|
Bogdán József: Anyám, Magyarország Nem kértem én anyám se pénzt, se kenyeret,
Csak egy csöppnyi mosolyt, egy kis szeretetet.
Csak azt kértem Tõled, mit a gyermek kérhet,
Holt csillaggá lettél, nem ontod a fényed,
Holt csillaggá lettél, nem látom az orcád,
Olyan idegen vagy anyám, Magyarország. Lehúztad a redõnyt, mikor Hozzád mentem,
Én is fiad vagyok, miért tagadsz meg engem?
Mint fészkét a madár, kezed úgy kerestem,
A mostoha sorsba belekeseredtem
Nyolcvan esztendeje fekete palástban,
itt a Délvidéken apátlan, anyátlan. Kihez menjek, mondd hát, ki fogad be engem,
ki segít, ha nem Te a sok elesetten?
Akik felnéznek Rád, mint édesanyára,
Megvert magyar népünk ölelésed várja. Nem kértem én anyám se pénzt, se kenyeret,
Csak egy csöppnyi mosolyt, egy kis szeretetet.
Csak azt kértem Tõled, mit a gyermek kérhet:
ragyogtasd fel újra ezeréves fényed! (la Mer)
|
Kezdőlap 
