|
Reményik Sándor: Három szín A keblünkről letiltották,
Leszaggatták a három színt;
Keblünkről beljebb vándorolt:
Befogadták a szíveink. Ameddig piros lesz a vér,
Ameddig fehér lesz a hó,
Amíg zöldel a rét füve,
Lesz jel, eszünkbe juttató: Hogy hitünk hol van, hol hazánk,
Hogy hova, kihez tartozunk,
S kié a föld, hol elsüllyed
A koporsónk, ha meghalunk. Hogy az életünk sivatag,
Hogy vérbemártott kép a táj,
S a testnek a letépett tag
Utána sír, utána fáj. Ameddig piros lesz a vér,
Ameddig fehér lesz a hó,
Amíg zöldel a rét füve,
Míg lesz magyar szív, dobbanó: A keblünkről letilthatják,
Letéphetik a három színt,
Keblünkről beljebb vándorol,
Befogagják a szíveink. E három szín után fog szívünk
Sikoltva égni, vérezni,
Ki mindenünnen leszaggatta,
Jöjjön és onnan tépje ki! (Bellus)
|
Kezdőlap 
