|
Kárpátia: Egy az Isten, egy a nemzet Egy az Isten, egy a nemzet
Bármily gyenge, bármily sebzett.
Ahol a fák égig nőnek,
Állnak még a határkövek. Szent koronánk
Óvd, vigyázd Hazánk
Hajnal csillag szép keresztünk,
Ragyogj fel reánk. Zúgó erdők, kéklő sziklák
Esőverte árva kopják
Visszhangozzák, mennydörögnek
Egy az Isten, egy a nemzet. Elvérzett a nemzet nagy Magyarországért
Most sír, zokog a lelkünk hegyekért, rónákért.
Aki azt majd egyszer újra feltámasztja,
Áldja meg az Isten és minden magyar ajka. Most hát okulásul figyelj a szavamra,
Figyelj, s kezed merítsd a hűs patakba,
Érzed a pataknak sebes rohanását,
Az ország szívének minden dobbanását. Hallgasd a köveket, hallgasd, amint mondják,
Idegen hatalmak őket összezúzták.
Kőnek és embernek ugyanaz volt sorsa,
Mostoha gyermekét egy világ taposta.
|
Kezdőlap 
Verstár 
