Neveket akarok hallani
Én nem tudok megbocsájtani
A hosszú börtönévekért
A porba hulló könnyekért
Mert a bűn az csak bűn marad
Kezükhöz vér tapad
Istentől, embertől
Ne várjon irgalmat
Ezernyi áldozat most
Sírjából felmutat
Gyilkos és áruló
Szent földben nem nyughat
„Azt várja tőlünk most a világ, hogy pusztán keresztényi könyörületből bocsássunk meg, lépjünk tovább?
Bocsássunk meg azoknak, kik gyermeket lánctalppal tapostak, akik a sortüzet vezényelték?
Bocsássunk meg a mészárlásért, a sok évnyi kegyetlen megtorlásért?
Felejtsük el, hogy arccal lefelé temették a magyart, hogy sokaknak csak az emigráció maradt?
Felejtsük el a kínzások iszonyú borzalmait, a halálraítéltek utolsó szavait?
Bocsássunk meg, s majd ítél a történelem?
Hát nem! Nem és nem!”
(Wittner Mária)
Mert a bűn az csak bűn marad
Kezükhöz vér tapad
Istentől, embertől
Ne várjon irgalmat
Ezernyi áldozat most
Sírjából felmutat
Gyilkos és áruló
Szent földben nem nyughat
Mert a bűn az csak bűn marad
Kezükhöz vér tapad
Istentől, embertől
Ne várjon irgalmat
Ezernyi áldozat most
Sírjából felmutat
Gyilkos és áruló
Szent földben nem nyughat
Kezdőlap 
Verstár 
