|
2006. March 06. |
|
Dsida Jenő : Árnyékok Kérdezhetnétek: Mit akarsz ezzel a torz, félig megvakult tükörrel? S én vándorútamban mégis felmutatom, ősbizalommal mégis dadogom: Íme én, íme te! Lássátok, leméritek a hold hegyeit. S mert messze vannak, mérföldekre nyúló árnyékairól méritek. Így mutatom én nektek a dolgok másvilágra nyúló árnyékait: Hegyek árnyékát, házak árnyékát, városok árnyékát, magatok árnyékát. Valaha, mikor Hóreb hegyén jártam, előttem is égig csapott a csipkebokor lángja s azóta borzongó mellemben lakik a Kimondhatatlan Nevű. Rendeltetésem még titok. Járok a kiterített lapon, a világ mezeje szélén s elfog a félelem reszketése, mikor süvöltő éjszakán ott nyitom fel az ócska bibliát: És lőn Salamon: király az egész Izrael fölött. (Cumania)
|