Isten hozott a Sólyi Virtuális Református Egyházközség honlapján

Anthony de Mello: A madár dala

A gyémánt

"A szannyasi éppen elérte a falu szélét, s letelepedett egy fa alá, hogy ott töltse az éjszakát, amikor egy ember a faluból odarohant hozzá, s ezt kiáltotta:
–A követ! A követ! Add ide nekem a drágakövet!
–Miféle követ? – kérdezte a szannyasi.
–A múlt éjjel megjelent álmomban Síva – magyarázta a falubeli – és azt mondta nekem, hogy ha alkonyatkor kijövök a falu végre, itt találok egy szannyasit, aki ad nekem egy drágakövet, s életem végéig gazdag leszek.
A szannyasi erre turkálni kezdett a csomagjában, majd előhúzott egy követ.
–Valószínűleg erre gondolhatott – mondta, miközben átadta a követ a falusi embernek – néhány nappal ezelőtt találtam az erdei úton. Természetesen a tiéd lehet.
A falusi ámulattal nézte a követ. Gyémánt volt, valószínűleg a világ legnagyobb gyémántja, mert akkora volt, mint egy ember feje. Átvette a gyémántot és hazaballagott. Otthon aztán egész éjjel forgolódott ágyában, nem tudott elaludni. Másnap a hajnal első sugaránál felébresztette a szannyasit, és ezt kérte tőle:
–Azt a gazdagságot add nekem, amely képessé tesz arra, hogy ily könnyedén odaadj egy ekkora gyémántot!"

(Bellus)

Wass Albert: Ember az országút szélén

"Köztünk egynyelvűek között is vannak ilyenbőrűek és vannak olyanbőrűek. Érti, mire gondolok? Arra a szellemi bőrre, amit az ember belül hord, de ami kifelé sugárzik. Amit részben örököl, s amibe részben belenevelődik az ember. Mondhatnám úgy, hogy ennek a belső bőrnek az anyja az öröklés, az apja a nevelés. Ha nem azonos a kettő, akkor korcs színek állnak elő. Ezek azok a bizonyos lelki-meszticek, szellemi-mulattok, akik sem ide, sem oda nem tartoznak. Sehova sem tartoznak egészen, mindkét oldalra csak valamilyen fenntartással, valami kis belső disszonanciával, gikszerrel, rendellenességgel. Ezek a legszerencsétlenebb emberek. "

(Cumania)

"...idegenek, jövevények,
hagyjátok, hogy én is éljek..."

(Zoltán)

"Aki embernek hitvány, alkalmatlan magyarnak"

(Zoltán)