|
Reményik Sándor: "Az ismeretlen Istennek" |
|
|
|
|
2006. February 19. |
|
Reményik Sándor: "Az ismeretlen Istennek" Nem hódításra indultunk mi el
A végtelenbõl, - csak találkozásra.
Testvér, a mi testvérségünk
Ezért oly ritka, szép és drága.
Nem hajtottuk a lelkünket igába.
Egymás lelkét prédának sose néztük,
Szemmel nem vertük, szóval nem igéztük. Maradtunk szabadok a szeretetben.
Maradtunk egyenlõk a szeretetben.
Maradtunk testvérek a szeretetben. Egymás lelkében tiszteltük a törvényt.
S a végzetet, mint napsugárt és örvényt.
A törvérny betûje ha összevágott:
Ujjongva hirdettük a rokonságot. S ha egymás lelke tájait bejárva,
Rábukkantunk egy nekünk idegen,
Ismeretlen istenség templomára:
Oltárát virággal szórtuk tele,
És szóltunk csendesen: bár nem enyém,
Szenteltessék meg mégis a neve. (la Mer)
|
Kezdőlap