolostora sem. Meg kell azonban említenünk, hogy a középkorban, valamint később is, Magyarországon is számos virágzó ortodox kolostor működött. Az utolsó - a Tolna megyei Grábócon - 400 évi fennállás után, csak pár éve néptelenedett el teljesen és alakult át lelkészséggé, illetve szociális intézménnyé. Az ortodox egyházban - a keresztény Nyugattal ellentétben - csak egyetlen szerzetesrend van, férfiak és nők számára. Mint egyetlen rend, természetesen nem visel megkülönböztető elnevezést. (Berki Feriz)

Ökuméne: világmindenség, a lakott Föld, ez a görög szó jelentése; a keresztény egyházak egységmozgalma jelképéül választotta.

Ökumenikus mozgalom: a protestáns egyházak korábbi kezdeményezései nyomán 1910-ben megindult mozgalom a keresztények/keresztyének egyesítésére, illetve a különböző hitelvek alapján való együttműködésre. 1948-ig főként a teológiai, szervezeti egyesülés lehetőségeit keresték, azóta a közös gyakorlati cselekvés összehangolását tartják legfőbb célnak. A mozgalom irányítására alakult meg 1948-ban az Egyházak Világtanácsa. 1961-ben csatlakozott a mozgalomhoz az orosz ortodox egyház, majd a második vatikáni zsinat (1962-65) után a katolikus egyház is kapcsolatot létsített az ökumenikus mozgalommal.

Papi liturgikus viselet: 1. a katolikus egyházban: karing, alba, miseruha, stóla, palást; 2. a református, az unitárius és egyes szabadegyházakban: palást; 3. az evangélikus egyházban: Luther-kabát.

Paramentumok: katolikus egyházban: liturgikus felszerelések, eszközök és ruhák. Protestáns egyházakban: úrvacsorai edények.

Parókia: a görög katolikus és a protestáns egyházakban lelkészlakás, amelyben helyet kap a lelkészi hivatal is.

Pátriárka: ortodox egyházfő.

Plébánia: 1. római katolikus egyházközség, 2. a római katolikus lelkész lakása és hivatala.

Plébános: római katolikus egyházközség élén álló pap. A görög katolikus pap megnevezése: parochus.

Perikópa: minden vasár- és ünnepnapra a kora középkor óta elrendelt ószövetségi, újszövetségi és apostoli levélbeli igék gyűjteménye.

Pietizmus: kegyességi irányzat, mozgalom, amely a XVII. században felváltotta az ortodox merevséget; a hitet, annak személyes megvallását és a személyes megtérést hangsúlyozza.

Pentateuchos: öt tekercs, Mózes öt könyve, tágabb értelemben Tóra.

Pogány: a nem zsidó és nem keresztény/keresztyén népek gyűjtőneve.

Predesztináció: eleve elrendelés; protestáns felfogás szerint a Szentíráson alapuló tanítás, amely szerint Isten az első bűneset előtt elhatározta minden egyes ember üdvösségre vagy kárhozatra jutását. Létezik radikálisabb felfogás is, a kettős predesztináció, amely ezt az isteni döntést a világ teremtése elé helyezi; a modern teológia nem helyez hangsúlyt rá. Katolikus felfogás szerint minden ember maga dönti el a sorsát, maga vívja meg a küzdelmét a hit és a hitetlenség, a bűn és az erények között. Isten azonban minden ember sorsát előre látja.

Presbiteriánus egyház: az az egyházszervezet, amely különböző presbiteriumi szinten gyakorolja az egyházkormányzást.

Rabbi: mester, héber nyelven; az egyes zsidó egyházi irányzatok írástudói, tanítói.

Református egyház: A magyar reformáció századának derekán, az 1560-as években kezdett önálló utakon indulni a hazai lutheri-evangélikus és kálvini-helvét hitvallású ág, amelyek a különbségek és a belső fejlődés mássága ellenére is történelmi sorsközösségben éltek egymással. A reformátusság hitvallásbeli egysége 1567-ben a Debreceni Zsinaton jött létre, amelyen a jelen lévő prédikátorok a II. Helvét Hitvallást és a Heidelbergi Kátét fogadták el egységes hitvallásuknak.

A református egyházalkotmány alapja a zsinat-presbiteri elv, amely szerint a fokozatos testületek elnökségében a lelkésszel együtt egy nem lelkészi állást betöltő egyháztag is helyet foglal. Ilyen kettős vezetés alatt állnak a hivatalos testületek: az egyházközség presbitériuma (lelkész és gondnok), az egyházmegyei közgyűlés (esperes és egyházmegyei gondnok) és egyházkerületi közgyűlés (püspök és egyházkerületi főgondnok). Az országos egyház legfőbb törvényhozó és kormányzó szerve a Zsinat, amelynek egyenlő számban vannak lelkészi és világi képviselői.

A református istentisztelet elképzelhetetlen a gyülekezet jelenléte nélkül, mert hitünk szerint az istentisztelet egyrészt a gyülekezet találkozása Istennel, másrészt Isten és a gyülekezet párbeszédének különleges alkalma.

A református egyházban két sákramentum van: a keresztség és az úrvacsora, amelyet istentiszteleti közösségben szolgáltatunk ki. Ezek azok a szentségek, amelyek Jézus Krisztus rendelésén alapszanak, van egy látható jel (víz, kenyér, bor), amelyek Krisztus értünk hozott áldozatára utalnak, s ez az a két szentség, amelyhez üdvígéret kapcsolódik.

A református önazonosság megőrzésében kettős kötődés erősíti a magyar reformátusokat. A 43 országba szétszóródott magyar hittestvérekkel való kapcsolattartásra a Magyar Református Egyházak Tanácskozó Zsinata szerveződött, míg a világ 70 milliónyi reformátusával a Református Világszövetség kapcsol össze. (Ifj. Fekete Károly)

Római katolikus egyház: híveinek számát tekintve a legnagyobb magyarországi keresztény vallásfelekezet. Alapítója Jézus Krisztus. Legfontosabb hittételei: a Szentháromságról, a teremtésről, a bűnbeesésről (eredeti bűnről), Jézus megváltó és egyházalapító szerepéről, Szűz Mária tiszteletéről és a túlvilági üdvözülésről szóló tanítás. Vallja, hogy Isten öröktől fogva létezik, mindenütt jelen van, mindenható lény, a világ teremtője és rendjének fenntartója. Isteni kinyilatkoztatások igazítják el a híveket a Teremtővel kapcsolatban, a Biblia, az apostolok és egyházatyák írásai, a zsinati határozatok.

Az egyház földi feje, Krisztus helytartója a római pápa, aki csalhatatlan. A világegyház központja a Vatikánvárosban működő Apostoli Szentszék. A pápa közvetlen munkatársai a bíborosok.

Szentségek: keresztség, bérmálás, Oltáriszentség, bűnbánat, vagyis gyónás, betegek szentsége, papi rend és a házasság.

A Szent István által alapított tíz egyházmegye jelenti a magyar katolikus egyházszervezet alapját.

1993 óta így épül fel a magyar katolikus egyházszervezet: négy érsekség, azaz főegyházmegye és tíz püspökség, vagyis egyházmegye.

Az Esztergom-Budapesti Érsekség Szent István alapítása - módosult határokkal. Az érsek 1394 óta Magyarország prímása. Ez nemcsak kitüntető cím, hanem az egyházi bíráskodásban harmadfokú joghatóságot is jelent. Az esztergomi érsekek közül régebben számosan, az utolsó száz évben pedig valamennyien bíborosok, akik a Bíborosi Kollégium - a római pápa tanácsadó testülete - tagjai.

Kalocsa - Kecskeméti Érsekség. Az ősi egyházmegye délvidéki területeit elvesztette, 1993-ban a Váci Egyházmegye déli területeivel növekedett.

Egri Érsekség. A Szent Istvántól egyházmegye 1804-ben lett érseki főegyházmegye.

Veszprémi Érsekség. Az ősi egyházmegye 1993-ban emelkedett érseki rangra.

A püspökségek közül a győri, a váci, a csanádi (székhelye 1923-tól Szeged) és a pécsi Szent István-i alapítású, a székesfehérvári és a szombathelyi egyházmegye alapítási éve 1777. A Debrecen-Nyíregyházi, valamint a Kaposvári Egyházmegyét 1993-ban alapította a pápa.

A Pannonhalmi Egyházmegye nemcsak kicsinysége miatt, de egyházjogilag is különleges. A bencés főapátság környékén lévő plébániáknak akkor is a főapát a kormányzója, ha nem püspök.

Ugyancsak különleges jogállású a Hajdúdorogi Püspökség, mert a görög szertartású katolikusok az egész országban joghatósága alá tartoznak. Szertartásaik és egyházfegyelmük (pl. nős papság) az ortodox keresztényekével rokon, a pápai tekintély elfogadásával azonban teljes katolikus egységben vannak.

Egyházközségeink életében mind tevékenyebbek a világi hívek. Ennek oka nem csupán a paphiány, hanem a II. vatikáni zsinat régi-új egyházképe, amely szerint a pápa, a püspökök, a papok és együtt alkotják az egyházat.

Liturgiánk, istentiszteletünk lényegében ugyan nem, de - a II. vatikáni zsinat irányelvei szerint - nyelvében, közösségi formáiban nagyot változott. Legfontosabb része a szentmise, amelyben kitüntetett helyen áll a szó (Ige) és hitünk szerint a kenyér-bor színében Krisztussal egyesülünk. Ezért a szentmise két fő része a tanító rész, valamint a Krisztus önátadását és annak nagypénteki beteljesülését, a húsvéti megdicsőülést valóságosan megjelenítő rész.

A II. vatikáni zsinatnak a megújulásban az is fontos szempontja volt, hogy »életünk hívebben és egyértelműbben tanúskodjék arról a tanításról és szeretetről, amelyet Krisztus hagyott ránk apostolai által«. (Rosdy Pál)

Sakramentum, sárkrámentum: szentségek.

Sion: tulajdonnév, Jeruzsálem nevével párhuzamosan szent hely, ahol a templom áll; mai magyar protestáns szóhasználatban: az üldözött egyház.

Samaritánus, szamáriabeli: 1. Samária, az ószövetségi városok egyike, amely elsőnek vesztette el (Kr. e. 723-22) önállóságát és vallásilag idegen befolyás alá került, ezért a zsidóság vallásilag, jogilag megkülönböztette, 2. Jézus példázatában az irgalmasság, a felebaráti szeretet példaképe.

Szekta: az egyháztól vagy egyházi közösségtől elszakadt, zárt vallási közösség.

Szerzetesrendek: a katolikus és az ortodox egyházakban, meghatározott szabályok szerint élő szerzetesek kolostori közösségei; tagjaik közös életre kötelezik magukat és hármas fogadalmat tesznek az engedelmességre, a szegénységre és a tisztaságra (szüzességre), illetve némely rendekben betegápolásra, tanításra. A szerzetesrendek kormányzatát szigorú hierarchia és belső önkormányzat jellemzi.

Magyarországon a szerzetesrendeket 1948 után az állami hatóságok drámaian korlátozták, nagy részüket feloszlatták, a megmaradtakat szigorúan ellenőrizték. 1990 után visszanyerték szabadságukat, újrakezdhették közösségi életüket, amely századokon át példája volt a hitnek, a tanításnak, a társadalom, a nemzet szolgálatának is. Gondoljunk csak a középkori szociális problémára választ kínáló, úgynevezett koldulórendek (ferencesek stb.) stílusára: távol eső apátságok helyett a városokba települő közösségeikre. Az 1950 és 1989 közötti tiltás csak négy szerzetesrend működését tette lehetővé, azt is korlátozottan. Ma hazánkban 23 férfi és 54 női szerzetesrend kezdte újra tanító, betegápoló, szociális gondozó vagy szemlélődő életét. Legismertebbek közülük a Szent Benedek szabályait követő bencések, a talán legnagyobb szellemi mozgékonyságot mutató jezsuiták (Jézus Társasága és a mindig időszerűséget példázó ferencesek népes közössége.

Szinpotikusok: az első három evangélium (Máté, Márk és Lukács), melyek sok tekintetben egybecsengenek egymással.

Szkizma: egyházszakadás, a legnagyobb az 1054-es, amikor az egyház keleti és nyugati része szakított egymással.

Szombat: héber sabbát, a hét utolsó, a nyugalom napja.

Szombatosok: vallási mozgalom Erdélyben a XVI. században.

Szórvány: diaszpora, történelmileg a zsidóság szétszóródása a világban.

Szuperintendens: protestáns egyházkerület lelkészi vezetője, püspöke.

Táboriták: a cseh husziták által épített Tábor városáról elnevezett szárny.

Taizé: franciaországi város, ahol R. Schütz sajátos protestáns nevelési központot, ifjúsági konferencia centrumot, illetve mozgalmat alapított.

Talmud: zsidó vallási mű, a Tóra alapján a zsidó vallási törvényeket foglalja össze. Az ókori végén élt rabbik alkotása.

Textus: protestáns szóhasználatában az igehirdetés alapigéje.

Tisztítótűz: purgatórium, katolikus tanítás arról a helyről, ahol a halottak lelkei bűnhődnek földi bűneikért, mielőtt a mennybe léphetnének; a protestáns és az ortodox egyházak nem ismerik.

Tóra: héberül törvények gyűjteménye.

Trinitas: Szentháromság.

Üdvösség: a teljes boldogságot elért ember állapota.

Újrakeresztelők: a történelmi egyházak felfogása szerint azok a szabadegyházak, amelyek a már megkeresztelt embert a maguk életrendje szerint újrakeresztelik; a történeti egyházak szerint ez megengedhetetlen.

Unitárius egyház: protestáns egyház, a reformáció talaján. Hitelvei a Szentháromság-tagadók panteista felfogásából indultak ki. Erdélyi alapítója Dávid Ferenc (1520-1579) reformátor. Ezt a vallási irányzatot szerte Európában üldözték, de Erdélyben 1568-ban bekerült a négy elismert felekezet közé (római katolikus, evangélikus, református és unitárius). Az anyaországban élő unitáriusok Trianonig az erdélyi egyházi igazgatáshoz tartoztak. Az önálló budapesti unitárius püspökség 1971-ben alakult, híveinek száma Magyarországon mintegy ötezer lélek.

Szervezeti felépítése hasonló a reformátusok zsinat-presbiteri elvéhez.

Az Unitárius Egyházak Nemzetközi Szövetsége 1900-ban alakult, székhelye Boston (Egyesült Államok); ennek tagja a magyarországi egyház is.

Úrasztala: a református templom berendezési tárgya, amelyet művészi kerítés vesz körül; itt szolgáltatják ki az Úrvacsorát.

Úri szent vacsora: az Úrvacsora archaikus elnevezése.

Úrvacsora: szentség, amelyet Jézus Krisztus rendelt nagycsütörtökön, az utolsó vacsorán. Protestáns egyházakban szimbóluma a kovásztalan kenyér (ostya) és a bor. A Jézus Krisztussal és az összes keresztény/keresztyén hívővel való közösség megélésének alkalma. A két magyarországi legnagyobb protestáns egyház értelmezése egymástól eltérő. Az evangélikusok (lutheránusok) az ostyában és a borban Jézus valóságos testét és vérét veszik magukhoz. A reformátusok emlékvacsorának tartják.

Utolsó ítélet: Jézus Krisztus újbóli eljövetelekor tartandó ítélete.

Vizitáció: a püspök és az esperes látogatása az egyházközségekben, az általuk tartott vizsgálat alkalma és joga.

Zélóták: a görög szó jelentése buzgók. Jézus korában és Jézus után az a militáns zsidó mozgalom, amely a rómaiak Palesztínából való elűzését kívánta elérni.

Zsidó vallás: A zsidó vallás talán a legősibb valamennyi világvallás közül. A zsidó hitben monoteizmus fogalmazódott meg: egyistenhit. A zsidó vallás az egyik alapja, kiindulópontja a két legnagyobb lélekszámú vallásnak: az iszlámnak és a kereszténységnek.

A zsidó vallásnak nincs olyan dogmatikája, mint az ortodox vagy a nyugati kereszténységnek, noha a szent könyvek, a Tóra és a Talmud, valamint a törvényeket értelmező és erkölcsi tanításokat tartalmazó Midrások összefoglalják a hit lényegét.

A zsidó vallásnak nincs olyan alapítója, mint a buddhizmusnak Buddha, a kereszténységnek Jézus vagy az iszlámnak Mohamed, mert a zsidó vallás magára a világ teremtő Istenére és Urára tekint föl. A zsidó vallás ezért az atyák Istennel kapcsolatos tapasztalatainak továbbadásából, Isten szavainak, törvényeinek, ítéleteinek való engedelmességből és az Isten ígéretében való bizodalomból áll.

A zsidó nép története elválaszthatatlan a zsidó vallás történetéről. A zsidóság lényegében hit és történelem, filozófia és költészet, emlékezés és megújulás. A hit lényegét az ókor egyik legnagyobb Szentírás-tudósa, Hillél így foglalta össze: »Ne tedd másnak, amit magadnak nem kívánsz. Ez a Tóra lényege; a többi tudomány, menj és tanuld meg!« (Szunyogh Szabolcs)

A magyar zsidóság két fő vallási változata: 1. az ortodoxoké (konzervatívoké), szigorúan követik a Talmud előírásait, elzárkóznak az asszimilációtól. 2. a neológoké, az alapvető hittételek megtartása mellett kevesebb rituális kötelezettséget követel, a magyar nyelv és kultúra elsajátítására törekszik.

A magyarországi zsidóság - történelmi hagyományai szerint - vallásfelekezetként működik. A vallás szervezeti alapegysége a hitközség, ennek élén képviselő-testület áll, világi elnök vezetésével. Hitéleti, valláserkölcsi kérdésekben a rabbik véleménye a mérvadó; a hitközség alkalmazottai.

Zsoltárok: az Ószövetség 150 részből álló gyűjteményes könyve.