Isten hozott a Sólyi Virtuális Református Egyházközség honlapján

Mint tűznyelő, úgy faltam lángokat,
Megszégyenítve nagy fakírokat,
De nem bírok kifogni sorsomon,
Sajognak csúf sebek a torkomon.

Vizen jártam, jeges-hegyes szegen,
Kaszáltam ott, hol semmi sem terem,
És pókhálóból szőttem terveket,
Úgy téve, mint ki mindent megtehet.

Cipeltem, hordtam egyre érveim,
Mint pengék csorbultak ki vértjein
A legfájóbb, legélesebb szavak.

Mi engem ért, az őt is érje mind!
Tiprásomért üzenjek tán hadat?
Lemosható, mi lelkemhez tapad?

(Cumania)