|
Reményik Sándor: Dialóg A harkály kopogtat egy vén fenyőfát.
Én a botomra dőlve hallgatom,
Mint harmadik.
Különben csend lakik
Körül az erdőn. A harkály:
Mit gondolsz öreg: meddig élsz még? A fenyő:
Azt jól tudják az istenek,
Akik az életem kimérték. A harkály:
Mit gondolsz öreg, hogy mi lesz belőled? A fenyő:
Bizony mondom, nem függ az se tőlem,
Se tőled. A harkály:
Az emberektől függ tehát? A fenyő:
Az ember nagynak képzeli magát. A harkály:
Mit gondolsz mégis:
Hiszed, hogy asztalt terítenek rajtad,
S melléd telepszik egy vidám család?
Vagy ágy leszel, mely mélyen, hűsen altat
A nap heve után?
Szólj, mit hiszel hát, vén embertelen?! A fenyő:
Mit tudom én!
Bölcső leszek talán.
Talán koporsó. Oly mindegy nekem. (Bellus)
|
Kezdőlap 
Verstár 
