|
Arany János: Rendületlenül Hallottad a szót: "rendületlenül - "
Midőn fölzengi myriád ajak
S a millió szív egy dalon hevül,
Egy lángviharban összecsapzanak?...
Oh, értsd is a szót és könnyelmű szájon
Merő szokássá szent imád ne váljon! Sokban hívságos elme kérkedik,
Irányt még jóra, szépre is az ád;
Nem mondom: a hont ők nem szeretik;
De jobban a tapsot, mint a hazát...
Oh, értsd meg a szót és hiú dagályon
Olcsó malaszttá szent imád ne váljon! Fényt űz érzelmivel ne egy,
Kinek világát csak divat teszi:
Őnála köntös, eb, ló egyre megy,
S a hon szerelmén a hölgyét veszi...
Oh, értsd meg a szót, s függve női bájon,
Kül csillogássá szent imád ne váljon! Van - fájdalom! - kinek cégér hona.
Hah! Tőzsér, alkusz és galambkufár:
Ki innen! E hely az Úr temploma:
Rátok az ostor pattogása vár!...
Oh, értsd meg a szót: kincs arany kínáljon:
Nyerészkedéssé szent imád ne váljon!
Szeretni a hont gyakran oly nehéz:
Ha bűnbélyeg sötétül homlokán,
Gyarló erényünk öntagadni kész,
Mint Péter a rettentő éjszakán.
Oh, értsd meg a szót: fényben, vagy homályon -
De kishitűvé szent imád ne váljon! Szeretni a hont! - ah! Még nehezebb,
Midőn az ár nő, ostromol, ragad...
És - kebleden be-vérző honfiseb -
Bújsz, a tömegben, átkos egymagad.
Oh, értsd meg a szót s győzve a ragályon
Káromkodássá szent imád ne váljon! Hallottad a szót: "rendületlenül?"
Ábránd, hiúság, múló kegy, javak, -
Lenn a sikamló tér, nyomás felül,
Vész és gyalázat el ne rántsanak.
Oh, értsd meg a szót: árban és apályon
- Szirt a habok közt - hűséged megálljon! (Cumania)
|
Kezdőlap 
