|
2006. May 23. |
|
Wass Albert: Egyedül Feljött a hold.
Valahol messze egy patak dalolt. Aludt a völgy,
csak a fenyők susogtak néha halkan.
Szívem alatt
valami furcsa izgalmat takartam
Úgy éreztem:
még soh’sem voltam ily egyedül.
A lelkemen
vad félelmek sötét serege ült.Nem is tudom,
hogyan kerültem ki az éjszakába,
úgy fájt nekem
az árvaság lehangoló magánya. Párák között
alig derengett át a szürke hold,
fehér mezőn
lélek-csitító békesség honolt. Magamban is
valami édes megnyugvásra leltem:
a holt mezőn
Isten felé imádkozott a lelkem… Fenyők alatt
akkor lopódzott át a virradat.
Vadász újság, 1927. február 1.
(Bellus)
|
Kezdőlap 
