|
Jékely Zoltán : A marosszentimrei templomban Fejünkre por hull, régi vakolat, így énekeljük a drága Siont; egér futkározik a pad alatt s odvából egy-egy vén kuvik kiront. Tízen vagyunk: ez a gyülekezet, a tizenegyedik maga a pap, de énekelünk mi százak helyett,
hogy hull belé a por s a vakolat, a hiuban a denevér riad s egy-egy szuvas gerenda meglazul: tizenegyedikünk az árva pap, tizenkettedikünk maga az Úr. Így énekelünk mi, pár megmaradt — azt bünteti, akit szeret az Úr —, s velünk dalolnak a padló alatt, kiket kiirtott az idő; gazul. 1936
(Cumania)
|