|
Kányádi Sándor: Magyar históriai pillanatokra
1
vajon ha koppány úr a győztes
fölnégyeltette volna-e
vajkot ki ha magyari nőt vesz
asszonyául s nem hozza be európát pannóniába
irtva már-már a nyelvet is
nem hittünk-e vajon hiába
ha bennünk az isten se hisz ha folyton folyvást önerőből
kell újra s újra kezdenünk
ha minden áldozat kevés vajon ha istván visszahőköl
akkor is fölfeszíttetünk
vagy mégis volna küldetés (1983) 2 nem minden alap nélküli a vád
nem csupán afféle római mendemonda
miszerint caligula a lovát
konzullá kinevezte volna megfordult fejében s talán
meg is valósul a bizarrnak tetsző ötlet
hogyha még idejekorán
el nem kottyintja tervét egy görögnek az állat uram kiszámíthatatlan
önfejűbb mint az ember - igazad van
prüszköl nyihog rúg harap hőbörög igazat szóltál rabszolga tehát kuss
nehogy vérszemet kapjon a szenátus
caius döfött s kihörrent a görög (1984) 3 Lőrincze Lajos emlékének porában is áldott kiért
és ezerszer áldott ki által
akár a szív fölött a vért
szembefeszült a másvilággal meg akkor váltódott e nép
és küldetését akkor kapta
mikor a röggel az igék
magyarul hulltak a halottra hazánkká akkor lett örökre
ez a sokszor ege-se-földje
töredékes nyelvünk-honunk s a jövendőbe glóriával
léptünk a nyitott síron átal
mondván por és hamu vagyunk (1993) (Cumania)
|
Kezdőlap 
